Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

§(j> 140, orsiágos ttlés 1898. jarm^r Sí-én, nmnth utón. záshoz kettő kell: jó műsor és jő személyzet. A kormányzáshoz sem kell egyéb, mint jó reformtervek s megfelelő eapacitások azok keresztülvitelére, a kik codifieálnak. S mégis a kettő együtt igen nehéz. Nem hiszem, hogy a mi nemzeti színházunk műsora mindenben megfelelne a magasabb művészeti igényeknek, mert a magasabb művészeti törekvések rovására legalantibb műfajok is lépnek előtérbe, és oly igen könnyű franezia darabokat s németből vagy más idegen nyelvből fordított vaudeville-féléket adnak, melyek csak egy párisi negyedrangú színházban vannak helyükön vagy egy vígszínházban találhatnak talajt, de a melyek a nemzeti színház hivatásához, dignitásálioz nem illők, (Igazi Ügy van! bal felöl.) különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy minő nehéz a sziné szeti személyzetet oly kétoldalúvá tenni, hogy az egyik napon tógát öltsön s Achilles fegyverzetét hordja vállain, másikon pedig a bohózat frakkját és cylinderét. (Tetszés bal felöl.) De ez visszahat a közönség szellemére is. Paulay pl. valóban sisiplmsi munkával emelte föl egykor a közönség ízlését, hogy a magas drámai művészetek iránt érdeklődjék. Erdeme különösen abban van, hogy a színház pénztárát megtölti, — ezt a belügyministerium veszi csak érdeméül, — de abban kell keresni érdemét folyton, hogy előadások által telik meg a színház, milyen közönség, milyen lelkesedéssel, milyen művészi igényekkel jár a színházba és színészeink mily magas piedestálra emelik a magyar múzsát'? Azért én, hogy röviden végezzek beszédem e pontjával, igen kívánom, hogy mindenekelőtt az artisticus vezetés emeltessék ; az igazgató egy Bryaréusnak száz karjával alig képes elvégezni a rá várakozó feladatokat s ez őt tökéletesen menti azért, ha a legnagyobb szorgalommal, képességével, legnagyobb ambitiojával sem felelhet meg mindennek. Nagyon szükséges, hogy gondoskodva legyen az igazgatónak szárnysegédei gyanánt oly művészi vezetőkről, a kik nem csupán az obligát előadás-rendezést végzik, de a kik gondoskodnak arról, hogy a színészek alkotásaik közben egyszersmind a részletek tökélyére, szerepök értelmezésében biztosságra jussanak, a leghelyesebb inspiratiók finomságait tanulják el, a mi által legmagasabb röptű szárnyalást nyerjen az ő ihletük. Mert most signatn rája a színházunknak az, hogy vannak kitűnő színészek, vannak kitűnőségeink, a kik itt s a külföldön, mint a bécsi előadások mutatták, a legnagyobb diadalt vívták ki, de általában véve a személyzet oly tökéletes összjátékot nem tud folyton felmutatni, a mely az egész előadásnak a eorrectségét bizonyítsa. Még a modern darabokban ez máskép van, a hol kapunk szép előadásokat, de a történelmi dráma, a magasabb tragédia terén igen nagyok a hiányok. Azért kívánom én, hogy úgyszólván új korszak inauguráltassék a nemzeti színház szevezetében s szellemében. Kívánom, hogy az igazgató Paulay Ede, valamint a színháznak a doyen-jei, az elsőrendű tagok szerzett érdemeikhez méltóan legalább annyi jutalomban részesüljenek, mint az államnak a tisztviselői, hogy véglegesítessenek. Óhajtom ezt épen művészi szempontból, biztonságérzetük, nyugalmuk szempontjából, hogy annál teljesb becsvágygyal élhessenek művészi hivatásuknak, felelhessenek meg színházi kötelességüknek. T. képviselőház! A nemzeti színháznak egy másik hiánya (Halljuk! Halljuk!) a felettébb fogyatékos decoratio, a díszletek és jelmezeknek hiányossága. (Ügy van! a baldalon.) Ez nem méltó egy nemzet színházához. Udvari színház nem vagyunk; de a nemzet nem mutathatja magát szegényebbnek, mint fejedelme. (Úgy van! a baloldalon.) Ahhoz a fényhez, a mely az operában ő Felségének nagylelkű hozzájárulása által kifejthető volt, akkor a nemzet teljesítse szintén a maga feladatát a nemzeti színházat illetőleg. Szükséges gazdagabb felszerelés, szükséges díszesebb berendezés. Előadatik pl. Julius Caesar. Nem szólok az egyes előadóknak a fogyatkozásairól vagy előnyeiről, de tekintem a külső hatást. Miként történhetik az, hogy Shakespearet adják és a színház üres, a közönség tapsolni nem tud? Ez azt jelenti, t. ház, hogy megtudjuk buktatni Shakespearet, mert a színház nem úgy adja elő a darabját, mint kellene; mert különben lehetetlen, hogy ily nagy szerző műve vonzó és freneticus hatást ne keltsen, ismerve különösen közönségünket, mely annyira vonzódik a nagy és szívet megrázó emotiok iránt, miknek gyümölcse a kedélyben csak jó és szép. De látjuk például, hogy ez a Caesar, a ki a gallokat, a teutonokat, egy Vercingetorixot megsemmisített, minő légiókkal áll elő a nemzeti színházban, (Deültség.) hol a győzhetlen veteránokat dagadt viszeres statisták adjak, hisz ilyeneket csak a veteránok bandájában látni, (Élénk derültség.) ily hadsereg élén soha • sem lépte volna át Caesar a Rubicont (Derültség) és nem azt mondta volna el, hogy: »veni. vidi, vici!« hanem azt, hogy: vjöttem, láttam és elszaladtam*. (Élénk hosssas derültség.) Es ha, t. ház, ennek a nagy Júliusnak 20 senatorra van szüksége, hogy a fórumon megjelenjék, ezeknek pedig, hogy megjelenhessenek sziikségök van tógára, az igazgató elküld az intendánshoz, hogy : »szükségem van 20 tógára«, az intendáns azt mondja rá, hogy elég lesz 10 senator is, s annak 10 tóga, erre felküldik az ügyet a belügyministeriumhoz, ott pedig a másik 10 tógát húzzák ki. (Derültség.) Hát, t. ház, ha a magyar sena-