Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-152

1&2. maáges lilés 1S98. február é-áiu hetién. 327 vagy követeljen azért, inert azt okszerűnek, szükségesnek tartja, hanem ha Magyarország kormánya úgy lép fel, hogy ezt kell kérnem, kell követelnem azért, mert ezek vannak mögöttem: íikkor engedjenek meg a képviselő urak, (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és felkiáltások a baloldalon: Sophisma!) én ily tanokat igen veszélyeseknek tartanék és azt hiszem, hogy a gyengeséget hordaná méhében azon kormány, a mely ezt tenné. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Második észrevételem Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam felszólalására az, hogy ő nélkülözi az általam felállított elvekben azt, hogy ezen ünnepélyen Magyarország államisága megfelelően lesz-e feltüntetve. (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hiszen én is azt mondottam, — nem emlékszem a szavakra, — hogy a nemzeti erőt minden nyilvánúlásában tüntessük fel azért, hogy megszerezzük az európai nemzetek rokonszenvét, hogy újra. bebizonyítsuk ezen nemzetek előtt állami hivatottságunkat. (Közbeszólások a szélsőbalról: Önállóságunkat és függetlenségünket!) Erre is fogok felelni, méltóztassanak csak egy kis türelemmel lenni. Hát vájjon úgy érthette-e ezt valaki, hogy oly ünnepélyt fogunk rendezni, a melyen csak megengedtetik minden idegen népnek és nemzetnek, hogy azon részt vehessen, vájjon akkor, a midőn jelentékenyebb nemzeti ünnepélyeink voltak, nem volt-e államiságunk megfelelően kitüntetve ? (Közbeszólások a bal és szélső balon: Mikor ? Hol ?) Bocsánatot kérek, én úgy tudom, hogy a múlt nyáron lefolyt jubiláris ünnepélyekre minden nemzet képviselete meg volt híva. És t. ház nem akarok e tekintetben nyilatkozni, de még az egyszerű diplomatiai testületi meghívást sem fogom elégségesnek tartani, hanem igenis azt fognám e nemzeti ünnepély rendezésénél érvényre juttatni kívánni, hogy Európa népeit hívjuk meg ez ünnepélyre, s hogy igenis állami ságunkat úgy a mint az van, egész valójában feltüntessük. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Állami önállóságunkat!) Csakhogy ezután legyünk tisztátlan, (Ralijuk! Halljuk!) hogy én ez alatt az önállóság alatt nem azt értem, a miket a múltkor Eötvös Károly képviselő úr értett, (Nagy zaj a szélső baloldalon) hanem csak azt az állami önállóságot érthetem ez alatt, mely törvényeink szerint nekünk biztosítva van, és azt hiszem Apponyi Albert gr. képviselő úr sem érthetett egyebet, ha az 1867-iki alapon áll. (Élénk helyeslés jobb felől.) De akkor miért ezt oly különösen hangsúlyozni, mint e programmnak hiányát? Hát ezt a bennünket törvény szerint megillető államiságot mi csak az ezredéves ünnepélyen akarjuk dokumentálni ? (Élénk tetszés és éljenzés jobb felől.) Ha a t. képviselő úr a múltkor azt hangsúlyozta, hogy nekünk csak házi használatra berendezett államiságunk van, engedje meg, hogy én neki arra azt feleljem, hogy azt az államiságot, mely minket megillet, nemcsak az ezredéves ünnepély alkalmával, hanem minden alkalommal akarom feltűntetni, (Zaj a szélsőbalon. Élénk helyeslés jobb felől) és óvakodni fogok nem a házi használatra berendezett, hanem az ünnepélyekre berendezett államiságtól. Én tehát t. ház oda resummálok, hogy épen e felfogás győzött meg engem inkább, mint bármi arról, hogy mielőtt egy országos bizottságot küldenénk ki, a kormány kebelében kell részleteiben is e javaslatot elkészíteni és a kormánynak kell erre vonatkozó előterjesztéseit megtenni. (Élénk helyeslés jobb felől.) De további bizonyítékul vagyok bátor felemlíteni azt, hogy én nem is képzelem, hogyan effectuáltatnék ismét közelebbi körülírás nélkül a t. képviselő úr javaslata? Azt mondja e javaslat, hogy a bizottság egyetértőieg járjon e] a kormánynyal. Hát engedelmet kérek, egyetértő eljárásra — és ezt már voltam bátor e házban hangsúlyozni, — olyanokat lehet szerintem utalni, a kiket a solidaritás kell, hogy öszszekössön. A kormány tagjait lehet solidaritásra kötelezni, s ha azok nem solidarisak, akkor mint kormány nem léphetaek föl. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De ha komolyan veszszük azt, hogy itt nem pártünnepélyt akarunk rendezni, hanem oly bizottságot akarunk kiküldeni, melyben az országgyűlés mindkét házának minden pártja megfelelően képviselve legyen: hogyan adhatjuk mi akkor előre azt az utasítást, hogy az a bizottság a kormánynyal egyetértőleg járjon el? (Derültség jobb felöl. Nagy zaj n szélsőbalon.) Én egé^z őszinteséggel értettem az elveknek azt a részét, hogy itt ne egy pártünnepély, ne kormány ünnepély, hanem minden pártnak, a nemzet összeségének ünnepélye legyen. De bocsánatot kérek, már 1 annyira még sem mehetnék, hogy előre kötelezettséget vállaljak arra, hogy egyetértőleg fogok minden tekintetben eljárni más képviselő urakkal. (Helyeslés jobb felől. Zaj a bal és szélsőbalon.) Azért ismétlem, a mit a múltkor bátor voltam mondani. Ha kiküldünk egy bizottságot, ha helyes lesz egy ily bizottság kiküldetése, akkor ne ily általános utasításokkal küldjük ki; mert az egyetértő s helyes eljárás biztosítékait már akkor kell nyújtanunk, mikor kiküldjük. Nem mondom, hogy e bizottság ne bírjon kezdeményezési joggal, azt se merném mondani, hogy í a végrehajtás körében ne bírjon bizonyos jogoJ súltsággal, de azzal a joggal, a mivel felruház( zuk, meghatározottan és tüzetesen körülírva kell i e bizottságnak bírnia, mert, ha ily általános utasításokkal küldjük ki e bizottságot, akkor j nem az egyetértésnek, hanem igen könnyen a