Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-148
148. omágoi tties 1SAS, Janitár SLén, ked<ten. 345 Gaal Jenő t. képviselőtársam módosítványával ! szemben indítványozom. (Helyeslés.) A mi már most Ivánka Oszkár t. képviselő úr módosítványát illeti, mely szerint kihagyandó a d) pont, mely így szól: »ha az állat megbetegíílését, vagy a betegség gyanúját az 1888: Vll. tcz. 23. §-a ellenére azonnal be nem jelentette*, akkor kárpótlást nem kap, nem osztozom abban a felfogásban, hogy ezt az egész pontot úgy, a mint van. hagyjuk ki, a mennyiben itt egy létező törvény oly coneret intézkedéseivel szemben, a melyek könnyen foganatosíthatók és melyeknek végrehajtása semmiféle akadályba nem ütközik, annak a törvénynek végrehajtását nem lehet függővé tenni újabb dispositioktól, és jutalmazni azt, a ki a törvényt egyenesen megszegi, holott annak teljesítése neki lehetővé van téve. Ertem azt, hogy annak semmi sem áll útjában, hogy valaki megbetegedett marháját a törvény által megszabott időben bejelentse. Ez teljesen possibílis feltétel. Egy dolog van, melyre nézve Ivánka Oszkár t. képviselőtársamnak bizonyos mértékig igazsága van, és az vonatkozik a törvény azon szavaira, hogy »vagy a betegség gyauújáU. Igaza van e tekintetben, mert, t. képviselőház, a betegség gyanújának bejelentése, már a legmesszebb menő követelés, a mit egy közönséges állattenyésztőtől követelni lehet, (Úgy van! Úgy van!) mert ez már nagy fokú szakértelmet követel meg. Azon kérdés, hogy belső bajról lévén szó, a betegség gyanúját, addig, a míg csak külső jelenségeket nem látunk, maga a szakember, az állatorvos sem képes megálla pítani. Nézetem szerint tehát fentartandó a törvény azon dispositioja, a mely azt mondja, hogy a ki a tényleg bekövetkezett betegséget be nem jelenti, semmiféle kártalanítást nem kap; de azt, hogy a betegség gyanúja is bejelentendő, — a mi rendkívül nagy szakértelmet igényel, — elejtendőnek vélem. (Általános helyeslés.) A mi már most a Szalay t. barátom által benyújtott módosításokat illeti, szeretném, ha a t. nrinister úr, vagy talán az előadó tir megmagyarázná, hogy mi oka annak, hogy az állatvásári istállókban megbetegedett marhákért semmiféle kárpótlás se adassék. Erre sem policialis, sem nemzetgazdászati, sem semmiféle más indokot felhozni nem tudnék, mert nem látom be. hogy ha valaki megfelel kötelességeinek, mi különbség van, hogy egynek a marhája épen a vásári istállókban betegszik meg. Miklós Ödön előadó: De igen! Polónyi Géza: Nem tudom, hogy miért; nem látom át okát, mert hiszen, ha valaki vásárokra viszi a marhát, ez semmikép sem oly dolog, a mely tiltott cselekmény volna, sőt ellenkezőleg a tenyésztés szempontjából a marhavásárnak egyik föltétele. Hiszen az állatkiállításokat önök ezen szakaszokkal korlátozni fogják; mert ki lesz akkor hajlandó arra, hogy egy 10, 20, 30 napig tartó állatkiállításra küldje be marháját, ha azzal a clausulaval fogadtatik el a szakasz, hogy ha marhája ott megbetegszik, kártalanítást sem kap érte. (Egy hang a szélső baloldalon: Levágatja a mészárossal!) Levágja a, mészáros akkor is, ha otthon betegszik meg! Én tehát a magam részéről ezt a pontot mindaddig, a míg bővebben felvilágosítva, indokolva nem látom, elfogadhatónak nem tartom, mert különbséget jogi szempontból ebben tenni nem tudok. A mi már most az utolsó pontot illeti, hogy annak ne adassék kártalanítás, a ki a fennálló közegészségi szabályokat vagy épen nem, vagy csak hanyagul teljesítette, ez teljesen jogethikai alapon nyugvó dispositio, 8 ezt a törvényjavaslattal szemben helyesnek és eifogadandónak tartom; mert elv az, hogy az, a ki a törvénynek az állatvédelem szempontjából kiadott dispositioját nem teljesítette, vagy csak hanyagul teljesítette, tehát önhibájából szenvedett kárt, kártalanítást ne kapjon. Ismétlem, ezt jogethikai szempontból helyesnek és indokoltnak tartom, ha azonban a gyakorlati életet méltóztatnak tekintetbe venni, a midőn a ministerelnök kénytelen a saját székéből felkelni és constatalni azt, hogy Magyarországon az állategészségügyre vonatkozó dispositiok már csak azért sem hajthatók végre, mert kellő szakképzettségű állatorvosok nem állanak rendelkezésünkre; a ki tudja azt, hogy milyen tárgyalások lesznek ezen szakasz következtében, hogy minden egyes marhánál, a melynek a megbetegedése bekövetkezett, hosszú tárgyalások és a, denuntiatiok egész sora fog megnyílni, hogy az illető hanyagul teljesítette kötelességét, csakhogy kárpótlást ne kapjon: akkor, azt hiszem, ezen dispositio fentartása veszélyezteti a törvény rendeltetését; mert be fog következni az, hogy legtöbb esetben az emberek nem fognak kártalanítást kapni, vagy pedig be fog következni azon illegális protectio, a melynek korszakát, hála Mennek, múló félben látom, — nem úgy mint a múltban volt, — de az emberek gyöngeségeit még mindig olyanoknak látom, melyekkel szemben törvényhozási úton azon korlátok közt, melyek rendelkezésünkre állanak, védekeznünk kell. És addig, t. ház, míg Magyarországon választások és kortesek lesznek, addig én olyan dispositiot, a mely által esetleg pártérdek, esetleg magánérdek szempontjából — oly országban, a hol magát a kisbírót is választják — a protectionak