Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

lSi. orsjuágos ülés 1893. február 4-én, szombatom g»97 méltóságának érdekében szükséges az országos kiállítás helyébe egy világkiállítás rendezése ? A bizottság t. előadója szintén megérintette s két indokot jelzett csak, mert elég bőségesen — talán megengedi e kifejezésemet — indokait nem fejtette ki, csak két indokot jelzett, melyek egy nemzetközi világkiállítás rendezését elleneznék. Az egyik, nézete szerint az, hogy a millenium, mint ő mondotta, speciális nemzeti ügyünk, annak tehát pusztán csak speciális nemzeti kiállítás felelhet meg. Ezt az indokot azonban, t. ház, bármily szép legyen is így külsőleg és bármennyire egy költeménybeli cadentia jellegével bírjon is, alaposnak el nem fogadhatom, mert minden kiállítás nemzeti; a világkiállítások is egyáltalában azon nemzetek nemzeti ügyei főleg s csaknem kizárólagosan, a melyek azt rendezik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Abból a körülményből tehát, hogy államunk ezeréves fennállásának Ugye speciális magyar ügy, azt a következtetést vonni, hogy tehát világkiállítást nem rendezhetünk, nem lehet. Az a körülmény, hogy itt fennáll egy állam a maga teljes geográfiai alkatában és a maga nemzeti jellegével ezer év óta; az a körülmény, hogy ez az állam Európa közepén áll fenn és állt fenn oly körülmények közt, mikor ezen ezer év folyama alatt minden állam, mely nekünk szomszédunk volt és bennünket környezett s minden nemzet egészen más alakot öltött, sok állam elenyészet, sok másként alakúit s a nemzetek más államszervezetett czináltak maguknak: hogy itt ez az állam a magyar faji műveltség s államalkotó, államfentartó és nemzeti erejével ezer év óta áll fenn, folyton szolgálva az emberiség művelődésének, a jognak és a szabagságnak igaz ügyét magának e körülménynek megünneplése bizony nem egyedül és kizárólag csak nemzeti ügy, ez a művelt emberiségnek az ügye is, (Úgy van! a szélső báloldalon.) Erópának, hogy úgy mondjam, eszmei nagyságában véve egyik legszebb ügye. Mikor minden pusztult, minden változott, minden romlott, a népek ősjogainak akkori szervezete mind átalakult, a földrajzi határok mind megváltoztak: hogy akkor itt mindig a békéért, noha azt igen kevéssé élvezhette, de egyúttal mindig a jogért és szabadságért és a jognak és szabadságnak mindig legtisztább intézményeiért küzdő faj ezer éven át egy államot fentartott eredeti alkatában, ez iránt bizony az emberiség nemesebb gondolkodói, minden nemzetnek nemesebb egyénei lelkesülni tudnak, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert nem lelkesülniük csaknem lehetetlen. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Egy ily értelemben tehát nemzetközi kiállítást rendezni, legalább is igazolt annyira,, mintha pusztán iparfejlesztési és keresKÉrvn NAPLÓ. 189$— 97. VHI. KÖTET. kedelmi érdekeink lebegnének szemeink előtt. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Indokoltabb annyival is inkább, mert e mellett és ennek keretében egyúttal épen ezen iparfejlesztési és kereskedelmi, nemzeti érdekeinket is szolgálhatnák. Azt mondja a bizottság igen t. előadója második indokában, a melyet szintén csak jelzett tegnap, hogy a világkiállítás bizonyos tekintetben, bizonyos mérvben hazai iparosainkra még veszélyes, végzetes is volna egy időre. Én, t. képviselőház, ezen indok taglalásába nem bocsátkozom; mert azt tenni fel hazai iparosainkról és kereskedőinkről, hogy ők az idegen ipartermékek szemléletén kedvüket vesztenék a jövő fejlődéshez és lemondanának a, nemzeti ipar fejlesztésének nagy érdekéről, a mely egyúttal nekik is egyéni érdekük, szóval, hogy a magyar ipar oly gyenge, oly nyomorúságos volna, bogy fejét és jövőjét vesztené, ha itt egy nemzetközi iparkiállítás termékeit látná, ez teljes lehetetlen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De egyátalán a nemzeti iparnak veszélye soha, sehol, semmiféle mértékben a kiállításokból be nem következik. A kiállítások még abban a didaktikai értelemben is, a melyre a bizottsági t. előadó úr tegn ip szintén hivatkozott, csak hasznosak, noha, igenis, elismerem, hogy átmenetileg, rövid időre, egyes iparosokra, sőt iparosra is, de csak egyesekre esetleg pénzügyileg káros is lehet. Ue hogy nemzetünk egész ipara szenvedhetne ez által, sőt hogy sokat ne nyerne ez által, ezt állítani ugyan nagy bátorságra vallana. T. képviselőház!Van nekünk még egy komoly, mondhatnám a mellett még talán fájdalmas indokunk is arra, bogy mi az országos és nemzeti kiállítás helyébe a világkiállítás rendezését óhajtjuk. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy Jenő t. képviselő úr rámutatott a kérdésnek egy oldalára, a melyre mi évenként és időnként minden alkalmas kérdésnél nem szűnünk rámutatni, (Úgy van! a szélső balon.) mert első rangii hazafiúi kötelességnek tartjuk azt, hogy mulasztást ebben a tekintetben el ne kövessünk. E kérdés egyik oldala az, hogy államunk, állami létünk, állami önállásunk, — fájdalom, — az utolsó két-három század folyamán Európa történeti öntudatában, hogy úgy mondjam, elhomályosodott. A népek tudatából mintegy kiveszett, részint mesterséges módon kitörűltetett, részint a modern társadalmak feledékenysége által, ismétlem, állami önállóságunknak, független nemzeti létünknek eszméje, képe, tudata, hogy úgy mondjam, kihomályosíílt. Nekünk minden alkalmat fel kell használnánk arra, hogy a müveit világ összes nemzeteinek tudatába ezen ezer év óta fennálló államunk állami léte, nemzetünknek államalkotó, alapító és fentartó kü-