Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

li>Ü. orsniágns Illés 18SI8, február I áa, pénteíteá. 287 matní, Szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy ezen törvényjavaslat kinyomattassék, szétosztassák, és tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági bizottságnak adassék ki? (Helyeslés.) E szerint ehhez képest mondom ki a határozatot. T. ház! Áttérünk az interpellatiókra. Első sorban a földmívelési miüister úr fog válaszolni Sima Ferencz képviselő úrnak, a csongrádmegyei gazdasági egyesületnél előfordult sikkasztás tárgyában tett interpellatiojára. Gr. Bethlen András földművelésügyi minister: T. ház! Sima Ferencz képviselő úr közelebb interpellatiót intézett hozzám a csongrádmegyei gazdasági egyletnél előfordult sikkasztás ügyében. Mindenekelőtt legyen szabad ezen egyesület múltjára egy rövid visszapillantást vetnem, a mi sok dolgot megmagyaráz. (Halljuk! Halljuk!) 1886-ban létesült Csongrádmegyében egy gazdasági egylet, mely azonban különböző okoknál fogva egészen 1890-ig tétlenségbe meríílt. Összes jövedelme eddig 490 frtot tett ki. Végre az elnök, a ki távol lakott, ez idő szerint betegeskedett és ezért az egylet ügyeivel keveset foglalkozhatott, leköszönt, s az egylet vagyonát, mely 232 frtra rúgott, takarékpénztárba helyezték el. 1889-ben a megyének akkori főispánja, tekintettel a bécsi kiállításra, új életet önott a gazdasági egyletbe. Ezután nemsokára, illetőleg 1890-ben a választmány új titkárt választott Gyárfás Dezső személyében. (Halljuk! Halljuk !) Szerinteni a nehézségek itt kezdődnek, a mennyiben az alapszabályok szerint a titkár vagyoni felelősséggel tartozik, az új titkár azonban vagyonnal nem bírt. Továbbá elhatároztatott az, hogy a titkárnak évi 600 frtos fizetése a törzsvagyonból fog fizettetni, még pedig a takarékpénztárban elhelyezett s a jegyző által felveendő törzsvagyonból. Ezután 1890-ben az egyesület Zsilinszky főispánt választotta meg elnökévé. Ez időtől számítandó az egyletnek újabb lendülete, mert az új elnök a tagok számát szaporította, új alapító tagokat gyűjtött, életet öntött az egyletbe, érintkezett a közönséggel, népies felolvasásokat tartatott, egyszóval élesztette az egyesület életét, Végre a múlt évben történt az a sajnos eset, mely alkalmat adott a t. képviselő úrnak interpellatiojára, hogy ott sikkasztás történt, a mi az elnök által váratlanul eszközölt pénztárvizsgálat által derűit ki. Még pedig elsikkasztatott 1.260 frtnyi alapítvány, mely takarékpénztári lag kezeltetett, és 897 forint pénztári kés-slet, összesen 2.157 frt. Ezután constatáltatott, hogy a titkár más üzleteket is folytatott, és egyes gépelárűsító ezégeket is megkárosított. Ez a tényállás. Az interpellatio után haladéktalanul intézkedtem, hogy a bűnügyi vizsgálat megindíttassék, vagy a mennyiben folyamatban volna, erélyesen folytattassék, és odahatottam, — a mire a fősúlyt helyezem, — hogy az egylet vagyoni megkárosítása egy vagy más módon orvosoítassék. Most leszek bátor az interpellatiora pontonként válaszolni. (Halljuk! Halljuk !) Az interpellatio első pontja oda irányúi, hogy van e tudomásom arról, hogy a csongrádmegyei gazdasági egyletben, mely a foldrnívelésügyi ministerium felügyelete alatt áll, sikkasztás történt. A sikkasztásról van tudomásom. Minthogy azonban ezen egylet autonóm jogokkal bír, és első sorban a megyének felügyelete alatt áll, csakis panasz esetében lett volna joga a kormánynak beavatkozni. Tehát az egylet állami gyámkodás alatt nem áll. Rendes évi dotatiot sem húz, és csakis két esetben kapott 500—500 forintot, conerét czélok megvalósíthatásának támogatásául. Azt kérdi továbbá tőlem a t, képviselő úr, hogy van-e tudomásom arról, hogy e sikkasztás már hónapok előtt kiderült, és hogy csak igen későn történt intézkedés. Tudomásom szerint mihelyt az elnök értesült ezen sikkasztásról, azonnal intézkedéseket tett. megvizsgálta a pénztárt, a, mit, hogy szerintem kellő időben tett, azt azon sajnos tapasztalat is mutatja, hogy constatálta a sikkasztást, és hogy időközben visszapótlás nem történt, a mint ilyen esetekben néha, történik, s hogy a bűnös meg nem szökött. Végre a képviselő úr az elnök személye ellen fordult, a ki egyszersmind főispán, s azáltala elmondottakból azon következtetést vonta le, hogy mivel az elnök az ellenőrzést elmulasztotta, ezért főispáni állásra egyáltalában nem való. A mi az ellenőrzés elmulasztását illeti, ezzel a dolog úgy áll, hogy nemcsak a főispán, hanem a választmány is gyakorolja az ellenőrzést. Itt két évi ellenőrzésről van sző. Tudomásomra 1891-ben a főispán részéről megtörtént a vizsgálat és hiány nem észleltetett; a titkár működése kielégítő volt. 1892. október havában történt ezen újabb vizsgálat, ha tehát évenkint kétszeri vizsgálatra van az elnök az alapszabályok szerint kötelezve, mindenesetre maradt még ideje az év végéig az ellenőrzés gyakorlására. Végezetül a mi azt illeti, hogy van-e szándékom felhívni a belügyminister figyelmét arra, hogy, — a mint ezen esetből kiderült, —- Zsd-