Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-151
1*1, ©rsíágos ülés 1898. február 4-én, Siombatoa. aló ról sem állították előtérbe. (Úgy van! Ügy van ! jobb felöl.) A határozati javaslat, melyet Eötvös Károly t. képviselő úr benyújtott, még abból a czélból is kiegészíteni óhajtja a törvényjavaslatot, hogy a rendezendő világkiállításra a törvényhozás által a honalapításkor már fennállott nemzetek képviselete ünnepélyesen meghívassék, és hogy a megjelenő nemzeti képviseletek a magyar nemzet vendégeiként fogadtassanak. Helfy t. képviselő úr már utalt arra, hogy azon államoknak és nemzeteknek talán túlnyomó része, melyek a honalapítás idején ezt az államot körülvették, ma már letűntek, és én megvallom, ha abban a közgazdasági és pénzügyi bizottságban volnék, a hova esetleg ez a javaslat utasíttatnék, meglehetős zavarba jönnék, hogy tulajdonképen kik és mely nemzetek utódjai hívassanak meg; mert ha azon államok képviselői hívatnának meg, melyek a honalapításkor Hiár fennállottak, ha a történelmet emlékünkbe idézzük, akkor talán Szvatopluk, Zalán vezér, Mén Marót utódait és államait kellene valahonnan összeszedni, a mi meglehetős nagy diplomatíai vitatkozásokra vezetne. (Tetszés jobb Jelöl) De, t. ház, én nem tagadom, hogy Eötvös Károly t. képviselő úr beszédében jelzett több oly eszmét, melyekkel a kormány már ez idő szerint is foglalkozott, és nevezetesen egyes, oly emlékek felállításával, melyek kétségkívül komoly megfontolás tárgyát képezhetik, s a melyek közül egyik-másik alkalmas lehet az ezredéves ünnepély keretébe való beillesztésre. Nem akarok ezekre kiterjeszkedni, de azt hiszem, hogy a kormány az itt felvetett és még ezután a sajtóban a különféle körök által felvetendő eszmékkel behatóan fog foglalkozni, (Helyeslés jobb felöl.) és a törvényhozásnak lesz módjában a kormány előterjesztése alapján bírálatot gyakorolni. Habár tehát a határozati javaslatnak ezt a jó oldalát én is elismerem, de tekintette] arra, hogy az általam előadott indokoknál fogva az ezredéves ünnepély alkalmából világkiállítás rendezését czéí- és alkalomszerűnek nem tartanám, kérnem kell a t. házat, hogy az Eötvös Károly én társai által beadott határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Mitán már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy a lehető rövidséggel vázoljam azt a képet, a melyet képzeltem, midiin a javaslatot hátor voltam benyújtani, és e tekintetben teljesen egyetértek azon felszólalt képviselő urakkal, a kik majdnem valameniij ien a kiállítás jellegeié utaltak, nevezetesen arra, hogy minő alkalomból lesz rendezendő e kiállítás, és annak az eszmének adtak kifejezést, hogy e jellege és ezen alkalomszerűsége magában a nemzeti kíKJPVH.NAPLÓ 1892 — 97. Vili. KÖTET. állításban is kifejezésre jusson. Én is úgy contemplálom ennek létesítését, hogy a történelmi momentumok a lehetőségig kidomborodjanak, és hogy a kiállítás az ezredéves ünnepély jellegét úgy külsejében, mint összeállításában, mint abban, a mit nyújtani fog, a lehetőségig szemünk elé tárja. (Helyeslés jobb felöl.) Épen e czélból kilátásba van véve, hogy a kiállítás két főcsoportra osztassék. Az egyik lenne a történelmi rész, mely szemünk elé tárná Magyarország múltját, küzdelmeit, fokozatos előhaladását, művelődését, melyet a korábbi századok alatt egész mostanig elért; a második főcsoport pedig képezné a jelenkori kiállítást, mely bemutatná Magyarország szellemi és anyagi előli aladását mai niveauján. Polónyi Géza: Mézes kalácsból! Lukács Béla kereskedelmi minis ter: Engedelmet kérek, t. képviselő úr, Magyarországnak mai eló'haladása úgy szellemi, mint anyagi téren sokkal nagyobb, sokkal szebb, semhogy azt mézes kalácshoz lehetne hasonlítani. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztassék álképviselő úr az ilyen eszmét künn hangoztatni választói körében. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A mi a történelmi részt illeti, úgy hiszem, abban kifejezésre keli, hogy jusson Magyarország egyházi élete a múltban, Magyarországtársadalmi élete, és fel kell tüntetnie Magyarország hadászati és hadviselési tényeit. Mindezen a téren gazdagok vagyunk műkincsekben és ereklyékben, mint azt például a sokkal szűkebb és szerényebb körben rendezett ötvös műkiállítás is megmutatta; ezeket habár fáradsággal, de össze fogjuk gyüjthetni valamint azokat a műkincseket is, a melyek, szerteszét vannak szórva a külföldön, úgy, hogy igen fényes, az ország múltját híven szemünk elé táró kiállítást fogunk rendezhetni. (Helyeslés jobb felől.) De e mellett, a mint mondám, a jelenkori kiállításra is kiváló súlyt kell fektelni, épen szellemi előhaladásunk, művészetünk, közoktatásunk és nevelésügyünk feltüntetésére, és azt hiszem, hogy ép e csoportok a legszebben és legtanúlságosabban lesznek kidomborítva. (Helyeslés jobb felöl.) így képzelem én a rendezendő kiállítást, hogy az egyfelől hű tükre legyen múltunknak, hogy minden magyar embert fellelkesítsen, és másfelől jelenkorunk hű visszatükrözője legyen, hogy teljes reménynyelés teljes önérzettel nézhessünk a. jövő elé. Kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. ház! Szegény ember sorsát boldog Isten bírja. (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Hangosabban tessék éljenezni, mert én ahhoz vagyok szokva. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) 40