Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

ISO. mBkitM ölés wn egy megyei kormányzatot ismét abba a hely­zetbe juttatni, melybe Zsilinszky Mihály főispán Csongrádmegye kormányzatát juttatta. (Egy hang jobb felől: Es nem ide tartozik.) Engedelmet kérek, a t. képviselő úr azt mondja, hogy ez nem ide tar­tozik. Ez igen is ide tartozik, mert a minister úr a maga válaszában ezt közvetlenül érintette, s ha erre a minister úr különös súlyt nem fek­tet, én a magam részéről bizonyára nem fogom ezt külön tárgyalni és érinteni; de a minister úr nyilatkozata engem közvetlenül provocál arra, hogy rámutassak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy egy oly főispán, ki Csongrádmegye kor­mányzatából úgy távozott, mint Zsilinszky Mi­hály, egyáltalában képtelen arra, hogy egy más megye kormányzatát egészséges alapon vezet­hesse. Én tehát a magam részéről a minister úr válaszát annyiban, a mennyiben gondoskodásá­nak főtárgyát fogja képezni, hogy a csongräd­raegyei gazdasági egyesület elsikkasztott vagyona megtéríttessék, tudomásul veszem, egyebekben pedig felhívom a minister úr figyelmét arra, hogy e nyilatkozata erkölcsi garantia lehet ugyan a parlamentnek, — sőt én annak is tekin­tem, — hanem mindenesetre szükséges, hogy intézkedjék a vagyon megtéritése iráni:, mert sem Zsilinszky Mihály volt elnökben, sem a választmányban niucs absolute semmi akarat, hogy e vagyon mennél előbb az egylet pénz­tárának megtéríttessék. Ezek előrebocsátása után a minister úr válaszát tudomásul veszem. Gr. Bethlen András földmívelési mi­nister: T. ház! Még egy momentumot bátor vagyok felemlíteni, és ez az, hogy ebben az ügyben a képviselő úr minden vádat kizárólag Zsilinszky Mihály főispán fejére eoncentrál; ez tehát arról kell, hogy meggyőzzön, hogy szán­déka az egylet ügyének sanalása mellett még­is az volt, hogy vádat kovácsoljon egy állam­hivatalnok ellen, és én valóban csodálkozom, hogy az előadottak alapján egy kárhoztató szava nincs a sikkasztó pénztárnok és titkárral szem­ben, hanem csakis az elnököt vádolja. Tudtom­mal e sikkasztás oly furfangosan történt, hogy mindenesetre nehéz volt az ellenőrzés és sajnos, hogy ilyenek más helyen és más téren is tör­ténnek ; de hogy ebből ily határozott uieszsze kiható vádak kovácsoltassanak az ellenőrző kö­zegek ellen, azt mindenesetre túlságosnak tar­tom, s azt hiszem, kérhetem a t. házat, hogy válaszomat teljtartalmúlag méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz: T. ház! Kénytelen vagyok a minister úr viszonválaszára viszont válaszolni, és némely észrevételeket megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy én a sikkasztó pónztárnokot és KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. Vili. KÖTET. febrnir 8-fín, péntekén. §gO, titkárt itt a parlament plénuma elé nem citálom, ezt t. ház, úgy gondolom, úgy a t. minister úr, mint az egész ház egész természetesnek találja. A parlamentnek plénuma nem azért ült itt össze, hogy a titkár és pénztárnok felett ítéletet mond­jon ; az illető titkár és pénztárnok azonban semmi vagyonnal sem bír, elsikkasztotta az egy­letnek a vagyonát, elsikkasztotta oly körülmények között, hogyha csak a legkisebb ellenőrzést gyakorolja a volt főispán, erre feltétlenül rá kellett volna jönnie, mert ez a vagyon takarék­pénztárikig volt kezelve, de ezenkívül magában az egylet pénztárában mindig volt annyi kész­pénz, a mely a titkár fizetésének fedezésére elégséges volt. Midőn ennek daczára a titkár a takarékpénztárból kiszedte a pénzt, és azt saját ezéljaira felhasználta, ha Zsilinszky volt főispán csak egyetlen egyszer tart vizsgálatot erre nézve, rá kellett volna jönnie arra, hogy ez a vagyon elkallódik. [ No, t. ház, engedelmet kérek, de ily körül­mények közt nem fogja senki sem gyanúsításnak, sem vádaskodásnak tekinteni felszólalásomat, mely rövid constatáiása annak, hogy egy megye gazdasági egyesületének vagyona elsikkasztatott, mert az illető elnök kötelességét teljesíteni el­mulasztotta, és nem osztozhatom a minister úrnak azon véleményében sem, hogy a választmány is felelős, mert ha választmányi tag vagyok s az elnök nem hív fel pénztárvizsgálatra, én, mint választmányi tag a pénztárvizsgálatot szemé­lyesen nem eszközölhetem. Az elnök maga az, a ki kötelességét elmulasztotta, és a minister­elnök ártól e tekintetben mindenesetre azt a választ várom, hogyha máskülönben a vagyon meg nem térül, igenis erkölcsileg és vagyonilag közvetlenül magát a volt elnököt veszi kizárólag felelősség alá. De, t. ház, én Zsilinszky főispán úrral sem Zólyommegyéről, sem Csongrádmegyéről leszá­molni nem kívánok, mert ő vele leszámolt a kormány maga akkor, midőn Csondrágvármegye éléről eltávolította olyan körülmények között, a milyen körülmények között eltávolította; hanem igenis számolok vele, mint a megye gazdasági egyesületének volt elnökével, és a mennyiben a t. minister úr nyilatkozata e részben megnyug­tató, — eltekintve a főispánról mondottaktól, — a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az interpelláló képviselő úr maga is tudomásul vévén a minister úr vá­laszát, gondolom méltóztatik a t. ház is tudo­másai venni. (Helyeslés) Következik az igazságügy minister úr válasza Visontai Soma képviselő úr interpellatiojára. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Visontai Soma képviseli! úr a múlt 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom