Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-154
372 1S *> orsíágos Illés 18»B. íebraér 8-án, szerdán. stirgös szükségen kíván segíteni, hanem állandó jelleggel, tehát hosszá időre akarja az állam alkalmazottainak fizetését szabályozni, sőt az állam tisztviselőinek rangosztályát is megállapítani, és még az egyes rangosztályokbau is különböző fizetési fokozatokat kíván beállítani": tekintettel kell lenni először a megélhetési viszonyokra, másodszor az állam pénzügyi helyzetére, harmadszor az állami functionariusok működési körére, ehhez mért szellemi képzettségére, s ebből folyó társadalmi elismertetésére, s negyedszer azon garantiákra. melyeket a tisztviselők szolgálati érdeke és előléptetési viszonyai megkövetelnek. A pénzügyi bizottság jelentése ezek közú'J két szempontot úgy állít fel, mint a melyeket ő maga is figyelembe vett. igénytelen meggyőződésem szerint sem a bizottság jelentésében kitüntetett mai megélhetési viszonyok, sem az állam pénzügyi helyzete nem nyert a javaslat szerkesztése vagy a bizottság tárgyalásai alkalmával kellő méltatást. (Úgy van! bal felől.) Ha a javaslaíszerkesztő vagy a pénzügyi bizottság legalább az általa feltüntetett két szempontot elfogadta volna irányadónak, és azokat következetesen keresztül vitte volna, nem találkoznánk ma a javaslatban és különösen az ahhoz csatolt kimutatásokban egyfelől a mai megélhetési viszonyokkal annyira ellenkező intézkedésekkel, melyek mellett a megélhetési viszonyokkal megküzdeni képtelen alsó tisztviselők alig kapnak alainizsnaszeríí segítséget, de másfelől ha kellően méltatták volna jelen pénzügyi helyzetünket, akkor alig fogadták volna azt el arra alkalmasnak, hogy rá állandó jellegű, tehát hosszú időre szánt fizetésjavítási törvényt basirozni lehessen. (Úgy van! bal felöl.) Egyáltalán az általam említett és ily állandó jellegű törvények megalkotásának alapfeltételét képező szempontok egyike sem lett itt. figyelembe véve, a mit bátor leszek adatonkint concréte bizonyítani. (Halljuk!) Hogy a javaslat és a t. bizottság mennyire számolt a mai megélhetési viszonyokkal, annak kimutatására a pártom t. elnöke, Horánszky Nándor által felhozott adatok mellé és azon számcsoportosítások kísérőjéül, melyeket a ház túloldaláról báró Salmen terjesztett elő, s melyeknek, ha alaposan figyelembe vették volna, egészen ellenkező álláspontra kellett volna bírni ama pártot, mint minőre ezen képviselőtársam jutott, mondom, ezen adatok mellé, nem akarva a í. ház figyelmével visszaélni, nem akarom az egyes tárczák részletes adatait mind egymással szembeállítani és az e részbeni hiányokat felmutatni, hanem a t. ház becses engedelmével csupán egyes eoncret, egyes feltűnően nagy aránytalanságok illustrálásához fogok. (Halljuk! Halljuk !) A t. bizottság jelentése és a t. pénzügyi bizottság előadója beszédének értelme szerint a mai megélhetési viszonyok úgy állanak, hogy az alsóbbrendű, nagyobbrészt a kezelő személyzethez tartozó és kezdő fiatal emberekből álló egyének aránylag szűkebb javítással is beérhetik, és ebből az indokból körülbelül 960 oly egyént hagy meg az 500 frtos fizetésben, a ki azután teljességgel semminemű javításban nem részesül. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Például a pénzügyi tárcza keretében 1000 frton alul alkalmazott 5240 egyénnek átlag 125 frt javítást tervez, míg az 1000 frton felül 2000 frtig alkalmazott 617 tisztviselőnek átlag 210 irtot, a 2000 frton felni alkalmazott 74 közhivatalnoknak átlag 400 forintnyi fizetés javítást tervez. De, t. ház, szembe állítom ezzel még az igazságügyi tárcza keretében működő közhivatalnokoknak a javaslat szerint contemplált helyzetét, a melyből kitűnik az, hogy ezen tárcza keretében 4590 tisztviselő bír Í000 frton aluli fizetéssel, és ezek átlag 90—92 frtnyi fizetésjavításban részesülnek, míg az 1000 frton felül 2000 frtig terjedő fizetést élvező 1252 tisztviselő átlag 206 frtnyi, a 2000 frton felüli 385 tisztviselő átlag 260 frtnyi javítást nyerne átlagosan számítva. Hogy ezek a számcsoportosítások a valóságnak megfelelnek, erről a t. ház minden tagja, igénytelen vélemé nyem szerint meg van győződve, mert hitem és meggyőződésem az, hogy a ház mindun tagja s különösen a t. többség hangoztatott kötelességérzeténél fogva az e kérdésben rejlő nagymérvű törvényhozói felelősség tudatában ennek alapos tanulmányozására vállalkozott. (Élénk helyeslés balfelöí.) Tehát, az az indok, hogy az 500 frtos tisztviselők, kiknek nagyobb része mind a kezelő személyzethez tartozik, mind kezdő egyének lennének, hogy 960 ily egyén nőtlen lenne, hogy például az igazságügyi tárcza keretében alkalmazott 4590 tisztviselő család nélkül, az előlép esnek föltételeivel és kilátásával bírna, azon számcsoportosítás után, melyet b. Salmen Jenő t. képviselőtársam a tegnapi napon a ház túlsó oldaláról előterjesztett, és a melyből ő statisztikailag bebizonyította, hogy a kezelő tisztviselők alig 10°/o-a bír az előléptetésnek feltételeivel és kilátásával, a t. túloldalról jött erős állítás és bizonyítás után, ezen indoka a t. pénzügyi bizottságnak igazolhatja azt, hogy a t. urak a tisztviselők helyzetének felismerésére nem törekedtek, de nem igazolhatja azt, hogy ezen törvényjavaslat szerkesztése és tárgyalása alkalmával a mai megélhetési viszonyokkal számoltak volna. Mert hogyha ezt teszik, akkor meggyőződtek volna arról, hogy az elsőrendű tisztviselőknek legnagyobb százaléka nős és családos, a kiknél az előlépés feltételei és kilátásai nincsenek megadva, de a kik legnagyobb részben a
