Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

342 ÍM. ©rssAgos ülés 1803. február t-én. keiden. fognak a jövőben is, míg ellenben a többi tisztviselők, a kiknek illetményei nem vonattak be a javaslat keretébe, eddig sem részesültek ily pótlékban, és, a mint látszik, még sokáig fognak várni, míg az igért javításban részesülnek, sőt ellenkezőleg, aggódva nézhetnek a bizonytalan jövő elé. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) T. ház! Ily tényállás mellett én nem habozom kimondani azon véleményemet, hogy daczára azon aránytalanságnak, a melyre a pénzügyi bizottság is hivatkozik jelentésében, a mely a tisztviselők eddigi fizetézei között fennállott, részemről helyesebbnek tartottam volna, ha a t. kormány és a t. pénzügyi bizottság a fizetésemelést kiterjeszti az összes állami alkalmazottakra, még pedig megfelelő percentuális fizetésemelést hoz javaslatba, (Helyeslés bal felől.) mint, hogy egy részleges organisatióhoz fogott, és ekkép ugyanazon államnak alkalmazottait két osztályra tagolja: a privilegizáltak és a nem privilegizáltak osztályára. De ha talán, — nem mondom, hogy politikai vagy párttekintetek, — hanem, elismerem, pénzügyi és kormányzati szempontok állottak volna ennek útjában, legalább annyit kellett volna tenni, hogy azon tisztviselők, a kiknek illetményei a törvényjavaslat keretébe fel nem vétettek, legalább addig-, míg- az ő illetményeik is szabályoztathatnának, részesültek volna bizonyos fokozatos tizetésjavításban. (Úgy van! bal felöl.) T. ház! Nem lehet feladatom a töivényjavaslat egyes részleteire kitérni, hisz nálam sokkal hívatottabbak fel fogják tárni a javaslat hiányait, bizonyára ki fogják mutatni, hogy a törvényjavaslatnak egyik fő czélja, t. i. a kisebb javadalmazása tisztviselők fizetésjavítása vajmi kevéssi lett elérve, ki fogják mutatni, hogy épen azok, a kiknek fizetése eddig sem állt arányban a megélhetési viszonyokkal, a tőlük megkívánt munkásságukért és kifejtett működésükért vagy absolute nem részesülnek fizetésjavításban, vagy csak oly mérvben, hogy az alig jöhet szóba, de ki fogják mutati azt is, hogy sok tekintetben a mostani javaslat rendelkezései nem csak hogy meg nem szüntetik az eddigi aránytalanságot,^ hanem azt sok tekintetben még fokozzák. Én csak egy körülményre leszek bátor a t. ház figyelmét fölhívni, és pedig azért, mert ,-tz igen t. előadó úr abban a köríílmenyben, a melyet felemlíteni kívánok, egy különös vívmányt lát a pénzügyi bizottság által beterjesztett javaslatban szemben a t. kormányjavaslatával. 0 t. i. mint elvi állásponton álló, kiemelte, hogy sikerült megszüntetni azon különbséget, a mely az eredeti javaslatban úgy a törzsfizetést mint a rangosztályt illetőleg a fővárosi és a vidéki tisztviselők közt javasoltatott. Különösen hangsúlyozta, hogy ez a helyes álláspont, és ő ezt vívmánynak jelenti ki. Részemről az elvi álláspontot helyeslem. Bartók Lajos t. képviselőtársam egyik beszédében már rámutatott arra az ellentétre, a mely e tekintetben a főváros és a vidék közt fennáll, nagy contrastot talált ő a fővárosban uralkodó fényűzés és az ország némely vidékén, különösen a felvidéken uralkodó nyomor közt. Bobula János t. képviselőtársam is a túlságos centralisatio ellen emelt panaszt, és azt ajánlotta, hogy ne centralisaljunk minden ipartelepet a fővárosba, hanem iparkodjunk a vidéken is a nagyipart fejleszteni. Én erről a társadalmi problémáról nem akarok bővebben szólni, de tény az, hogy a mostani rendszer mellett attól tartok, hogy ennek a túlságos centrális:,tionak különösen a vidékre nézve úgy politikai mint társadalmi és gazdasági tekintetben igenis káros árnyoldalai és hatásai lesznek. Mondom, helyeslem azt az álláspontot, a melyet t. elő. dó úr is elfoglalt, csak azon csodálkozom, hogy a t. pénzügyi bizottságnak épen pótjelentésében, melyet a t. előadó űr mint ilyen írt alá, ezt az elvet nem tartotta fenn, hanem azt ajánlja a t. háznak elfogadásra, hogy a budapesti segédtelekkönyvvezetőkre nézve, a kik a vidéki segédtelekkönyvvezetőkke! együtt a 11. rangosztályba voltak sorozva, tétessék kivétel, és azok a 10. rangosztályba helyeztessenek. Az elvi álláspontnak ily megcsonkítását részemről nem tndoiu helyeselni. Mint említem, t ház, a javaslat egyes részleteire nem akarok kiterjeszkedni, de hogy bebizonyítsam, hogy mennyire nem mér egyenlő mértékkel a törvényjavaslat, csak néhány oly osztályára az állami alkalmazottaknak akarok kiterjeszkedni, a mely tisztviselők illetményei, sajnos, ezen javaslat keretébe be nem vonattak, és a kik ennélfogva fizetésj a vitásban nem is fognak részegülni. Ezek alatt értem a gazdasági tanintézeteknél alkalmazott tanárokat. A gazdasági tanintézeteknél alkalmazott tanárok fizetése eddig is csekély volt és a gazdaközönség ép úgy, mint a szakkörök ismételten sürgették e téren a javítást, Hivatkozom magára az igen t. földmívelésügyi minister úrra, a ki az ez irányban hozzá érkezett előterjesziésekre mindannyiszor akkép nyilatkozott, hogy ő igenis át van hatva ezen előterjesztésekben foglalt kérelem jogosságától; tudja, hogy a fanárok fizetése nem áll arányban a tőlük megkívánt qualificatioval, az irányukban támasztott igényekkel és az általuk kifejtett munkássággal; ismételten meg is dicsérte őket és kilátásba helyezte javadalmazásuk javítását, de sem az eredeti javaslatban nem találjuk nyomát annak, hogy ezen tanárak fizetése is javításnak volna alávetendő