Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

ÍM. ormágm fiiéi 1898. február 8»án, szerién. 373 kezelő személyzethez tartoznak, s a kiknek j elenlegi javadalmazása a mai megélhetés legprimitívebb szükségleteit sem :képes fedezni. (Igaz! Úgy van ! hal felől.) És ha a t. pénzügyi bizottság a mai megélhetési viszonyokat vette volna tekintetbe, úgy kötelességének ismerte volna főképen és első sorban ezen alsórendű tisztviselők helyzetén segíteni, nem pediglen alamizsnaszerü összeggel őket nyomorúságuk teljes tudatára ébresztve, még jövőbe vetett hitüket is teljesen megsemmisíteni. (Élénk helyeslés hal felöl.) Nem akarom, t. képviselőház, az egyes alsóbbrendű" tisztviselők nyomorúságos helyzetét festeni, nem akarom azoknak életküzdelmeit leírni, de kötelességemnek tartom kiemelni, hogy igénytelen meggyőződésem szerint ezen javaslat feltétlenül már azon egy indokból is visszautasítandó lenne, mert a közhivatalnokok legszámosabb, legszegényebb, és saját érdekeinek képviseletére legkevésbbé képesített, és így a t. kormány által legkevésbbé számba vett osztályának, a kezelőszemélyzetnek helyzetén alig segit, holott első sorban ezek azok a közhivatalnokok, a kik sürgős segítséget kívánnak, a kik az államtól kenyeret várnak, mert ma tényleg éheznek. (Elénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Következik most, t. ház, a második szempont, a mit a t. pénzügyi bizottság jelentése szerint számba vett, igénytelen meggyőződésein szerint azonban számon kívül hagyott, s ez az állam mai pénzügyi helyzete. (Halljuk! Halljak!) Nézetem szerint a pénzügyi helyzet legkevésbbé olyan ma, hogy azzal egy olyan állandó jellegű törvénynek meghozatalát, mint a minőt a javaslat contemplál, indokolni lehetne. Egyfelől azért nem, mert a fogyasztási adók tetemes emelése és az itaiadók nagymérvű kihasználása folytán képtelenség még feltenni is azon lehetőséget, hogy az adózó polgároktól újabb áldozatkézséget vegyünk igénybe. De másfelől, t. ház, a fogyasztási és italadók emeléséből az adózó népre háruló terhek ellenében az államkincstár javára eső jövedelmek ma még t-ousolidálva nincsenek, a valutarendezés és az ezzel kapcsolatos con versio pénzügyi hatását ma még nem ismerjük, és így államunk pénzügyi erejének kimerítésétől tartózkodva, ily állandó jellegű törvény meghozatalára én legalább nyugodtan nem válalkózhatom. Mig ellenben pár év múlva, midőn a pénzügyi eredmények tisztán kibontakozva előttünk fognak állani, akkor jönne el ideje egy ily állandó jellegű törvény meghozatalának. A harmadik szempont, a melyre a t. pénzügyi bizottság jelentésében súlyt nem is fektetett, a mit azután a javaslat teljesen figyelmen kívül hagyott, és ez az, hogy a közhivatalnokok működési köre, ehhez megkívántató szellemi képzettség és ebből folyó társadalmi igények elismertetése szempontjából a javaslat bizonyos elvet és rendszert állapítson meg és vigyen keresztül. Nem lehet feladatom, t. ház, hogy a javaslatnak e részben is fennálló minden egyes hiányát felsoroljam; hiszen, t. ház, talán napokra terjedne mindazon ellentétek felsorolása, a melyet ezen elv, jobban mondva elvtelenség kimutatására felhozni lehet, s ennélfogva megelégszem azzal, hogy több tárcza keretében több ily kidomborodó ellentétet, sérelmet említsek _ fel. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) És itt mindenekelőtt foglalkoznom kell a javaslat azon intézkedésével, hogy az első folyamodású bírák és ügyészek, gymnasiumi igazgatók és tanárok kisebb részét magasabb, de nagyobb részüket kisebb javadalmazás és rangosztályba kívánja helyezni minden garantia nélkül, és tisztán a kormány tetszésétől függőleg. Ezen intézkedés •<x benne rejlő azon törekvésnek, hogy ily fontos állami functionariusok között kegyhajhászás és rivalitás honosíttassák meg, föltétlen elutasítására kell, hogy vezessen. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalán.) De, t. ház, a bírósági aljegyzőktől a minősítési törvény egyetemi qualificatiot, alap- és jogi elméleti államvizsga letételét kívánja; ugyanezen minősítési törvény az adótisztektől egyszerűen pénzügyi számkezelő szakvizsgát követel, és ezeket egy rangba sorozza, egy fizetési fokozatba helyezi az írnokokkal, akiktől csupán altiszti minősítést kíván. De maradjunk tisztán a pénzügyi tárcza keretében. (Halljuk! Halljuk!) Ott vannak pl. a fogalmazók, a kiktől ismét egyetemi jogi szaktanfolyam, hármas elméleti alap- és államvizsga letétele kívántatik, s ezeket a javaslat a X. rangosztályba tervezi az adótárnokkal együtt, a kiktől több qualificatio nem kívántatik, mint a kezelési szakvizsga letétele és érettségi bizonyítvány, a kiket a javaslat nemcsak a X. rangosztályba tervez, sőt beengedi jutni a IX. raugosztályba is. Menjünk az igazságügyi tárcza keretébe. Ott vannak a fegyházi orvosok, a kiktől a legnagyobb elméleti qualificatio, tudori oklevél kívántatik. A javaslat őket lefokozza a fegyházi ellenőrökkel egy raugosztályba, a kiktől egyáltalán semmi qualificatio nem kívántatik. Nos, t. ház, igénytelen felfogásom szerint magák ezen adatok, melyeket felhoztam, bizonyítják, hogy sem a hivatás sem az ehhez mért szellemi képzettség, sem az ebből származó társadalmi igények honorálására nézve a javaslat semmiféle elvet vagy rendszert nem követ. És, t. ház;, vegyük már most a negyedik szempontot, a mely egy oly állandó jellegű törvény meghozatalánál, a minőt e javaslattal contemplál, a midőn a t. kormány, — nem elégszik