Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-153
188* ors>íftg<n ttlés 1888. fefernílr 7-én, kedden. g4( T. ház! Következik napirend szerint az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalást. Mielőtt a tárgyalást megkezdenők, jelentem, hogy a ministerelnökpénzügyminister urat akadályoztatása esetében, ma a főrendiházban lóvén elfoglalva, de esetleg más alkalmakkor is, hivatkozással a házszabályok 162. §-árn, Lukács László államtitkár úr fogja képviselni. Méltóztassanak ezt tudomásul venni. Bernáth Dezső jegyző: Reiter János! Reitter János:T. ház! Évek hosszá során át hangzott fel az ország minden részéből azon panasz, hogy az állami tisztviselőknek illetményei csekélyek s elégtelenek, hogy azok nem állanak arányban a fokozott társadalmi igényekkel, és hogy nem állanak arányban a megváltozott meg élhetési viszonyokkal, a miért is e viszás helyzeten mielőbb segíteni szükséges. A mily általános volt e panasz, ép oly általános volt azon meggyőződés is, hogy a panasz alapos és jogosult. Különösen a ház ezen oldaláról ismételten hívattak fel már az előbbi kormányok, hogy e tekintetben megfelelő javaslataikat a t. ház elé terjeszszék. Sokáig nem tettek eleget e jogos kívánatnak, mert hivatkoztak az ország pénzügyi viszonyaira, melyek budgetünknek ily tetemes összeggel való megterhelését meg nem engedik. Végre, midőn állami háztartásunkban az egyensúly helyreállott, a kormány is elérkezettnek találta a pillanatot, hogy az állami alkalmazottak sanyarú helyzetét megjavító javaslatait a ház elé terjeszsze és ekképen e tekintetben az első lépést megtegye. így terjesztette be a múlt év tavaszán a pénzügyininister úr azon javaslatát, a mely az állatni alkalmazottak, altisztek és szolgák illetményeinek felemeléséről szól, a mely javaslat a pénzügyi bizottságban behatóan tárgyaltatván, most részben kijavított alakban és szövegezésben a t. ház elé került. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ritkán került a t, házban egy oly javaslat tárgyalás alá, mely elé az érdekeltek oly élénk kíváncsisággal néztek, és a mely egészében tekintve mégis oly kevéssé elégítette ki a hozzáfűzött reményeket, hogy merem állítani, alig van az állami tisztviselőknek oly osztálya, a mely a javaslat rendelkezéseit, nem mondom, hogy örömmel fogadná, de magára nézve csak kielégítőknek is találná, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) sőt ellenkezőleg azt látjuk és tapasztaljuk., hogy jóformán az összes érdekeltek e javaslattal szemben határozott állást foglaltak, és nemcsak a sajtóban indítottak ellene hadjáratot, hanem úgy a házhoz, mint az egyes képviselőkhöz oly tömegesen érkeznek a javaslat ellen irányuló kérvények, hogy ritkán feküdt e ház asztalán oly javaslat, mely az érdekeltek részéről ily általános, és mondhatom, legnagyobb részben oly jogosult ellenzésre talált volna. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A legtöbben a javaslat rendelkezéseit méltánytalanoknak, igazságtalanoknak és sérelmeseknek találják, sot vannak olyanok is, a kik egyenesen azt állítják, hogy a törvényjavaslat rendelkezései szerzett jogaikat sértik; (Igaz! Úgy van! bal felől.) pedig én úgy vagyok meggyőződve, hogy úq^y a t. kormányt, mint a pénzügyi bizottságot a tisztviselők iránti legjobb szándék és legjobb indulat vezette, hogy ők komolyan akartak a tisztviselők szomorú helyzetén javítani, sőt mi több, hogy nemcsak a fizetések közötti eddig létezett aránytalanságokat akarták megszüntetni, de még a rangosztályok közt is némi egyenlőséget helyrehozni. És mégis mit látunk, t. ház? Azt látjuk, hogy sem az érdekeltek, sem a kormány &z elért eredménynyel nincsenek, s nem is lehetnek megelégedve. Az érdekeltek azért nem, mert többet vártak, mint a mennyit nekik a törvényjavaslat nyújt; a kormány periig, nézetem szerint, nincs és nem is lehet megelégedve, mert nem érte el azon czélját, melyet kell, hogy maga elé tűzött legyen, t. i. az állami alkalmazottak elégedettségét, sőt ellenkezőleg az előttünk fekvő javaslat oly általános rescnsust, oly általános izgalmat, sőt itt-ott oly elkeseredettséget szült, hogy úgy hiszem, ez a körülmény magában is indokolja, ha azt állítom, hogy ez a törvényjavaslat nem felel meg czéljának. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! így állván a dolog, nem tehetek róla, én nyíltan kimondom azon nézetemet, hogy a választott útban találom én a hibát, még pedig abban, hogy a t. kormány, de a pénzügyi bizottság is nem ölelte fel az összes állami alkalmazottak helyzetének javítás'it, hanem a t. kormány már eredeti javaslatának 20. §-ában sok kategóriájára a tisztviselőknek oly kivételt szabott, a melyet én indokoltnak, jogosnak nem találok. És ugyanezen hibába esett a a pénzügyi bizottság, midőn javított szövege zésében mindamellett ezen kivételeket nagyobb részt fentartotta, részben még bővítette. Nekem tehát, t. ház, rainrl a két javaslat ellen az a kifogásom van, hogy nem mért mindenkinek egyenlő mértékkel, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és ezáltal nemcsak az osztó igazságot sérti meg, de még a méltányosság követelményeinek sem felel meg. Mert nem lehet méltányosnak mondani, hogy ha azt látjuk, hogy azon tisztviselők, a kiknek illetményei az előttünk fekvő törvényjavaslatban szabályoztatnak, már a múlt év második felére bizonyos fizetési pótlékban részesültek, ugyanezen pótlékban részestílnek most is, részesülni