Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

114 omftgOR ülés 1888. február 8-án, azerdátt. §77 kötelességei úgy az állam, mint a tisztviselők érdekében egyformán megállapíttassanak. Én a hanyag tisztviselőt védeni nem kívánom, de óhajtom, hogy az, a ki kötelességét teljesítette, minden irányban védve és biztosítva legyen. (Helyeslés.) T. ház! Van egy nagy félreértés, a mely ezen törvényjavaslattal gzemben tagadhatatlanul bizonyos nyugtalanságot okozott. Némelyek azt hiszik, a mit a lapokban gyakran olvasunk, hogy sokan még vesztenek a törvényjavaslat által. Ez egyszerűen nem igaz, a törvényjavaslat szakaszai világosan megmondják, hogy ezen törvényjavaslat folytán senki sem veszíthet, ha veszít is, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) ha hivatala, mint ilyen^ lefokoztatik is, ő díjosztályát ad personam megtartja, és ha fizetése kevesebb is, ő a differentiát, még pedig a nyugdíjba beszámítható személyes pótlékkép megtartja. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Vajay István : Ez felette is, alatta is van! Darányi Ignácz: Ez sem alatta, sem felette, hanem benne van, méltóztassék Vajay képviselő urnak a törvényjavaslatot elolvasni. A másik szempont, t. ház, az, hogy sokaknak, a kik aránylag kevesebbet nyernek, előléptetési chanceai mégis javftlnak; már pedig ezt a szempontot kisebbíteni nem lehet. Végül van egy általános balvélemény. Azt hiszik sokan, hogy azok a tabellák, az a vastag füzet, mely a törvényjavaslathoz van csatolva, és a melyet, igaz, a pénzügyi bizottság a nagyobb alaposság szempontjából tárgyalt, hogy azok a tabellák a törvény kiegészítő részét képezik, hogy azok valami változhatatlant képeznek; holott a törvényhozásnak módjában áll a díjosztályok és fokozatok létszámát és beosztását minden évben a budget-vita alkalmával változtatni. Sőt azok a tabellák már is superálva vannak, mert azok beadattak az előző költségvetés alapján, mi pedig már az új költségvetésen dolgozunk. Semmi akadálya sincs tehát annak, hogy nem ugyan a díjosztályokba való besorozásun, mert ez a törvényhozásnak van fentartva, nem is hivatalokhoz kötött fizetéseken és lakpénzeken, de a díjosztályok éí fokozatok létszámán és beosztásán minden évben tovább javítani Jeliessen. (Igás! Ugy van! a jobb oldalon.) És én azon reményemnek adok kifejezést, hogy azt a jogot, a melyet a törvényjavaslat a kormánynak biztosított, hogy t. i. a végleges szervezésig a most meghozandó áldozaton felül további évi 900.000 írt erejéig terjedő összeget ezen fokozatok javítása érdekében legfeljebb öt, illetőleg tíz év alatt felhasználhasson, akkép fogja gyakorolni, hogy az államnak folyton kedvezőbben alakuló pénzügyi helyzetével a KÉPVH. N*r>LÓ. 1892 —97. VIII KÖTET. végleges szervezet mielőbb életbe lépjen, s a törvény által megszabott véghatáridőket jóval megelőzzük. (Élénk helyeslés jobb felől.) Befejezem felszólalásomat. (Halljuk!) Miután ezen törvényjavaslat által és folytán veszteni senki sem fog, és a magyar tisztviselők, kiknek nagy része családapa, évi három millió kétszázezer forintot meghaladó összeget nyernek, és a törvényjavaslat által biztosítva van az. hogy ugyanezek illetményei további évi 900 ezer forinttal javulni fognak, ennélfogva én nem veszem, és nem vehetem magamra, hogy e törvényjavaslatot visszautasítsam, hanem kérem a t. házat, hogy Horánszky Nándor t barátom indítványának mellőzésével, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Eötvös Károly ! Eötvös Károly: T. ház! Én ezt a törvényjavaslatot, a mely most szőnyegen fekszik, általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De sietek kijelenteni, hogy ez nem azért történik, mintha akár én, akár t. elvbarátaim ne óhajtanok, hogy az állami köztisztviselők helyzete javíttassák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis, mi óhajtjuk ezt; igenis, mi is súlyt fektetünk arra, hogy az megfelelő, szükséges mértékben javíttassak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) azonban mi nem úgy vélekedünk a köztisztvise^kről, mint Darányi Ignácz előttem szólt t. képviselőtársam, a ki azt mondta itt, hogy a tisztviselők meg vannak tisztelve, és nekik jól esik az, hogy a törvényhozás az ő ügyükkel foglalkozik. Ez az ügy nem a tisztviselők ügye: ez az ügy az állam ügye, s a társadalom közügye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy az állam ügyei, hogy a mindenkit érdeklő közügyek, és a társadalom általános érdekei jól legyenek kiszolgálva, ahhoz szüksége?, hogy a tisztviselők megélhetést biztosító, és tisztes, jó állapotba helyeztessenek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez, ismétlem, nem az ő ügyük, és én nagyon rossznak, nagyon szomorúnak tartanám, hogyha akkor, midőn ezen kérdésekről beszélünk, előttünk semmi más szebb, tisztább, magasztosabb feladat nem állana, mint az, hogy valamely osztálytanácsosnak, írnoknak, vagy végrehajtónak a sorsán javítunk-e, vagy nem? (Tetszés a haloldalon.) Ez tehát az államnak elsőrangú fontos ügye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De az előttem s.?ólt t. képviselőtársam nemcsak ebben az alapfelfogásban tévedett, hanem tévedett egy másik alapelvben is, a melyből azután szorosan, sőt mondhatnám, elháríthatlanúl következtek egyéb tévedései is. Azí mondta 48