Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

288 !***• orsüágos Blés 18»8. február Í-án. pénteken. linszkyt főispáni állásra alkalmasnak nem találom: megvallom, ennek a szükségét nem látom, mert meg vagyok győződve, hogy a belügyminister úr igen jól tudja, hogy kit, hol és hová lehet az államszolgálat érdekében czélszerííen alkalmazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, minthogy ott a hiba, — ha hiba van, — abból származott először, hogy oly egyént választottak titkáról, a ki vagyoni felelősséggel tartozik, de vagyonnal nem bír, másodszor, hogy miután ezen állapot kiderült és köztudomásúvá lett, nem orvosoltatott, a múltra nézve végeztem. A jelenre vonatkozólag pedig minthogy a bűnügyi vizsgálat folyamatban van, annak prejudicálni egyáltalában nem lehet hivatásom ; de igenis kötelességemnek ismertem és ismerem odahatni, hogy az egylet anyagi károsítása orvosoltassék, s a mennyiben az az illető sikkasztó részéről nem lenne lehetséges, oda fogok hatni, hogy ez a választmány és az elnök részéről történjék meg, a kik is különben nem várva be azt, hogy ez iránt szorgalmaztassanak, erre spontán készeknek nyilatkoztak. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Sima képviselő urat illeti szó! Sima Ferencz: T. ház! A ninister úr válaszát annyiban, a mennyibea a csongrádmegyéi gazdasági egylet elsikkasztott vagyonának megtérítésére fekteti a fősúlyt, föltétlenül tudomásul veszem; hiszen fő- és első föltétele ez volt interpellatiomnak, sőt felszólalásom egyenesen odairányúlt, hogy a földmívelési minister úr tekintélyét vegyem igénybe az egyleti elnökkel szemben arra, hogy annak az egyletnek az elsikkasztott vagyona visszatéríttessék. A mi magát a földmívelégi minister úr válaszának azon részét illeti, a mely quasi védelmet akar nyújtani a volt egyleti elnök mükö désének, azt megnyugvással tudomásul nem vehetem. Ki kell jelentenem, hogy maga a minister úr e tekintetben azok által, akiktől informatioit nyerte, egyáltalán nem volt helyesen informálva, mert ha jól inforraáltatik, akkor kell, hogy válasza e tekintetben azzal az erkölcsi sulylyal birjon, melylyel a ministernek az ő alantas közegeivel szemben nyilatkoznia kell, valahányszor az ő nyilvános működésük parla menti elbírálás alá kerül. Elő-zör is a dolog úgy áll, hogy Zsilinszky Mihály Csongrádmegye volt főispánja és a csongrádmegyei gazdasági egyesületnek még ez idő szerint is elnöke, a pénztárt soha meg nem vizsgálta. A sikkasztásra nem is az általa, hanem az alelnök által eszközölt vizsgálat folytán jött rá a gazdasági egyesület, a ki ezt ott a közvélemény nyomása alatt eszközölte, mert Csongrádban már mindenki tudta, hogy az egylet vagyona elkallódik, csak az egylet elaöke nem. És midőn én e kérdésben felszólaltam, erre leginkább az indított, hogy az illető elnök ár már akkor, a midőn Csongrádmegyéből Zólyomba főispánná áthelyeztetett, tudta a sikkasztást, mert arról felvilágosítási nyert, de lemondott az elnökségről, hogy ezzel kibújjék a reá háruló felelősség terhe alól. A csongrádmegyei gazdasági egyesület azonban úgy vélekedvén, hogy az elnök e lemondással az ő működésére kiterjedő elnöki felelősség alól egyáltalán ki nem menekülhet, a lemondást nem fogadta el, hanem gyengéden figyelmeztette az elnököt, hogy addig szívesen látja őt ez állásában, míg az egyletet ért kár megtérítését nem eszközli. Már most, t. ház, ami magát az egylet vagyonát illeti, úgy veszem észre a minister úr válaszából, hogy már gondoskodva is van e vagyon megtérítéséről. Hát az igaz, hogy az elnök úr felkérte a választmány tagjait, járuljanak hozzá a kár megtérítéséhez, ő azonban a ki első sorban és közvetlenül felelős az elsikkasztott vagyonért, eddig egyáltalán nem nyilatkozott az iránt, hogy az elsikkasztott vagyon megtérítéséhez a felelőség azon arányában, mely reá nehezül, hozzájárulni kész volna. A mi az egylet közvetlen kárát illeti, az elsikkasztott összeg 2200 frt, de sokkal nagyobb az a kár, melyet az illető titkár az idegen gyárakkal fennállott összeköttetés révén okozott. Azonban, t. ház, tekintettel arra, hogy interpellanom súlypontja nem Zsilinszky Mihály volt csongrád megyei főispán üldözésében, hanem abban feküdt, hogy az elsikkasztott vagyon a gazdasági egylet pénztárának megtéríttessék, és ez által az egylet iránti bizalom ismét helyreálljon, és tekintettel arra, hogy a minister úr nekem erre nézve megnyugtató választ adott, válaszát e tekintetben tudomásul veszem ; de nem hagyhatom észrevétel nélkül válaszának azon részét, melyben a belügyminister úr belátására utal arra nézve, hogy az általam megkritizált főispán Zólyommegye főispáni székében megmaradhat-e. Én a magam részéről akkor, mikor vele szemben e tekintetben a kritikát felvetettem, nem pusztán a csongrádmegyei gazdasági egyesület pénztárkezelésénél gyakorolt ellenőrzési hibából kifolyólag szólaltam fel, hanem érintettem működését azért, mert egyáltalában államkormányzati absurdumnak tartottam, hogy egy ember, a ki Csongrádmegye főispáni székét úgy töltötte be, mint azt Zsilinszky Mihály volt főispán betöltötte, [Igazi tfyy van! a szélső baloldalon.)Zólyommegyébe áthelyeztessék, és a kormány ott tegyen újabb kísérletet vele, hogy miképen lehet a megyei kormányzatot általában lehetetlenné tenni, és mikepeu lehessen