Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-153
153. orpsAgos ülés 1898, febrnár T-én, kedden 363 ványra van szükség, — 500 frtnál kezdődik a fizetés, és felmennek 1000 frtig akadálytalanul. A számellenőr 1100 frtnál kezdődik, meglehet, hogy közbejött e közben kinevezés is. Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister: Három kinevezés jött azóta közbe! Horánszky Nándor : Legalább a tabellák nem mutatják ezt. De üssük fel! A számtisztek fizetése 500 frtnál kezdődik, 700-nál kinevezés alá kerül, 800-nál szintén kinevezés alá kerül. De tényleg az ancienitas szerint mentek és betartották ezen kinevezéseknél az ancienitast. Megengedem egyébiránt, hogy itt tévedek. De ott van pl. a posta és távírda, ott, azt hiszem mégis áll az a tétel, hogy az, a ki 700 fitos fizetést húzott, felmehet 1200 frtig. A postatisztek két kathegoriában vannak, egyiknek kisebb qualifieatio kell, a másiknak nagyobb. Ha a 700 frtot elérik, akkor felmehetnek 1200 forintig, mint a tabella is mutatja, de most ezer forintnál megállnak, és itt már nem fokozatos előmenetelről, hanem kinevezésről van szó. Előttük tehát egy demarcationalis linea vonatik, melyben már nem a szolgálati ancienitas érvé nyesííl, hanem a kinevezés. Megengedem, hogy lehet ez előny a kormányra hatalmi tekintetben, de azokra nézve csakugyan hátrány. Itt vannak a fogyasztási adótisztek, a kikre hasonló az eset; itt is felmegy 1200 frtig a fokozat, most hasonlókép kinevezés vonatik eléjök 1000 frtnál, és itt is megvonatik az a kedvező állapot, a mely az előléptetés tekintetében eddig fentartatott. De más példát is hozok fel. Itt vannak a pénzügyigazgatósági gzámtisztek, a kiknek kategóriái 500-tól 1000 forintig volnának egy coneretuál statusba foglalva. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Közben kinevezéssel! Horánszky Nándor: Megengedem, hanem az 500 frtos alsó kathegoriába eddigelé 50 volt besorolva, a ki tehát az 50-dik volt, csak 50-et kellett kiböjtölnie, hogy tovább mehessen; most ezen fokozat kiterjesztetett 100-ra, tehát ennek már 100-at kell kiböjtölnie, hogy tovább mehessen. (Ellenmondás jobb felől.) Méltóztassék megnézni, 100 van fölvéve, a hol eddig 50 volt az alantas kathegoriában, neki tehát tovább kell várni, mint várt volna a mostani viszonyok mellett. Ezek és még számos adatai vannak a törvényjavaslatnak, a mikre vonatkozó panaszokról még csak ezután fog értesülni a t. minister úr. Hogy tehát ezen rendszer behozatalával az előléptetési viszony szemben a mai helyzettel sok szolgálati alkalmazottnál hátrányos és visszaesést képez, az kétségtelen. (Helyeslés balról, ellenmondás jobb felöl.) T. ház! Az idő előrehaladván, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) hosszasabban, általánosságban a kérdéssel foglalkozni nem fogok, mert hiszen az egyes szolgálati ágazatokra fenforgó súlyosabb és hátrányosabb viszony tekintetében alkalom nyílik a törvényjavaslat első szakaszánál, a hol az a) és b) tabellák fognak tárgyalás alá vétetni, bővebben nyilatkozni. Alkalom lesz itt egyfelől a tanárok helyzetére is nyilatkozni, a kikkel szemben ezen törvényjavaslat, — már most kijelentem, — hátrányos és méltánytalan eljárást követ. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezek az urak, az állami intelligentia, a nemzeti kapitális nagy eontingensét képezik, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a. kik olyan állásra vannak utalva, u honnan sem osztálytanácsosokká, sem ministeri tanácsosokká nem lehetnek, a kiknek pedig qualificatioja, értelmi ereje nagv. és mégis a kikkel szemben a törvényjavaslat nem helyezkedik azon méltányos álláspontra, a, melyre kellett volna, de ennek kiderítését, kimutatását, azt hiszem, a részleteknél több alkalmunk lesz kellően méltányolni. Hasonló a helyzet a bírói karra nézve is, a melyre nézve én ezúttal a részletekbe menni nem akarok, fentartván magamnak e kérdésnek teljes megvilágítását és esetleg indítvány tételét is, szintén az első szakaszhoz, a hol a tabellákról lesz szó. Nem térek ki ezúttal a törvényjavaslat; egyéb részleteire és ezzel kapcsolatosan a panaszoknak azon részére sem, melyeket méltányosaknak és igazságosnak tartok. Mindezek a részletekre tartoznak. Ez alkalommal a törvényjavaslattal szemben esak általánosságban kívánok állást foglalni és határozati javaslatomat még egy pár szóval indokolni. (Halljuk!) Mielőtt tehát beszédemet befejezném, három körülményt kell kiemelnem. Az egyik az, hogy a javaslatnak a gyakornokokra vonatkozó részét szíveden elfogadom és megfelelőnek tartom. A másik az, hogy a?, altisztekre és szolgákra nézve az állam elmegy addig a határig, a meddig elmehet és a melynél többet a mai pénzügyi viszonyok mellett e kathegoriara nem szánhat. De szemben a megyei törvényhatóságokkal, a törvényjavaslat ugyanazon méltánytalan, és talán még méltánytalanabb alapra . helyezkedik, — daezára, hogy fizetésjavítást ad nekik, — mint az állami alkalmazottakat illetőleg. S minthogy szándékom e törvényjavaslat, mellőzésére nézve határozati javaslatot benyújtani, mely egyúttal a javadalmak javításának percentualis alapon való eszközlését kívánja: (Élénk helyeslés bal felöl.) egy momentumot vagyok bátor felemlíteni, melyet már t. barátom Reitter is felemlített. A t. kormánynak a percentualis javítás azért nem kell, mert azt mondja, hogy ez nemcsak fentartmá az e téren fenforgó aránytalanságokat, sőt a percentek által még azt fokozná. Ez absolute nem áll. 46*
