Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-149
854 í* 8, *w»isÉg©8 Mé» Í8»*. ftbraár i-én, mrdia. mek orvoslását kérik. Az egyik és legfőbb sérelem az, a melyet egy más alakban a t. minister úr maga is elismert, és a melynek orvoslására is hajlandó, hogy egy 80 esztendős öreg asszony, a kinek kis birtoka van, mely után 8 kr. adót fizet í frt. 20 kr. útadóval rovatik meg, a mi valóságos absurdum. Vannak olyan esetek is, ismétlem, tapasztalásból beszélek, hogy kivált a megye német vidékein, a hol a községek igen óvatosan őrzik meg a legkisebb birtokrészlethez való jogosultságukat is, előfordul, hogy a község egy egyszerű kis kereszthelyhez, a mely 2—3, usque 4 quadrat öl területen áll, tehát egy kis kápolnaféle, birtokjogát fentartja, Ezután 5 — 6 kr. adót tizet, és kivetik rá az 1 írt 20 kr. útadót, a mi a minimum. De előfordulnak az útadótörvény végrehajtása, terén más dolgok is. Előfordult egyes megyékben, hogy czivódtak, veszekedtek, de miután közigazgatási bíróságunk nincs, és miután mint utolsó fórum a ministeri um dönt, elvesztjük ügyeinket. így például a vasútakhoz vezető utak előbb részben a vasutaknak is tatarozniuk kellett, de egy bizonyos törvény bizonyos paragraphusa alapján ettől megszabadultak, s ez által ott, a hol számos út vezet a vasútakhoz, ezrekre menő költségek szakadtak nya kunkba. Hozzájárult mindehhez, hogy elvették a megyei dotationkból a mérnökök fizetését, mivel azt mondották, hogy az állam fizeti őket, s így ezrekre menő hozzájárulást követelnek tőlünk, mert az állami mérnökök megyei szolgálatokat is teljesítenek. A törvényhozás, — megengedem — a legjobb intentiokkal volt eltelve, mikor e törvényt megalkotta. De a tapasztalat megmutatta, hogy a mi a papíroson helyesnek látszik, a gyakorlati életnek nem felel meg. Ez minden törvénynek természete. Ezért nem szabad azzal a konoksággal, mfallibilitási ideával lenni sem törvényhozásnak sem kormánynak, hogy valamely intézkedés örök időkre szól. A mikor a gyakorlati élet czáfolatai felmerülnek, mindenkinek kötelessége, okulva ezen, a hiányokat orvosolni. (Helyeäés bal felöl.) Legyen szabad most a havazás kérdésére áttérnem. Az idevágó intézkedések valóban szépek a papíroson, de azokat nem lehet túlhaj • tani. A hatóságok pedig buzgóságukban odáig mennek, hogy úgy, miként a fővárosban a házmestereket megbüntetik, ha a tetőkről a havat le nem söprik, némely mérnökök száz kilométerre menő utakat akarnak megtisztíttatni a nyomorult, fázó néppel. Kihajtják azt a hadat, mely oda kimenni rendeltetik ; éhes, nyomorult gyermekek, 12—14 évesek vannak köztük, bizonya nem igen vattázott ruhákban, hanem olyanban, melyen a szél könnyen átjár; kihajtják őket egy órai távolságra, oda megérkezve tényleg nem csinálnak semmit, mert mire odaérnek 12 óra lesz, legfeljebb három óráig el-eldolgoznak azután haza mennek, de látszatja sine* s hiába töltötték el az időt. A nagy hóviharok alkalmával majorjaink úgy el i vannak temetve, hogy a lakásoktól az állatok ólaihoz való járásra is utat kell csinálni, amihez nagy munkaerő kell; hogyan tehesse tehát a köznép azt, hogy a közutak tisztitítására menjen ki? Mondom, nem akarom kétségbevonni a jó intentiot, hanem számolnunk kell a nehézségekkel is, melyek felmerülnek, hogy a nép érdekében történt intézkedések ne váljanak a gyakor latiján a nép átkává. Azért mindig számolnunk kell a gyakorlati élettel. Látom a t. minister x\r felszólalásából, hogy a legjobb intentioja van, felteszem, hogy az egész törvényt revisio alá akarja venni, és a felmerült eseteket orvosolni. Bízom jóindulatában, abban meg is nyugszom; de kérem, hogy ez mielőbb történjék, nehogy a sok jóakarat mellett ez a nyomorúságos helyzet sokáig tartson (Helyeslés hal felöl.) Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! Csak egy rövid megjegyzésre kívánok szorítkozni. Nem zárkózom el azon bajok elől, melyeket az útadó-törvény végrehajtása tekintetében a gyakorlat felmutat; méltóztassanak azonban figyelembe venni azt, hogy talán még nagyon rövid az idő arra, hogy már az 1890. évi tezikk revisiójáról szólhatnánk, a mely törvénynek végrehajtási nagy és nehéz munka volt és alig másfél éve van gyakorlati érvényben, tehát még nem mondhatjuk, hogy az élet a törvény egyes intézkedéseinek hiányosságát világosan kimutatta volna. Ez annál kevésbbé Állítható, mert hiszen épen az a példa, melyre a t. képviselő úr hivatkozott, mutatja, hogy a törvénynek azon intézkedése helyes, a mint ;izt elvileg én is fentartandónak vélem, mely szerint elemi események, hófúvások s egyéb akadályok alkalmával igenis lehessen rendeletileg is felhasználni a közmunkaeröt. Ha azután a végrehajtás folyamán az illető helyi hatóság-ok, — és nem a mérnökök, mert nem ezek disponálnak, — helytelenül hajtják végre a törvényt, épen azért engedtetik befolyás az önkormányzatnak a törvényhatóságokban, hogy vizsgálják meg a dolgot és vonják felelősségre azokat a közegeket, a melyek e tekintetben helytelenül járnak el. Ismétlem, semmi irányban sem zárkózom el azon hiányok elől, melyeket a gyakorlati élet felmutat; de másrészt méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy még sokkal rövidebb idő telt el, semhogy biztos ítéletet lehetne mondani az 1890 : I. tez. gyakorlati eredményeiről. Annyit mindenesetre megnyugvással lehet már is mondani, hogy ez a törvény útügyünket s egyálta
