Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-140
140. országos Illés 1S9S. január 31-én, szombaton. 13 torok ágy jelennének meg a felsőházban, mint itt a tóga nélküli senatorok, nagyon hasonlítanának a mezők liliomaihoz. (Derültség.) T. képviselőház ! A mint említettem is, színházunk magas niveaura van ugyan emelkedve, talentumosságban méltán eoneurralhat az első színházakkal, oly színházzal is, mint például a Burgszínház, hol pl. Laube »Lear király«áraötéven át készült s Dingelstedttel együtt, s aztán együttes fáradsággal tudták a Burgot arra a ma^as színvonalra emelni, hol most van. És mégis színészeink Bécsben, mint szemtanúja is voltam, előadásaikkal valóban nagy diadalokat arattak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Gr. Zichy Jenő: Meg is érdemeifék! Bartók Lajos: És ez nemcsak a jelen volt közönség tetszésében nyilatkozott, hanem a leg első osztrák művészek legőszintébb, legteljesebb elismerésében. (Igaz! Úgy van! a. bal- és szélsőbalon.) És nyilatkozott a velünk, különösen nemzeti törekvéseinkkel szemben, nem mondhatni, hogy nem féltékeny béesi sajtó loyalis, őszinte és rendkívül lelkes elismerésében is. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért mondom, hogy adjuk meg a nemzeti színház jelenlegi igazgatójának mindazokat az eszközöket, melyekre ő érdemeket szerzett, melyek által méltán fogja befejezni a régebben megkezdett nagy organisatiot, mely új korszakalkotó volt és minden politikai tényező hálájára érdemes ; így be tudja fejezni akként, hogy egykor utódjának átadhassa betöltött hivatással re optime gesta. De szükséges, (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon) hogy az alkotásokban aztán a színházat emeljük fel a magasabb érdekek effectuálh áfásáig A nemzeti színház épülete, nézőtere szűk és mondható rossz, sőt rozzant mindenképen az egész localitas. Ez állapota nem teszi méltóvá, sem alkalmassá, hogy fényes múzsának legyen temploma. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Komolyan kell gondoskodnia új színház-épületről a beliigyministeriumnak, vagy a eultusministeriumnak, mint elvi szempontból óhajtom a színháznak oda áttételét. Hanem történjék egyszer már nagyszabású valami, nem tatarozás, ámde méltóztassanak combinálni a nemzeti színház sürgős újjáépítését a tervezett fővárosi 4-ik színházzal együtt; egyszersmind combinálni a nemsokára küszöbön álló ezredéves nemzeti jubileummal, a midőn Magyarország úgy sem fog excellálkatni egyébbel, mint munkájával, ipari munkájával, mely nemesít, valamint a szellem munkájával a művészettel, mely a nemzetet a nemzetek aristocratiána közé emeli fel. (Úgy van! ügy van! bal felől.) Óhajtom, hogy nem lévén illő a mindenben való kicsinyeskedés, a művésze tek terén megtegyünk mindent, a mi akaratunkban és módunkban áll nemzetiségünkért. (Élénk helyeslés bál felől.) I KÉPVH.NAPLŐ, 1892 — 97. VIII. KÖTET. T. ház! A nemzeti színház után az operára is óhajtok áttérni, (Halljuk! Halljuk!) melynek elismerem, hogy oly kitűnő személyzete általában nincs, mint a nemzeti színháznak, melynek azonban különösen nagy művésznői általános elragadtatást keltettek a bécsi mtíizlésű közönség előtt. De a hiányos személyzet és az előadások fogyatékosságának taglalása előtt legyen szabad rövid visszatekintést vetnem a magyar operára. (Halljuk ! Halljuk!) A magyar operát t. i. sokan luxus-czikknek tekintik, pedig világért sem az, már csak azért sem, hogy a magyar nép zenei talentumát kifejthesse, hogy egykor ebben is elérhesse azt a magaslatot, mely az európai nemzetek közt kitűnővé tegye a magyart e kedélyi oldalról is. Nem tartom mellékesnek azért sem, mert a főváros feladata, hogy fényes szórakozást tudjon nyújtani idegeneknek, úgy, mint hazaiaknak. (Helyeslés bal felől.) A magyar operának volt már virágzási kora, és ez igazolja azt, hogy ezen bajai iránt ne nyers közönynyel, hanem a legnagyobb figyelemmel és gyöngédséggel viseltettünk és prosperálását segítsük elő. (Helyeslés bal felöl.) A nemzeti színház épületében teljes virágzásban volt operánk, akkor szűk viszonyok közt voltunk, felváltva mentek az előadások a drámával, mégis kitűnő személyzet, kitűnő művészek és művésznők fejlődtek ki, a műsor pedig olyan volt, mely a magyar dalművek iránt érdeklődő közönséget teremtett. Azóta ennek ellenkezőjét látjuk. B. Podmaniczky Frigyes után három intendáns kezén ment át az opera és az opera az intendánsoknak mindig kedvencz thémájuk volt, míg a nemzeti színházat mellőzték és azt hiszem, a baj ott gyökeredzik, a folytonos intend ms változásban. Minden intendáns egy-egy saját reformot kezdett meg keresztülvinni és midőn megkezdte, akkor elmozdították. Egyike ezeknek volt gr. Keglevich István, a ki bőkezű volt, költekezett; azok a szőnyegek melyeken Fenyvessy t. képviselőtársam az operai vacsorákon, vagy a nemzeti színházban lépdelt, még Keglevich szőnyegei. (Derültség.) De Keglevich alól kirántották a pokróczot, raert költekezett a ma is használt, szükséges díszletek s jelmezekre S jött utána az új intendáns Beniczky Ferencz, a ki ellenkezőleg a takarékosság netovábbját alkalmazta, mint arcanumot. Ezek a ellentétes ugrások, saltusok in natura, a folytonos operatiok, hogy három kertész nyesegeti az operát: okozza, hogy ez által annak el kell pusztulni és tönkre kell menni. (Ugy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én értem, t. ház, hogy a panaszok folytonosan megújulnak sajtóban, közönségben az opera vezetése miatt. Oka ennek az is, hogy az intendansi állás 5
