Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

1*9. •rntflgéi Blés 18f>8. február Lén, szerdán, 255 lábao a közmunkaügyet biztos és törvényes ala* pókra fektette, melyeken a további fejlődés és javítás lehetséges. Kérem a t. házat, méltóztas­sék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. ' (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni ? (Szünet.) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A kérvényi bizottság azon javaslatával szemben, hogy a kérvények a kereskedelemügyi minister urnak adassanak ki, Nánásy Ödön képviselő úr . határozati javaslatot adott be. Méltóztassanak azt meghallgatni. Bernáth Dezső jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: A kérdés az, méltóztatik-e a kér­vényi bizottság ama javaslatát, hogy a kérvé­nyek a kereskedelemügyi ministernek adassanak ki, elfogadni? Igen vagy nem? Ha ezt méltóz­tatik elfogadni, akkor a határozati javaslat el­esik, ha, nem fogadtatnék el, az esetben Nánásy Ödön képviselő úr határozati javaslatát fogadja el a ház. Kérdem t. házat, elfogadja-e a kér­vényi bizottság azon javaslatát, hogy a kérvé­nyek a kereskedelemügyi minister úrnak adas­sanak ki, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, mél­tóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház több­sége elfogadja, ennélfogva a kérvényi bizottság javaslata határozattá emeltetik. Perczel Béni jegyző (olvassa).- »Tolna vármegye közönsége a kóbor czigányok ügyének országos rendezését kéri. Horváth Béla előadó: T. ház! Tolna vármegye közönsége a kóbor czigányok ügyé­nek törvény útján leendő rendezését kérelmezi. Kérvényében kifejezi, hogy eddig a törvény­hatóságok csupán szabályrendeleti úton intéz­kedtek a kóbor czigányok ügyének rendezéséről, azonban ez elégségesnek nem mutatkozott, mert habár egyes törvényhatóságok meg is védhették területük belsejét a czigányok kóborlásától, a szomszéd törvényhatóságokból, a hol szabály­rendeletek nem álltak fenn, ismét beözönlőitek a kóbor czigányok az illető törvényhatóságok területére. A törvényhatóság csak az által véli orvosolhatónak az ügyet, hogyha a kóbor czigá­nyok ügye országosan rendeztetik. A kérvényi bizottság tekintettel arra, hogy a kérvény figyel­met érdemel, javasolja, hogy a kérvény a bel­iigyminister úrnak adassék ki. (Helyeslés.) Elnök *. Méltóztatik elfogadni ? Ha senki sem kíván szólani, határozatképeri kimondom, hogy a kérvény kiadatik a belügyminister úrnak. Perczel Béni jegyző (olvassa):»Az 1848— 49-es honvédegyletek országos központi bizott­ságának kérvénye évi dotatiojának emelése tár­gyában. Horváth Béla előadó: Az 1848—49-iki honvédegyesűletek országos központi bizottsága kérvényében arra kéri a képviselőházat, intéz­kedjék aziránt, hogy évi dotatioja emeltessék. Kifejtik benne az okokat, melyekre kérelmüket, alapítják. Nevezetesen szeretnék a közkatonák napizsoldját 5 krról 10 krra, a tizedesekét 16 krra, az őrmesterekét 30 krra emelni, to­vábbá, hogy az özvegyeknek is megadassák a nyugdíj, tekintet nélkül arra az időre, melyben özvegységre jutottak. Végül kérik alapszabá­lyaikat ezen értelemben revideáltatni, kérelmezve azt is, hogy a honvédmenház kibővíttessék. Mind­ezek olyan figyelemre méltó körülmények, hogy a kérvényi bizottság nem zárkózhatott el előlük, s ezért javasolja, hogy figyelembe vétel czéljá­ból adassék ki a ministerelnök úrnak. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász József: Szívesen járulok a t. előadó úr által javasolt határozathoz és azon re­ményben szólalok fel, hogy a t. ministerelnök úr ennek következtében minél előbb értesíteni fogja a házat a 48—49-es honvédek kérelmei­nek valahára teljesítéséről. Elvárom, hogy be­következzék az az idő, midőn ezen kérelem következtében a t. kormány eszközölni fogja az országban még létező 48-as honvédeknek össze­írását, hogy a szerint azután legyen időnk és alkalmunk a honvédekre nézve valahára teljesí­teni ' azt a kötelességet, a melynek teljesítését 1867/68 óta — sajnálattal kell kinyilatkoztat­nom — ez a ház elhanyagolta. Sajnos és szo­morú az a helyzet, a melyben ezek a — bár teljesen nem csonka — de mégis élelmedéit, munkára képtelen honvédek vaunak, a kik kocz­káztatták életöket, és ha megmaradtak is élet­ben, de megtették a maguk kötelességét a haza érdekében; ezek közül számosan házról-házra, képviselőtől képviselőhöz kénytelenek járni se­gélyért; tígy, hogy ezeket koldulni látjuk akkor, mikor a ház a költségvetésben az 1848 és 1867 között az ország ellenében, tehát az ország le­igázására szolgált polgári egyéneket még most is és némelyeket közülök tetemes nyugdíjban, tetemes kegyadományban részesíti. (Igaz! Úgy van!) Mi nem kérünk teljes kényelmet azoknak, a kik életüket tették koczkára, de egyszerűen elérkezett az ideje, hogy a szegény honvédek­nek adjunk legalább annyit, hogy ne legyenek kénytelenek eg\ ik képviselőtől a másikhoz, egyik háztól a másikhoz könyöradományért járni.(Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Busbach Péter: T. ház! A kérvény, a melyet a kérvényi bizottság pártolókig terjeszt, a ministerelnök úr elé, megérdemli azon meleg rokonszenvet, a melylyel Madarász József kép­viselő úr mellette fölszólalt. (Helyeslés.) lm magam is azon nézetben vagyok, hogy egy állam, a mely ma már rendezett pénzügyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom