Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-148
£44 ** Ä « országos ftlés t§8t. Január Sl-án, kedden. hol nagyobb veszély, akkor inkább van a gazdasági szeszgyárakban, különösen pedig a tenyészetekben, mert ott találjuk a külföldi marhákat, melyek sokkal fogékonyabbak ezen baj iránt, mint azok a marhák, melyek vásárokról kerülnek az ipari telepekbe, azon vásárokról, a hová a gazdaközönség viszi a maga fehér marháját. En egyáltalában a koezkázatra nézve semmi különbséget, a gazdasági szeszgyárakban hizlalt és a tenyészdékben lévő marhák között egyfelől, és az ipari hizlaldákban levők közt másfelől nem látok. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy a szeszgyárak az ország minden részéből vásárolják a marhát, ez teljesen igaz, de azt hiszem, ez inkább a mellett bizonyít, hogy az ipari szeszgyárak bizonyos fontos gazdasági érdekekkel is vannak összefüggésben. Méltóztassék tekintetbe venni azokat a i:agy szolgálatokat, melyeket, miután már léteznek az ipari szeszgyárak, a gazdaságnak mégis csak tesznek. Nagy érdek az, és nem a tulajdonosoknak a hibája, hogy évtizedeken át a törvényhozás úgy intézkedett, hogy a szeszadótörvény következtében nem a mezőgazdasági szeszgyárak szaporodtak, hanem ipari szeszgyárak keletkeztek. Már most ezen gyárakat tönkretenni, vagy értéköket devalválni akarni, ez a mezőgazdaságnak hátrányára, kárára lenne. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mi Ausztriával tulaj donképen csak az ipari szeszgyárak által tudunk coneurrálni; ha ezek üzeme gyengíttetik, beözönlik Galicziából a szesz. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Constatálom, hogy simpathia az ipari szeszgyárak iránt e házban bizony nincsen, de ezen antipathiának egyáltalán nincsen semmi gazdasági jogosultsága. (Felkiáltások a szélsőbalon : Teljesen jogosult!) En iiyen körtílrnények közt kétszeresen kötelességemnek tartom, hogy ez irányban felszólaljak és kívánjam, hogy az az igazságtalanság, mely ebben a törvényjavaslatban rejlik, abból kikagyassék. Annálinkább kívánom ezt, mert ha ezen kivétel fentartatik, akkor az ipari gyárakban levő marhák tulajdonosai a hatósági közegek, de különösen az állatorvosok önkényének és mindenféle manipulálásának lesz nek kiszolgáltatva. Maga a t. földmívelésügyi minister űr is jelentésében fölhozott egy esetet, mely igen jellemzi a mi állatorvosi karunkat. Egyik megyében ugyanis egy ragályos baj az állatok közöt főkép azért terjedt el, először mert a hatóságok lanyhák voltak, másodszor mert a közönség félt az egyes eseteket bejelenteni, minthogy az illető megyében az állatorvo soknak nem lévén úti átalányuk, ők napidíjaikat és fuvarköltségeiket oly önkényesen állapították meg, hogy a közönség, semhogy e nagy terhet viselje, inkább nem jelentette be az esetet. Ez csak egy vonása annak a képnek, melyét mindnyájan ismerünk. Kívánatos-e, hogy oly fonios termelési ágak, mint a szesz és ezukoripar ily esélyeknek legyenek kitéve'? Es abban ne nyugodjunk meg, hogy a szeszgyárakban minden kötíílmények között folyni fog a hizlalás, hogy a gazdaság úgyis megkapja a maga előnyeit a termelésből! Voltak esetek, midőn a nagy szeszgyárak abbanhagyták a hizlalást, a helyett eomprimálták a moslékot és kivitték külföldre. Ilyesmit pedig nem szabad előidézni kivételes intézkedésekkel ég oly ellenszenvekkel, melyeknek szerintem semmiféle gazdasági alapja nincs. (Egy hang a szélső baloldalon: Meleg szószóló l) Meleg szószólója vagyok minden oly dolognak, mely az ország érdekében van, és ellenzője mindennek, a mi azzal ellenkezik. Ép azért bátorkodom a következő módosítványt beterjeszteni: »A 7-ik §. b) pontja hagyassák ki.« (Helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Poiónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Tán nem lesz fölösleges, ha röviden recapitulaljuk, miről vau szó. Szalay Károly t. képviselőtársam a c) és e) pontok kihagyását kéri. Ivánka Oszkár képviselő úr a d) pontnak, Gaal Jenő képviselő űr a b) pontnak kihagyását kéri. (Derültség a szélsőbal,on. Felkiáltsuk: így nem marad semmi!) Mármost, ha ezen indítványok mindegyike az ő jogosultságának teljes mértékében acciptaltatuék, ebből a szakaszból vajmi kevés maradna meg. Én a magam részéről igyekezni fogok azon álláspontnak megfelelőleg, melyet Szalay Károly t. képviselőtársam elfoglalt, röviden a t. ház Szíves figyelmébe ajánlani a következőket. Első sorban Gaál Jenő t. képviselőtársamnak az a megjegyzésem, hogy kiindulási pontja önmagában véve téves. Ez a törvény egész intentiojában a mezőgazdaság é-t in specie a marhitenyész tők érdekeit kívánja védeni, (Élénk helyeslés a szásö baloldalon.) és a tüdőlob tekintetében kártalanításokat biztosítani. Már pedig a t. kép viselőtársam saját kiindulási pontjából kell hogy belássa, hogy a szeszgyárak nem termelők, nem tenyésztők, hanem fogyasztók, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kikkel szemben fenforog az a tény, hogy akkor, midőn a marha már az ő istállójukba jő, tényleg quarántaine alá kerül és azon fölül oly institutio alá, hol a tüdőlob, ha nem is volna benne, épen az etetés módja miatt és az ipar ezéljaira való felhasználás okából kifejlődik. (Igaz! Úgy van!) Szóval a szeszgyárak maguk fejlesztői a tüdővésznek. Ennek folytán, miután azon intentio által vezéreltetünk, hogy az állattenyésztőket és az állattenyésztést magát akarjuk védelmezni, a fogyasztás terére nem mehetünk át, ezen b) pontnak meghagyását
