Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-152

328 1^2. orsäsás<>s ttlés SS98. február « án, hétfőin dieharmóníának forrásává lesznek a tanácskozások. {Helyeslés jobb felől.) Ép azért vagyok bátor kérni a t. házat, hogy a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Félremagyarázott szavaim igazi értelmének helyreállítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr azon kívánalmat, a melyet az ezredéves ünnepélyre nézve formuláztam, hogy t. i. ezen ünnepélynél a magyar koronának önállósága és a magyar nemzetnek állami és nemzeti függetlensége, természetesen a fennálló törvényeknek értelmében, pregnáns, világos és fényes kifejezésre jusson, akként értelmeztem, hogy én ezeket a követelményeket a mi állami önállóságunk törvényszerű attribútumainak megvalósítását csak egy ünnepéinek alkalmára kívánom, holott ő ezzel szemben szavakban rögtön túllicitált engem, (Élénlc derültség bal felől) mondván, hogy ő államisápunknak ezen törvényszerinti attribútumait nemcsak egy ünnepélynek alkalmával, hanem mindenkor a nemzeti élet minden nyilvánul ásaiban egy óráig, egy perczig sem szünetelve akarja keresztülvinni. (Helyeslés jobb felöl.) Ebben akar ő túltenni rajtunk. Én vagyok t. í. az, a ki közéletünkben mindazokat a kétértelműségeket fentartja, és ha kell, megvédelmezi, melyek az 1867. évi kiegyezésben megállapított nemzeti és állami önállóságunkat elhomályosítják. (Hosszas élénk derültség és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Én vagyok az, a ki évek óta fentartja és megvédelmezi a magyar koronának külső megjelenésében azokat a mindenkor előforduló visszásságokat, a melyek csakugyan azt a gondolatot ébreszthetnék, mintha a magyar korona csak egy császári koronának drága ékessége, nem pedig egy önálló korona volna. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én vagyok, t. képviselőház, természetesen, és az a párt az, a melyhez én tartozom, a mely akadálya volt eddig annak, hogy az állami és nemzeti életnek mindennapi nyilvánúlásaiban Magyarországnak törvényszerű állami önállósága érvényesüljön, és a t. ministerelnök úr és pártja volt az, a mely éveken át sikertelenül küzdött ezért, a mi ellenállásunk daczára. (Viharos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a mi helyzetünk nem egy és ugyanaz. Én, mint az ellenzéknek egyik tagja, ellenzéki állásomban nem vagyok ma arra hivatva, nem is bírok ma azokkal az eszközökkel, hogy azokat az igazságokat, a melyektől át vagyok hatva, másképen, mint érveléssel, és másképen, mint szóval, iparkodjam kifejezésre juttatni. A t. ministerelnök urnak és pártjának a helyzete sokkal kedvezőbb; neki módjában, tehetségében áll és ennélfogva kötelessége is azt, a mit szóval kimond, á mit mint igazságot felismer, a mit nagy hangon ebben a házban hirdet, a tények mezejére átvinni, valósággá, tenni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső bal oldalon.) Hát, t ház, a ki abban a helyzetben van, hogy azt a követelményt, mely szerint a magyar állam törvényszerű önállóságának, a magyar korona egyéniségének és souverainitásának gondolatát mindennap és* minden órában és minden ünnepélyes és nemünnepélyes cselekménynél kifejezésre juttassa, — az, a ki — mondom — abban a helyzetben van. hogy ezt a tényt a valóságba átvigye: attól a férfiútól igen csekély hatást gyakorol az reám, ha itt a házban szavakban túlliczitálni iparkodik engem és világosan félre akarja magyarázni szavaim értelmét, (Ellenmondások a jobboldalon) de attól elvárom, hogy tettekben valósítsa meg azokat; és csak azután, ha tettekben megvalósította, akkor meghajlok előtte, akkor az olyan túlliczitálást, a mely helyzetünkből foly, szívesen elfogadom; de addig, míg a tények mezején minden marad a mint volt, addig az olyan nagyhangzású szavak, melyek a tettekkel merőben ellentétben vannak, reám semmi, de semmi hatást sem gyakorolhatnak. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve; következik a szavazás. (Halljuk! Haljuk!) A bizottsági javaslattal szemben, részben azzal kapcsolatosan, két határozati javaslat adatott be. Az egyik Eötvös Károly képviselő úr és társai által nyújtatott be, amely azonban nézetem szerint, magával az általánosságban tárgyalt törvényjavaslattal szemben teendő fel szavazásra. Ettől függetlenül s ennek eldöntése után következik gr. Apponyi Albert képviselő úr által beadott javaslatnak szavazással való eldöntése. Méltóztatik a t. ház hozzájárulni? (Helyeslés) Ennélfogva felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául a beterjesztett törvényjavaslatot: igen, vagy nem? Ha a javaslat elfogadtatik: abban az esetben, az Eötvös Károly képviselő úr által beadott — s ha kívánni méltóztatnnk, azonnal felvasandó — határozati javaslat elesik. (Élénk ellenmondasok a szélső baloldalon. Zaj.) Polónyi Géza: T. ház! (Felkiáltások a jobb oldalon: Mihez kivan szólni?) Helfy Ignácz: A kérdéshez kívánok szólani ! (Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Helfy Ignácz képviselő úr a kérdés feltevéséhez kíván szólani, méltóztassanak tehát meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a határozati javaslat értelmét leghatározottabban az tudja megmagyarázni, a ki