Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

147. orsságos ttlés 1898 január 80-án, hétfőn. SJJ^ sújtva vannak, mikor a baj kiirtása nemcsak az ő érdekük, hanem az egész országé, még külön megadóztatással, külön hozzájárulással terheltessenek. Kivételes kedvezményt, mondom, nem kívánok. Szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy hasonló intézkedések történjenek az egész országban, és a mennyiben ez szükséges, a többi ragadós betegségekkel szemben is. Nem zárkózom el attól, ha szükség van reá, hogy az ország összes marhaállománya e czélból bizonyos járulékkal megadóztassák: de hogy egy szűkebb kör, a mely különben is a mai adókkal, mint már mondám, súlyosan van terhelve, abban, hogy kárpótlást kap ugyan az elpusztított állatért, de nem kap csak megközelítőleg sem kárpótlást az igen nagymérvű gazdasági hátrányokért, (Úgy van!) a melyeket ez alkalommal ecsetelni nem kívánok — új adóval sújtassék, ezt igazságosnak, méltányosnak nem tartom. (Igaz! Úgy van!) Azért én, t. képviselőház, a 3-ik szakasznál oly módosítást fogok javaslatba hozni, — esetleg egy más oldalról beadandó határozati javaslathoz hozzá fogok járulni, — a mely a birtokosok hozzá járúlásának elvét eltörli és kimondja, hogy a kártalanítás állami költségen eszközöltessék. (Helyeslések.) És most végezetül még csak egyet. Azt mondhatnák t. képviselőtársaim, hogy pro domo beszélek, mert oly megye egyik kerületét képviselem, melyet egyéb súlyos gazdasági bajok mellett még a ragadós ttidőlob is sújt. Az előadottakban igyekeztem kimutatni azt, hogy elvileg, általánosságban nem tartom az intézkedést igazságosnak; de e mellett mi okom sincsen titkolni, hogy igenis, pro domo is szólok, (Helyeslés hal felöl) szólok azon nyomorult vidék nyomorult kisgazdái érdekében is, a kik a különféle súlyos gazdasági csapások, az általuk már elviselhetlennek ítélt állami, törvényhatósági, községi, úti adók, és egyéb praestatiok által elkeserítve, ott hagyják lakásukat, földjeiket, és mennek boldogulást keresni a tengeren túl, Amerikába. Igen is, pro domo szólok, mert én a kivándorlási ösztönt egy ily különleges, a, vidékre nézve indokolatlan, felfogásom szerint igazságtalan, törvény alkotása által fokozni nem akarom. (Élénk helyeslés hal felöl.) Bornemisza Lajos: T. képviselőház! Már a közgazdasági bizottságban, a törvényjavaslat tárgyalásánál volt szerencsém kifejezést adni külön véleményemnek. Most is a t. ház kegyes türelmét igen rövid időre bátorkodom igénybevenni. Szándékom volt több képviselőtársammal együtt a törvényjavaslat alapelvére nézve, még | KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VIII. KÖTET. pedig a hozzájárulás kérdésére nézve, határozati i javaslatot a t. háznak benyújtani. Miután azonban úgy az igen t, előadónak, valamint az igen t. előttem szóló Bujanovics Sándor t. képviselőtársamnak beszédéből kivettem, hogy kijelentésük teljesen azonos azon elvi állásponttal, melynek én is kifejezést akarok adni, a törvényjavaslat tárgyalásának menetét ez által megakadályozni nem akarom ; de fel akarom használni felszólalásomnál az alkalmat, hogy én is, mint gyakorlati ember, küzdve a mai napság, sajnos, igen túlnyomóban levő theoriákkal, igyekezzem kimutatni azt, hogy az állategészségügyi törvény intézkedése az országra nézve, nemcsak az á lattenyésztés és az állategészségügyre nézve, nem előnyös, hanem igen súlyos gazdasági válságot idézett elő. A mi magát a ragadós tüdőlob kérdését illeti, a mint köztudomású, a 70-es években, midőn az intensiv kultúra megkívánta, hogy a szarvasmarha-állomány is hasznosabbá tétessék nemesítés által, az akkori kormánynak igen t. szakértői megtiszteltek bennünket tenyészállatokkal a külföldről, és ezek behurczolták a bajt, és azóta meg is maradt. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mihelyt a baj meghonosodott, az állategészségügyi törvény intézkedése szerint a bunkózás elrendeltetett, de a nélkül, hogy kárpótlás adatnék ; csakhogy valamint az állategészségügyi törvénynek nem volt a kellő befolyása az állategészségre, úgy ezen bajt nem lehetett sem orvosolni, sem akadályozni, mert erre még szakértők még egyáltalában nem voltak. így tehát sok éven át folytatott procedúra az volt, hogy Magyarország legszegényebb vidékein nemcsak a súlyos zár, a kereskedelemnek és forgalomnak megakadályozása, de még az igazságtalan és méltánytalan bunkózás is napirenden volt. Tehát különösen oly vármegyékben, a melyeknek hazafisága és törvény iránti tisztelete még ellensiílyozta az igazságtalan és méltánytalan eljárást, azon vármegyéknek önfeláldozása akadályozta azt, hogy mai nap nem 14 vármegyében, hanem egész Magyarországon constatálható lenne a ragadós tiidőlob. Már most, t. ház, miután előttem szólt igen t. képviselőtársam is e bajt országosnak jelentette ki, valamint az állam nemzeti megerősítésének alkotásaira sohasem mondja azt, hogy melyik vidék, melyik vármegye járuljon hozzá, mert ez Magyarország minden lakosának hazafiúi kötelessége, ép úgy meg vagyok győződve, t. ház, ha el méltóztatnak fogadni azt az álláspontomat, hogy ha az országot bármi részről, bármily oldalról baj, veszély fenyegeti, a magyar törvényhozásban soha sem fogja vita 28