Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-148
238 148 » ««*&•« ftlés 1893. január 31-én, keddenTudora, hogy határozati javaslatom el nem fogadtatnék, azért ettől e perczhen el is állok, csak arra kérem a t. minister úr figyelmét, hogy ezen védőoltást becses pártfogásába venni kegyeskedjék, és a mennyire lehet, gondoskodjék, hogy nagyobb mérvű kiterjedésben és ügyes állatorvosok által foganatosíttassak az oltás, és akkor meg vagyok győződve, hogy a jövő évben esetleges interpellatiora a t. minister úr már a sikerekről fog a t. háznak beszámolhatni. Elnök: Bornemisza képviselő úr a házszabályok 163. §. d) pontjára hivatkozva kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Bornemisza Lajos: T. ház! Miután a földmívelési minister úr kegyes volt módosítványomra felvilágosító kijelentést adni, van szerencsém kijelenteni, hogy módosítványomat visszavonom. Kötelességemnek tartom azonban újból a t. minister úr figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy ha a törvényben módosítást nem is óhajt, esetleg az utasítás vagy a végrehajtási rendelet kiadásánál az.általam említett dolgokra figyelemmel lenni szíveskedjék. Molnár Antal jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Már az általános tárgyalás alkalmával több oldalról nyilvánult aggodalom, hogy ezen törvényjavaslat 2. §-a vagy egyáltalában nem lesz végrehajtható, vagy ha végrehajtatik, az orvosság magánál a betegségnél is rosszabb lesz. Ezen aggodalmat megszüntetni a minister úrnak két rendbeli nyilatkozata sem volt alkalmas. Itt nem arról van szó, hogy vájjon a minister úrnak jóakarata el fogja-e kerülni, hogy a végrehajtásnál chieánok elő ne forduljanak, hanem arról, hogy vájjon az 1888 : VII. törvén yczikk 29. és 32. szakaszaiban elrendelt zár úgy fog-e alkalmaztatni, a mint ott elrendelve van. Nevezetesen az 1888. évi VII. törvényezikk 32. §-ának második bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy a járványlepte udvarokban az állatok gondozásával megbízottakon kivűl másnak tartózkodnia tilos, foganatosíttatik-e : igen, vagy nem ? Ha e tekintetben megnyugtató választ kapnék is az igen t. minister úrtól, még akkor is hozzájárulnék a pénzügyi bizottság módosítványához, mert egyáltalában nem tartom szükségesnek még az itt előadott ellenkező érvelés daczára sem, hogy a közös legelőkre egy gulyában járó marha hat hétig zár alá vétessék. Nem tartom ezt szükségesnek a dolog természetéből kifolyólag, de az annyiszor idézett Néuietországgal kötött állategészségügyi egyezmény értelmében sem, mert a törvényjavaslat indokolásában említett 4. §. világosan megmondja, hogy kötelezettségünk csak annyira terjed, hogy a német állategészségügyi törvénynyel összhangba hozzuk a ! mi törvényünket, és elrendeljük azt, hogy azon marhák, a melyek a ragadós tüdőlobban beteg marháyal egy helyiségben állottak, hat hónapig zár alá vétessenek. Gondolom, az indokolásra nem szorul, hogy az igen nagy különbség, vájjon az a marha vétetik e zár alá, mely a beteg marhával egy istállóban volt, vagy az egész közös legelőre járó gulya? ismétlem, pártolom a pénzügyi bizottság módosítványát. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. ház! Azt hiszem, ama képviselő urak közül, a kik e dologhoz hozzászóltak, néhányan nincsenek tisztában a ragály természetével. Én, a ki gyakorlatból ismerem és nagy károkat szenvedtem általa, tudom, hogy egyik fődolog a zárlatnak legszigorúbb foganatosítása. E nélkül minden törvényhozási intézkedés illusorius. Ha egy gubában, a hol 500 I marha jár egy legelőre, egy darabnál constatáltatik a ragadós tüdővész, és a zárlat nem foganatosittatik hat hónapon keresztül, — mert addig lehet fertőző az állat, a nélkül, hogy a baj kitörne, — akkor mások, kiknek ugyanabba a gulyába járt a marhájuk, ezt eladják, az elmegy a 26 ik vármegyébe, s azon a teljesen immúnis vidéken nagy kárt okozhat. Hogy ily szigorú intézkedési joggal vissz.i is lehet élni, az természetes, de ha mindig visszaélést supponálunk, ne adjunk semmiféle jogot a közhatóságnak. Nekünk a bona fidest kell supponálnunk. Hogy háromféle marhát distinguálunk : olyat, a mely beteg, olyat, a mely a betegség, és olyat, a mely a fertőzés gyanújában áll, az is 1 a dolog természetében fekszik és azért minderre bővebben nem reüectálok, és a második szakaszt e tekintetben változatlanul elfogadom. Csak arra refiectálok még, a mit Szemere t. képviselőtársam felhozott: t. i. a védőoltásra. Azon már túl vagyunk, hogy ezt puszta expe rimentálásnak tekinthetnők. Constatálva van, nálunk sokkal inkább, mint külföldön, hogy az egyáltalán nem ártalmas, hogy attól egészséges állat el nem pusztái, sőt hogy az inficiált állatokknál is kisebbé teszi az elesési perczentet, sőt sok állatot immúnissá is tesz. Szóval a szarvasmarhánál oly hatása vau, mint az embereknél a himlőoltásnak. A hol infectio van, oltó anyagot nagyon könnyű kapni, mert ezt a beteg állat tüdejéből veszik. Javasolnám tehát, tétessék a 2. §. végére ez: »Fertőzés gyanújában álló szarvasmarhákon a védőoltás azonnal foganatosítandó.* E törvényjavaslat oly intézkedéseket involvál, melyek esetleg nagy terheket fognának az államra róni, de az adózó polgárokra is, vagy azokra, a kik károsodást szenvednek. De a pusztulás megakadályozására a zárlaton kivűl
