Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-151
ISI. uraÉc#s Blés IMA. február 4-én, Membaton. {§99 hogy ámbár pl. a Mátyás-templom építkezésének befejezése mindenesetre szép és nagyszerű mü, de talán ezen millenáris emlékünneppel jobban összeférne, ha IV. Bélának templomát ott Budavárában kivennők abból a környezetből, a melyben most van, és a x még mindig tisztán meglévő építészeti stylus alapján arra az időre legalább renoválnák és a nemzet birtokába visszabocsátanák. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Árpád vérszerinti utódai közt egyike volt a legnagyobbaknak, sőt minden királyok közt egyike volt a legkiyálóbbaknak IV. Béla, a kit irtóztató viszontagságok környeztek, egy nemzet életében majdnem páratlan csapások sújtottak és mind a mellett a nemzet életét s államának biztonságát nemcsak megvédelmezni tudta, hanem azt meg is erősítette, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és a kinek emlékezetét épen budavári temploma oly fenségesen őrzi; természetesen, ha az eredeti alakjába visszaállíttatnék, a nemzet birtokába helyeztetnék, még sokkal fenségesebben őrizné. Ezt csak mellékesen említem itt fel, de azért a t. kabinet figyelmét e kérdésre is felhívom. Azonban mindenekelőtt legszebb kötelességünk nekünk, nem Árpád iránt, hanem önmagunk iránt, az ország megalapítójának, Árpádnak emlékét megörökíteni. (Élénk helyeslés bal jelöl.) Nagyon csodálkozom azon, hogy ez a t. kormány javaslatából annyira kimaradt, hogy még mellesleg sincs említve. Thaly Kálmán: Háládatlanság, még pedig a legrútabb ! (Mozgás a jobboldalon.) Eötvös Károly: Minket, a magyar nemzet fiait természetes kegyelet köt Árpád nevéhez és emlékéhez. E kegyeletről bővebben beszélni, azt indokolni egyáltalán felesleges és szükségtelen itt. (Úgy van! hal felöl.) A világirodalom Árpádnak alakját az idegen, hatalmas nemzetek előtt kellőképen még nem tüntette fel. De nekünk kötelességünk azt coustatalni, kötelességünk az egész világ előtt hirdetni, hogy abban A honalapítás cselekményében, melyet Árpád teljesített, van két vagy három oly momentum, mely e nagy világtörténeti cselekményt a világtörténet összes hasonló cselekményeitől rendkí vüli előny nyel különbözteti meg. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik az, hogy, Árpád egy oly nemzettel, melyet magával Ázsiából hozott, elfoglalta ezt a földet véres háborúk közben, elfoglalta ezt a földet idegen fajoktól, és elfoglalta tőlük akként, hogy ezen idegen fajokat sem ki nem irtotta, sem szolgákká nem tette, hanem a foglalás tényével együtt és egyidejűleg az ő nemzetének, államának barátaivá tette, (Élénk helyeslés bal felől.) akként, hogy e nemzetek nemzetiségükből soha ezer éven át ki nem vetkőzve, 1848-ig soha egyetlen pillanatig sem, a nemzet leggonoszabb napjait, államunk legveszedelmesebb állapotát sem használták fel arra, hogy ez állam és annak nemzeti szerkezete ellen ellenséges támadást intéztek volna, sőt minden erejüket egyesítették velünk, hogy ezt az államot, annak területét, jogait és szabadságait megvédelmezzék. (Úgy van! Úgy van! a szélső balon.) és mint a történelem világosan bizonyítja, még 1848-ban is nem önszántukból, nem pusztán és főleg önszenvedélyükből, hanem idegen és ellenséges hatalmak által felbujtogatva, felszerelve^ szervezve és vezetve támadtak ellenünk. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A háborús foglalásoknak ilyen tiszta, ; fenséges és engesztelő példája, mint a minőt Árpád tanúsított, páratlan a világtörténetben. A másik pedig, a mi szintén páratlan a világtörténet hasonló eseményei között, az, hogy Árpád nagy hadi szervezettel, nagy hadi tényekkel és dicsőséggel hajtotta régre ennek a földnek elfoglalását, és e fajnak, fajunknak és itt meghódított szövetségeseinek államszervezését, és pedig a nélkül, hogy a nemzetnek alkotmányos jogait csak egy pillanatra is felfüggesztette volna, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) végrehajtotta a nélkül, hogy diadalmas fegyvereire támaszkodva, a nemzet alkotmányos jogait egy pillanatig is kétségbe vonni akarta volna, sőt míg egyik kezéből alig tette le a kardot, melyet egy győzedelmes hadjáratban Zalán ellen használt, másik kezével már Pusztaszeren alkotmányozó gyűlést tartott nemzetével, a melylyel diadalmas hadjáratból jött vissza, s a melynek alkotmányos jogait sem ő, sem vezérei egy pillanatig sem csorbították meg. A győzők, a diadalmas hadvezérek trónalapítási történetében hozzá hasonló szép, magasztos és emberséges dolgot világtörténetünk egész folyamában nem találunk. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És mikor a nyugoti tudatlan barátok Árpád nemzetét félig fenevadaknak rajzolták, sőt vezéreit a legsújtóbb bírálattal sújtották, magára Árpád személyére és tényeire a legellenségesebb nemzetek legkorlátoltabb krónikaírói sem tudtak felhozni egyetlenegy ellenséges jellemvonást. Ilyen alakja a világtörténetnek, alapítója Magyarországnak, igazi megteremtője és megtartója a magyar nemzetnek Árpád. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nekünk ha máskor nem, ha előbb nem, ha eddig nem tehettük, első kötelességünk most ez alkalommal egy úgy hozzá, az ő nemzeti és világtörténeti alakjához, mint nemzetünkhöz és nemzeti kegyeletünkhöz méltó emlékművet állítani az ország központjában, Budapesten. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A másik pedig, t ház, a mit szintén szükségesnek tartunk, az, mint ezt Thaly Kálmán t. barátom, nemzeti történeti irodalmunknak egyik elsőrangú bajnoka, pár év előtt alkalmas formában kifej88*