Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

224 148. országos ftíés 1898. január 81-én, keíäen. nak. Gondoskodni kell tehát oly termények kiviteléről, a melyekkel a coneurrentiát a tengeren túli államok fel nem vehetik, ilyen az élő állatkivitel. De a külföld, így különösen Németország, a hová exportunk leginkább irányúi, védekezik, hogy nz import által ragadós bajok ne jussanak be oda. Természetes, hogy csak akkor fogja aü importot megengedni, hogyha azon országok, a melyek oda importálnak, kellő garantiát nyújtanak arra nézve, hogy az ottani állategészségügyet nem veszélyeztetik. Ilyen garantialis törvényjavaslat volna az, a mely előttünk fekszik. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy vannak a törvényjavaslatnak oly intézkedései, melyek miatt azt még általánosságban sem fogadhatom el. Hibás, nézetem szerint, a törvényjavaslatnak 2. § a, a mely azt mondja, hogy a fertőzés gyanújában álló marha hat hónapi zárlat alá vétetik. Tudom, t. ház, hogy a Németországgal kötött egyezmény alapján akarják ezen paragraphust létesíteni. De ha tekintjük Németország gazdasági viszonyait, látjuk, hogy az ottan lehetséges, mert kivéve a hegyvidéket, a marha ott rendesen isfállóztatik. A mi körülményeink közt ez lehetetlen, még pedig nemcsak a nagyobb gazdánál, de a kisebb gazdánál, meg a szegény napszámosnál is. Mert egy szegény napszámos, kinek egy vagy két tehene van, a mely neki és családjának fő táplálékát adja, nagy keservesen megfizeti azt az 5-6 forint legelőbért, a melyért a tehenének nyári eleségét megszerzi és talán a fél nyarat át kaszálja, hogy egy kis téli takarmányt szerezzen neki; mit fog cselekedni, hogyha tehenét esetleg 6 hónapra elzárják. Irigykedve fogja nézni szomszédját, a kinek marhája beteg, mert azt lebunkózzák és kártérítést kap érte, míg ő nem kap semmit, és marhája vagy éhen döglik, vagy kénytelen lesz azt kártérítés nélkül lebunkózni. A másik, a mit kifogásolandónak tartok, az, hogy habár a törvényjavaslat teljes kártalanítást igér, de az állam csak felerészben járul ehhez a kártalanításhoz, a másik felerészt a községek viselik, és e czímen 10—20 krt szedhetnek egyes marhatulajdonosoktól. A törvényjavaslat e szakaszának intézkedéseibe bele nem egyezhetem, nem pedig azért, mert ha tekintjük viszonyainkat, pl. ha tekintjük Magyarország termékenységének arányát a külföldhöz képest, hogy mennyi egy katastralis holdnak vagy hectárnak hozama, viszonyítva a nyugati, így pl. a német állam ugyanily területi hozamához, az találjuk, hogy mi határozottan hátrányban vagyunk Németországgal szemben; hátrányban azért, mert gazgaságunk még nem eléggé belterjes, már pedig a belterjességet az által fokozzuk, ha azt, a mi annak első feltétele, a kellő marhaállományt megteremtjük. (Helyeslés a szélső halóidalon.) Úgy, hogy e czélból nem adót kellene kivetni arra, a ki marhát tart, — és minél többet tart, annál nagyobbat, — hanem ellenkezőleg praemiumot kellene adni azon gazdáknak, a kik aránylag birtokuk nagyságához képest a legnagyobb marhaállományt tudják felmutatni. Különben is, t. ház, ezen baj országos baj, így tehát határozottan az egész országnak kell a fedezetet is megadni. (Helyeslések.) Még pedig nem járulhatok Bujanovics Sándor t. képviselőtársam tegnapi kijelentéséhez, hogy nincs ellenére, hogy országosan adóztassuk meg a marhatartó gazdákat, és országos alapot létesítsünk; csakis azon módot vagyok hajlandó elfogadni, mely szerint az állam kötelezi magát az egész kártérítésre; a mint Szemere Huba t. képviselőtársam kimutatta, hogy az a külföldön mindenütt úgy van. Ezenkivííl szükséges, hogy a közgazdasági bizottság szövegezése szerint a teljes kártérítésen kivűl a desinficiálási eljárásnál és a becslésnél felmerült költséget is az állam viselje. (Helyeslések.) T. ház! A javaslatnak vannak olyan részletei, a melyek teljesen határozatlanok, így pl. a 7-ik §. utolsó két bekezdése, a mely azt mondja, hogy ha a betegség, illetőleg a fertőzés azonnal be nem jelentetik, vagy tovább: »Ha a betegség elhurczolása vagy elterjedése ellen tett intézkedéseket és kiadott rendeleteket egyáltalában nem, vagy hanyagxil teljesítette, kártérítés nem nyujtatík.« Már, t. ház, én ugyan tökéletesen meg vagyok győződve a minister úr jóiudulatáról, de hiszen tudjuk, hogy a közegek, kik a törvény végrehajtására rendelvék, nem valami nagyon megbízhatók; a kiknek pedig teljesen kénye-kedvére van bizva a gazdaközönség, hogy kap-e vagy nem kártérítést, s ha az illető a ministerhez felfolyamodik is, annyi hercze-hurczának van kitéve, hogy inkább lemond az egész kártérítésről. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) T. ház! Ily határozatlan kijelentéseket nem lehet törvénybe foglalni; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez nem egyéb, mint kibúvó ajtó, hogy legyenek oly esetek, a midőn kártérítés nem adatik. Előttem szólott t. képviselőtársaim megpendítették a kötelező állatbiztosítás ügyét. (Halljuk! Halljuk! a ssélsö baloldalon.) A magam részéről teljes készséggel és kész örömmel hozzájárulok ezen eszméhez, azonban méltóztassék a t. ház elhinni, hogy állategészségügyünk mindaddig nem éri el kellő mértékét, a míg a minister nem gondoskodik kellő számú oly közegekről, a kik képességgel is bírnak arra, hogy ezen törvény végrehajtassak, valamint eleje vétessék annak, hogy állategészségügyünk folyton