Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

364 15S- OJ* 9 **** 5 M*» 18W. fe&raár 7-én, kedflen. Nem áll pedig egyszerűen azért, mert ha alkal­mas percentben nyujtatik a segély, ez nemes; k nem fokozza az aránytalanságot, hanem ha a percent progressive felülről lefelé és degres­sive alulról fölfelé nyujtatik; az aránytalan­ságok megszüntetése sokkal könnyebben el­érhető. (Élénk helyeslés bal felől.) De mi adjunk egyenletes felsegélyt, ebben is szintén kifeje zésre jut a progressio, mert a mi 500 forintnál 4°/o, az ezernél csak 20°/o stb.; akkor is az aránytalanság nem növekedik, és az arányok megmaradnak úgy, mint eddig voltak. De mikor arról van szó, hogy az állami alkal­mazottakat egy igazságosabb alapon kedvez­ményezzük, akkor ott állunk az aránytalanság eszméjével, mikor pedig a törvényhatóságokról van szó, hol legnagyobb az aránytalanság, (Igás! Ügy van! bal felől.) a mint ezt constatálta az előadó úr is, ott percentualis segítséget nyújtunk. (Derültség bal felől.) És miért, talán azért, hogy az autonómiába nyúlunk? A kor­mány és a többség, ha valamit adni kell a megyéknek, akkor nem ad azért, mert az autonómiában van a baj, ha szemben a me­gyékkel valamit tenni kell, akkor azt mondja, hogy az állami hatalom s annak érdeke a par­tikularismust nem tűri. (Igaz! Úgy van ! bal felől.) Ez nem őszinte játék. Ha az egyiknél az arány­talanság baj, baj a másiknál is. Méltóztassanak a törvényhatóságnál szintén oly kombinatiot létesíteni, melynek segélyével a javítást ugyan­azokra az alapokra lehetne fektetni, mint az állami alkalmazottakkal szemben; akkor az argumentum, — bár igazságosnak el nem fogom ismerni, mert az arányokon változtatni akkor sem fognak, — de legalább mindenkivel szem­ben egyenletesen fog elbánni. De egyiknél az egyiket alkalmazni, a másiknál a másikat és mindig ellentétes argumentumokkal, ez meg­engedem, hogy ügyes dolog, de nem igazságos. (Élénk helyeslés hal felöl.) Épen ezért, miután a törvényhatóságokkal szemben is bizonyos fize­tési feljavításra szükség van, és miután azt tartom, hogy a törvényhatóságoknál az arány­talanság talán nagyobb, mint bárhol, egy más alapra kell helyezkednünk, mely alapon addig is, mig az administratio reformja keresztfílvíve lesz, a segélyezés olyan legyen, mely az állami alkalmazottakat velük legalább a lehetőség ha­táráig egyenlő elbánásban részesíti. Ez, t. ház, keresztül vihető felfogásom szerint akként, hogy a segéd és kezelő személyzetre nézve a tör­vényhatóságokban ugyanazt a mértéket kell alkalmazni, a minőt alkalmazunk az állami alkalmazottaknál parifikálva, a functiokat; má­sodszor, hogy legalább azon átlagok kalkulál­tassanak ki, a melyek az egyes állásokra való vonatkozásukban a különböző törvényható­ságoknál fenforognak ? A mely törvényható­ságokban az átlagok meg vannak a tiszt­viselőkre, javítás ne adassék, hol azonban a javadalom az átlagon alól van, legalább az átlagig terjedő javítás adassék meg, (Helyeslés bal felől.) azért, hogy az egyenlőség a lehető­ségig megtartassák. (Helyeslés bal felől.) A tör­vényhatóságoknál a baj sokkal nagyobb, mint az állami alkalmazottaknál, sőt az administratio szempontjából a törvényhatóságok továbbmenő segélyezésre még inkább tarthatnak igényt, mint az állami functio bármely más ágai. Mert azokkal a dologi kiadásokkal, a melyek 15 évvel ezelőtt szabattak meg és a melyekkel szemben 15 éven keresztül a törvényhatóságok nyakába csak az állami functiokat akasztották és azok teendőit megkétszerezték, sőt megháromszoroz­ták és azzal a személyzettel ma megélni teljes lehetetlenség. Vagy adjunk valamit az admi­nistratio jóságára, fontosságára, és helytálló­ságára vagy nem. Ha igen, akkor őket a szük­ségesség határáig dotálni kell, ha pedig áldozni nem akarunk, akkor t. képvisalőház, ne higyjük és reméljük azt, hogy az állami igazgatás ezen nevezetes ága megteszi azon kötelességeket, melyeket tőle méltán megvárhatunk. (Igaz! Ügy van ! bal felől.) Ezek azon momentumok, t. képviselőház, melyek arra indítanak, hogy már most az álta­lános vitánál ajánljam a t. képviselőháznak, hogy a. törvényjavaslatot még általánosságban se fogadja el, hanem legyen szives elfogadni azon határozati javaslatot, melyet benyújtani szerencsém van, és a mely azon irányelveknek, melyeket nagy vonásokban ecsetelni bátor vol­tam, teljesen megfelel. Határozati javaslatom következőleg szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy az állami tisztviselők és szolgák illetményeinek szabályozásáról és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló tör­vényjavaslatot általánosságban sem fogadja el és utasítja a kormányt, hogy egy újabb törvény javaslatot terjeszszen elő, mely í. az állami tisztviselőkre vonatkozólag az illetmények szabályozását és a rangosztályba sorozást ezúttal mellőzi és azok járandóságát megfelelő fokozatos százalék alkalmazása mellett ideiglenesen javítja; 2. a gyakornokok segélydíjára vonatkozó­lag a törvényjavaslat intézkedéseit fentartja; 3. az altisztek és szolgák illetményeit a törvényjavaslatnak megfelelőleg rendezi; 4. a törvényhatóságok tisztviselői és alkal­mazottjaira vonatkozólag azon irányelvet követi, hogy a segéd és kezelőszemélyzet ugyanolyau fizetésekkel láttassák el, mint a minőkben az állami tisztviselők hasonló kathegoriái részesül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom