Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

14f. orsíAjres ttiés isfll, február lén, uerdfo. SS3 alatt lévő kérelmére vonatkozólag, az imént történt, nem akarok belemenni az útadó-törvény részletes tárgyalásába. Azt hiszem, hogy az a néhány kérvény, melyben nem is az útadótürvény lényeges határoznianyainak módosítását kérelmezik, és melyben egyáltalán nem említtetnek az útadó-törvény hiányai, hanem csakis egy igen csekély részletre vonatkozólag terjesztetik elő kérés, mondom, az ily kérvény talán nem alkalmas arra, hogy az útadóra és általában a közmunkákra vonatkozó 1890-iki törvény egész keretét felölelve, a közmunkára és az útadóra vonatkozólag részletesebb tárgyalásba belemenjünk. Ennélfogva nem is akarok részletesen kiterjeszkedni azokra a felvetett kérdésekre, melyeket a t. képviselő úr megpendített, és a melyek, nézete szerint, már is bizonyos anomáliákra vezettek. Csak röviden kívánom jelezni azt, a mi nevezetesen az útadót magát illeti, melyet e t. képviselő úr igazságtalan és méltánytalan rendszernek nevezett. Különösen kívánom a minimumokra nézve jelezni azt, hogy nézetem szerint, az útadó úgy, a mint ma meg van állapítva, és nevezetesen az útadó-rendszer, igen gyakorlati, és ez ideig sérelmekre és panaszokra nem vezetett. Mutatja ezt az, hogy maguk ezen törvényhatóságok, melyek a kérelmeket előterjesztették, az útadóztatási rendszerre vonatkozólag panaszokat nem emeltek. A t. képviselő úr, különösen a minimumokat tartja sérelmesnek. Ez a kérdés annak idején részletesen meg volt vitatva, és magam is azon nézetben vagyok, hogy a minimumok felállítása és keresztülvitele az útadónál egyike volt a legszerencsésebb gondolatoknak, és egyedül az tette lehetségessé a közmunkának általános szabályozását, valamint azt, hogy a közmunka ügyek jelentékenyebb új terhek nélkül rendezhetők voltak. (Úgy van! jobb flől.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy a törvényben megállapított minimumokkal kisebb annál, a mely azelőtt az illető osztályokat terhelte. Ugyanis azelőtt kivétel nélkíü mindenkit, tehát a legszegényebb állampolgárt is, a ki a legkisebb összegű adót fizette, terhelte hat kézi napszám, mint minimum. A törvényben ez a megterhelés leszállíttatott három napszámra, és e tekintetben is megállapíttatott bizonyos maximális összeg: 1 frt 50 kr., a melynél magasabb tétel az illetőkre semmi szin alatt ki nem vethető. Ismétlem, csakis a minimumok ezen megállapítása tette lehetővé a közmunkatörvény és ;iz útadó-rendszernek oly rendezéseit, hogy az nagyobb sérelmekre nem vezet. Méltóztassék figyelembe venni, hogyha a minimumok által nem állítható elő az a jövedelem, a mely ma útadóban befoly, akkor — miután az utakat mégis csak fenn kel! tartani, és a közlekedés tekintetében felmerülő igényeket mégis ki kell elégíteni, — nincs más mód, mint az egyenes adók után kivetett százalékot, mely az egész országban majdnem megközelíti a 10°/

0 ot, felemelni és újólag megterhelni azokat az osztályokat, melyek ez idő szerint is jelentékeny terheket viselnek. A mi a törvénynek a hófúvások és hóaka dályok eltávolítására vonatkozó intézkedéseit illeti, azok igen helyesek és szükségesek. Nagy érdek szól a mellett, hogy a közlekedés, mely ily elemi események által megakadályoztatik, mielőbb ismét szabaddá tétessék. Ezt pedig más módon nem lehet keresztülvinni, mint szükség esetén hatósági rendelkezésekkel. Ennél fogra a törvény azon intézkedése, mely e tekintetben a, hatóságokat bizonyos rendelkezési jogkörrel ruházza fel, nézetem szerint igen helyes és czélszeríí. Az pedig, a mit a t. képviselő úr állított, hogy ez nem volna keresztülvihető, egyáltalában nem áll; a jelenlegi hófúvások alkalmával ott, a hol az említett intézkedésnek szüksége fölmerült, igenis keresztíüvitetett. Maga, az illető törvényhatóságok által benyújtott kérvény arra az anomáliára mutat rá, hogy vannak vagyontalan árvák, a kik a törvény határozmányai értelmében a minimalis útadót szintén kénytelenek lennének megfizetni. Ennélfogva az illető törvényhatóságok erre figyelmeztetnek s kérik a képviselőháztól, hogy e tekintetben bizonyos orvoslást nyújtani méltóztassék. E kívánságot magam is méltányosnak tartom, és hajlandó vagyok, a mennyiben szükséges, e tekintetben a törvényhozásnak előterjesztést tenni. Ezen kijelentésem után, a mely úgy hiszem, megnyugtathatja a t. házat, kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság azon javaslatát elfogadni, hogy a kérvény adassék ki a kereskedelmi ministernek. Továbbá kérem a t. házat, hogy azt a határozati javaslatot, a melyet Nánásy Ödön képviselő úr benyújtott, és a mely egyebet nem tartalmaz, mint azt, a mit magam is készséggel kijelentek, hogy igenis komolyan akarok foglalkozni e kérdéssel, méltóztassék mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e valaki szólani? Ernuszt Kelemen: T. ház! Az t. minister úr nyilatkozata után, hallva az előttem szóló t. képviselő úr felszólalását, kötelességemnek tartom néhány szóval a kérdéshez hozzá szólani. (Halljuk/ Halljuk!) Mint a megyei közigazgatási bizottságnak tagja, és egyike azon tagoknak, a kik ki vannnak küldve az útadó ügyében bejelentett sérelmek orvoslására, tapasztalatból mondhatom, hogy a megyében ezerszámra fordulnak elő folyamodások, melyek mindenféle sérel