Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

148. orsaágos ülés 1898. január 81-én, kedden. 223 járulás végett a főrendiházhoz áttenni határozza. Következik a napirend szerint a ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, Molnár Antal jegyző! Vajay István! Vajay István: T. ház ! Csak rövid néhány szó az, melyekbe a szőnyegen levő törvényjavaslatra vonatkozó megjegyzéseimet foglalni óhajtom. Mindenekelőtt őszinte sajnálkozásnak kell kifejezést adnom, hogy nálunk a legfontosabb, a nemzet legvitálisabb érdekeit illető törvényjavaslatok többnyire ötletszerüleg, nem pedig a közszükségből kifolyólag, hanem legfölebb valami külföldi kényszer folytán, kerülnek fölszínre. Példa erre épen a jelen törvényvényjavaslat. Körülbelül 20 éve annak, hogy a ragadós tüdőlobb Magyarország külföldről importált faunájában pusztít, és cs;ik most, a Németországgal kötött eonventio értelmében kerül e baj gyógyítása napirendre. Hisz elvégre, ha későn is, de e baj gyógyítása jobb később, mint soha, Nagyon örvendtem volna, ha ezelőtt 20 évvel valami eonventio arra kényszerített volna bennünket, hogy a philloxera által elpusztított szőlőterületeket az állam védelmezze, mert akkor nem volnánk abban a helyzetben, hogy szőlőink legnagyobb része el van pusztítva és nyakunkon az óriási italadó. A jelen törvényjavaslattal szemben nem hallgathatom el némely aggodalmamat. A többek közt azt hiszem, hogy e javaslattal nem fogjuk elérni a mindenki által óhajtott czélt. Nem pedig azért, mert első sorban nem hallottam megnyugtatást arra néze, i*endelkezünk-e kellő számú szakközeggel, a kik egyes helyeken majd constatálhatják a bajt. Ha az előfeltétel nincs meg, felesleges nekünk törvényt alkotni, mert nem lesz, a ki azt végrehajtja. Másik aggályomat az képezi, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, a szédelgésnek és a visszaélésnek a legtágabb kaput fogja kinyitni. Addig nem vagyok megnyugtatva, míg nyilatkozatot nem hallok arra nézve, lesz-e cautela, hogy meg ne történhessenek olyan esetek, hogy pl. egy marhaállomány tulajdonosa elöregedett marháit akként újítja fel, hogy egy megrendelt szakértői vélemény alapján kijelentetnek tüdőlobosoknak, lebunkóztatnak, s azután az állam, vagy a törvényhatóság térítse meg a kárt. A harmadik és legfőbb aggodalmam pedig az, hogy a kitűzött ezél elérésére vonatkozólag a szükséges eszköz, a minden ezélnak szükséges eszköze, a nervus rerum gerendarum: a pénz megszerzése oly alakban contemplaltatik, melyhez semmikép sem járulhatok hozzá, nem pedig egyszerűen azért, mert ismét egy újabb adóczímmel állunk szemben. Már pedig akkor, a mikor kénytelenek vagyunk constatálni, hogy népünk adózási képessége annyira ki van merítve, hogy minden, még a legkisebb újabb adónem által is kínosan érintetünk, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy megszavazzuk még a 10 kros u. n. marha-adót is, minthogy ezt megelőzőleg igen sok oly apró adóezím lett feltalálva és effeetuálva is. Tegnapelőtt kivetették az útadót, tegnap a gyerek-adót, a hogy a nép a 15 kros iskola-adót nevezi, azután a kutyaadót, holnapután talán a macska-adót vetjük ki, úgy, hogy vegííl az marad hátra, hogy a levegőt is megadóztassák, akkor igazán nem lesz egyéb szabadság hátra Magyarországon, mint az éhenhalás szabadsága. Az elősorolt aggályok alapján vagyok bátor azon alázatos véleményemnek kifejezést adni, hogy a törvényjavaslat adassék vissza a közgazdasági bizottságnak, s az tegye újabb eonsideratio tárgyává s gondoskodjék arról, hogy az állampénztárban találtassék fedezet: a ragadós tüdőlob kiirtására nézve. Ha esetleg a mostan létező adóforrások nem volnának erre elégségesek, akkor kérem, méltóztassanak fedezetet keresni és találni az ország és a társadalom azon rétegeiben, a melyek eddig legkevésbé vannak érintve az adók által, és melyeknek megadóztatása esetén előáll a szükséges összeg, mely a czél elérésére megkívántatik. Ertem a börze-adót. Ha Németország, az a hatalmas Németország, melynek financziái hasonlííkatlanúl jobban állnak, mint a mieink, nem restéit belemenni a börze-adóba, akkor mi, kiknek financziái nem állanak olyan fényeden, és minálunk, hol a nép annyira meg van terhelve adóval, talán nem lehetünk annyira álszemérmesek, hogy épen azt az osztályt, és azt a társadalmi réteget vegyük ki az adóból, mely néhány perez alatt ezreket nyer, de nem adózik. Konstatálva van, hogy a kisipar és kereskedelem teng-leng és csak nyomorog, hanem a börze, az nagyszerűen virágzik. Ezek alapján a javaslatot általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Putuoky Mór! Putnoky Mór: T. ház! Egy oly javaslattal állunk szemben, a mely sajnos, oly rossz állapotban levő állategészségügyünk javítását czélozza; ezt tehát szükségesnek kell tartanom. T. ház! Nyerstermelő ország vagyunk, és a külföldről vagyunk kénytelenek árúczikkeket behozni. Ennek fedezésére kell, hogy gondoskodjunk kellő exportról, de mást mit exportálhatunk, mint nyersterményeket vagy legalább nagyrészben csak ezeket. De mit látunk? azt, ho2*y nyersterményeinknek a tengeren túli államok concurrentiát csinál-