Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-151
gjjg lSÍ. omágos ülés 18»3. februári-én, síBmbatoá. lönös sajátsága, államunk függetlensége visszaidéztessék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kekünk erre múlhatatlan szükségünk van azért is, mert az oly viták, melyek e teremben csak a legutóbbi időben is lefolytak és még, — fájdalom, — úgy látszik, igen sokszor le fognak folyni, bizonyítják, hogy még ma is oly tényezők részéről, kiknek államunk életében nevezetes befolyásuk van, folyton és mesterségesen táplál tátik az az irányzat, hogy Európa népei és a müveit emberiség nemzetei Magyarország külön állami létének tudatára ne juthassanak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én és t. elvbarátaim már azon felirati javaslatban, melyet ezen országgyűlés kezdetén a t. ház elé terjesztettünk, hangsúlyoztuk azt, szavainkat ő Felségéhez, Magyarország koronás királyához intézve, hogy államunk ezeréves fennállása és nemzetünknek ezer év óta való állami működése legméltóbban, legfényesebben ünnepeltethetnék meg akként, ha ő Felsége hű tanácsosaitól körülvéve, és hű tanácsosai által arra reá bírva, a honfoglalás ezredik esztendejében Magyarország teljes állami függetlenségét visszaállítaná, (Úgy van! Úgy van! a szélső bal oldalon.) visszaállítaná úgy, mint a miként elődje Árpád megalapította. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már akkor, — mondom, — felirati javaslatunkban erre rámutattunk. De a mire rámutattunk akkor, azt mi ernyedetlen buzgósággal hangsúlyozzuk folyton, és soha egy alkalmat el nem mulasztottunk arra, hogy mind ő Felségének tanácsosait, mind az egymásután következő kormányokat, és remélem, gyorsan egymásután következő kormányokat, mind esetleg ő Felségét biztosítsuk róla, hogy mind az ő érdekében, mind trónjának biztonsága és soha meg nem rendülő szilárdsága érdekében, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mind a magyar nemzet teljes meynyugtatása érdekében az lenne az egyetlen igaz emlékünnepély, ha Magyarország államjogi függetlensége 1895-re vagy 1896-ra csorbítatlanul visszaállíttatnék. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A mi természetesen nem teszi azt, — a mi részünkről nem tette soha,—hogy mi Ausztriával, a velünk szomszédságban és velünk szövetségben álló állammal ellenséges viszonyba lépnénk, sőt teszi azt igenis, hogy mikor mi egyrészről ezen nagy változást egyenesen a korona alkotmányos beleegyezésével óhajtjuk kivívni, másrészről mi Ausztriával szemben úgy a szomszédsági, mint a szövetségi viszonynál fogva a lehető legjobb, legbékésebb, úgy az ipari és kereskedelmi, mint minden más nemzetközi kérdésben a legbarátságosabb viszonyt és legbensőbb szövetséget akarjuk fentartani mindvégig. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van! a seélső baloidohn.) De miután, t. ház, az, hogy hazánk állam' jogi függetlensége a maga esorbíttatlan egészében pár év múlva visszaállíttassák, nem bizonyos ; más részről arra, hogy egy nemzetközi világkiállítás rendeztessék, s arra a világkiállításra királyunk által az ő uralkodó társai, képviselőházunk és törvényhozásuak által az összes művelt nemzetek alkotmányos képviseletei meghivassanak és ők a magyar nemzet vendégei legyenek, és őket úgy fogadjuk, a hogyan nemzetünkhöz, de egyúttal hozzájok is méltó; hogy ez így rendeztessék, ez nagyrészben csak tőlüuk függ, attól a lelkesűléstnl és ragaszkodástól, melylyel e nagy nemzeti ügy iránt viseltetünk, ennélfogva ebben magában egy nagy indok, egy, mondhatnám, mindennél fontosabb indok rejlik arra, hogy ez alkalommal egy világkiállítást rendezzünk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) még pedig rendezzünk akként, hogy míg annak egyik programmpontjíi, mint már említem, az lenne, hogy királyunk a világ nagy nemzeteinek uralkodóit, az ő hatalmas uralkodását itt, országunk központjában és fővárosában fogadja, és lássa vendégekűl, másrészről mindazon nemzetek alkotmányos képviseletét, a melyek már Árpád idejében államilag szervezkedve fennálltak és Árpáddal akár barátságos, akár ellenséges, de szomszédos viszonyban álltak, e képviselőház, illetőleg a törvényhozás hívja meg a magyar nemzet vendégeiül, (Helyeslés a szélsőbalon.) hogy ne csak az iparosok és kereskedők, hanem azok is tudják meg, hogy itt az a nemzet áll fenn államilag, az az állam áll ( fenn, a melyet Árpád vezetett ide, és a melyet Árpád foglalt, megalapított és szervezett. Ebben találjak mi a vezérokát annak, hogy ha már a kiállítás úgyis elhalasztatik és ha, a mi kétségtelen, időnk van egy nemzetközi világkiállítás rendezésére, ilyent rendezzünk azon alkalomra. De akár legyen országos, vagy nemzeti kiállítás, akár nem lesz egyáltalában kiállítás, mi az ezeréves emlékünnep megtartására nézve bizonyos javaslatokat ajánlunk a t. kabinetnek, a t. többségnek és a háznak kegyes figyelmébe. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A t. kabinet a maga előterjesztésében rámutatott néhány műre, a melyeket millenáris emlékművek gyanánt akar 1895. vagy 1896-ban a nemzetnek és a nemzet látogatóinak bemutatni. Ilyenek a budapesti hidak, a melyek ezentúl építtetnek; ilyen a budavári Mátyástemplom, ilyen az igazságügyi palota, a mely hogy hogyan tartozik épen ide, azt nem is tudom egész biztosan Ilyen nagyszerű mű lenne. — bizonyos tekintetben, elismerem, méltó mű, — a vaskapu-munkálat befejezése és ez úton a nemzetközi hajózás megnyitása Magyarország és az idegen államok között. Hozzátehetném ezekhez,