Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-148
240 l* 8, országos ülés 1893. január 31-én, kedden. ter úr is jelezni szíves volt azt t. i.. hogy a kártalanítás hozzájárulással, vagy egyedül az államkincstár részéről történjék-e? Ha ez utóbbi fogadtatnék el, — mert hiszen nyüt kérdésről van szó, s lehet, hogy a ház többsége így dönti el a kérdést, — akkor a magam részéről szívesen hozzájárulok az imént íett javaslathoz, mert magam is azon a véleményen vagyok, hogy ezáltal a marhatulajdonosokat óvatosabbá teszszük, hogy a vész behurczolása ellen tőlük kitelhetőleg védekezzenek. Ha tehát a teljes állami kártalanítás elfogadását supponálni lehet, azt hiszem, czélszerubb volna ezen szakaszt a 4-ik szakasz letárgyalásáig függőben tartani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni, hogy a 3-ik szakasz, a 4 ik szakasz letárgyalásáig függőben tartassék. (Helyeslés.) A szakasz függőben tartatik, Következik a 4-ik szakasz. Perczel Béni jegyző (olvassa a negyedik szakaszt). Miklós Ödön: T. ház! Ezen itt megállapított szöveggel szemben van szerencsém a t. háznak egy másik szöveget becses figyelmébe ajánlani, a melynek el vagy el nem fogadása el fogja dönteni azon elvi kérdést, melynek az imént Ivánka Oszkár t. képviselő úr kifejezést adott. A szöveg a következő (olvassa): »4. §. Az összes kártalanítási költségek, továbbá az irtási eljárás végrehajtása czéljából kiküldött állami közegek költségei, valamint a fertőtlenítési költségek kizárólag az államkincstárt terhelik.« Ezzel szemben áll az eredeti szöveg. Bernátll Dezső jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. képviselőház! Már az általános vita alkalmával úgy magam, mint t. képviselőtársaim kifejezést adtak azon óhajtásuknak, hogy a kiírtási eljárás az államkincs tár terhére történjék, de egyúttal kifejeztük abbeli óhajtásunkat is, hogy a kormány a kötelező állatbiztosítás kérdésével komolyan foglalkozzék, és erre vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszen elő. Nem akarok az általam elmondottak ismétlésébe bocsátkozni, s a következő módosítványt ajánlom a t. ház becses figyelmébe. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Módosítás. A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló törvényjavaslat 4. §. első bekezdése következőkép módosítandó: A kártalanítási költségeket — míg egy országos állatbiztosítási alap nem létesíttetik •— az államkincstár viseli. A második bekezdés fentartása mellett az 5. és 6. §. törlendő. Bernáth Dezső jegyző: Bujanovics Sándor! (Halljuk! Halljuk! a halóidalon.) Bujanovics Sándor: T. ház! Én máitegnap bátorkodtam előadni nézeteimet, s ezért most csak utalva a tegnapi napon előadottakra, kijelentem, hogy a t. képviselőtársam által beadott módosítványt pártolom és elfogadom. Hogy mégis felszólalok, ezt csak azért teszem, mert nem hagyhatom észrevétel nélkül a földmívelési minister úrnak az én felszólalásom magyarázatául mondott azon insinuatioját, mintha én és mindazok, a kik ez irányban felszólaltunk, a népszerű »nem adózunk« jelszónak kívántunk volna hódolni. En tegnap egész előadásom fonalán, mely talán fogyatékossága miatt nem volt kellően világos, abból indultam ki, hogy az államkincstár által fizetendőknek tartom ezen költségeket azért, mert habár nem teljesen egyenlő, de mégis érdeke van a fertőzött területen és a nem fertőzött területen lakó állattulajdonosnak abban, hogy a kiirtás rögtön foganatba vétessék. Ha tehát praemiumot fizetnénk a fertőzött vidéken lakó szarvasmarhatulajdonosnak, kívánatos azért, hogy a bajtól szabadiíljon, a nem inficiált területen lakó állattulajdonos azért fizethet praemiumot, hogy a baj hozzá be ne hurczoltassék, és hogy állatait értékesíthesse; mert a mint kifejtettük tegnap, ha intézkedést nem teszünk, ezen járvány következményeit nemcsak a fertőzött, hanem a nem fertőzött vidékeken lakó adattulajdonosok is fogják viselni, mert állataik az Ausztriába és Németországba való kiviteltől eltiltatván, azoknak értékcsökkenése fog beállani. Tehát nem a »nem adózunk« elvének, de az igazságos megadóztatásnak megfelelőleg igyekeztem előadni nézeteimet, és talán előadásom fogyatékossága indította a földmívelési minister urat arra az insinuatiora, mely velünk szemben igazságos egyáltalában nem volt. Hogy pedig nem volt igazságos velem és velünk szemben, a kik ekként okoskodunk, hivatkozom egy classicus tanúra, a ministerelnök uira. mint pénzügyministerre, a ki mégis talán csak bizo • nyos mértékben okoskodásunk helyességét elismerve, s nem a szép szemeinkért engedett ezen követelésünknek. Ennyit voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Jeszenszky László ! Jeszenszky László: T. ház! Ivánka Oszkár t. képviselőtársam által a 3. §-hoz beadott módosítványt nem fogadhatom el azon esetben sem, ha a 4. §. változatlanul tartatnék meg, és azon esetben sem, ha az előadó úr módosítványa fogadtatnék el, mert nagyon jól tudjuk, hogy ha az illető állat, mely ragadós betegségben találtatott, lebunkóztatik, annak a becslése a lebunkózás alkalmával eszközöltetik, holott pedig
