Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

210 147. országos ülés 1893. Január 30-án, hétfőn. Albert grófnak azon igen parlamentáris és állásához is, e parlament tradícióihoz is minden tekintetben méltó kijelentését, hogy ő az ellenzéken ép úgy a felelősség tudatában szólal fel, mint a hogy fel kell szólalni a kormányon. (Zaj a szélsőbalon.) Igenis, ezt kívánja meg a parlamentáris ethica, és igen kérem a t. ház minden tagját, hogy ezt a felszólalást azután összes tanácskozásaink folyamán és a túloldalról felhangzó ősz szes felszólalásoknál vezérfonalként méltóztassék tekinteni, (Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbalon.) Ezen az oldalon, azt hiszem, vajmi ritkán történt ez ellen vétség. (Zaj a szélső baloldalon.) De épen azért az a kötelesség hárul reánk, hogy minden kijelentést, a melyet onnan hallunk és a mely állítólag azon felelősség tudatától van áthatva, a legkomolyabb kritika alá vegyünk, olyan alá, a mely még a kormány rendelkezései és kifejezései iránt is gyakorlandó. (Helyeslés a jobboldalon.) Tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, a mit Deák Ferenczről mondott. Teljesen igaz, hogy Deák Ferencz politikai pályája, összes nyilatkozatai 1861-ben, 1865. és 1867. után összhangzók és következetesek voltak, és mi leszünk az utolsók, a kik e traditiót megtörni, a kik ettől eltérni óhajtanánk. Csakhogy ebből nem az következik, hogy az" 1867. évi kiegyezés azon szemponthói magyarázandó, hogy annak elvei azon szempontból világítandók meg, a melyeken az azt megelőző évek gyászos eseményei csillámlanak át. hanem következik az, hogy az 1861. és 1865. beszédeket azon szempontok világánál kell megítélni, melyek az illető elvek életbeléptetése következtében és alkalmával felderültek, ós a melyek Deák Ferencz következetes politikai működéséből származnak. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélsőbalon.) Nem lehet eltagadni az 1867-iki kiegyezés után alkotott törvényekben a folytonos ragaszkodást azon elvekhez, melyeket Deák Ferencz kitűzött. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet azt mondani, hogy Deák Ferencz 1867. után azon gyakojlatban, azon egyes törvényhozási intézkedésekben, melyeknek atyja volt, melyek az ő elméjéből származtak, nagyrészt eltért volna azon elvektől, melyeket az előtt felállított. De épen azért, mivel ezt nem lehet, és nem szabad mondani, nem lehet és nem szabad mondani azt sem, hogy az intéz menyek és az azokra vonatkozó törvények olyanok, melyek a haza függetlenségével és közjogával, a haza felvirágozásával és önálló törvényes jogaival bármi tekintetben ellentétben állanak. (Helyeslés a jobb oldalon.) S épen azért, mert ezt az ellentétet nem tapasztaltuk, és nem látjuk, mert ez az ellentét nem bizonyítható helyesen és logikailag, azért haladtunk immár több mint huszonöt éven át következetesen ezen az utón, azért ragaszkodtunk és ragaszkodunk az intézményekhez, melyek hazánk közjogi függetlenségének és további felvirágzásának alapját, állandó politikánk talpkövét képezik. Ezen értelemben kell ezt interpretálni, és ezen értelemben hozzájárulok teljesen ahhoz a nemes föllendüléshez, a mely gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédében nyilvánul; de tagadni vagyok kénytelen azt, mintha e föllendülést mindegyikünk ugyanazon mértékben ne osztaná. (Helyeslés jobb felől.) A mi az ujoncz törvény nyel összefüggő kérdések lényegét illeti, legyen szabad csatlakoznom az Ugron Grábor t. képviselőtársam által kifejezett ama kívánsághoz, hogy a katonai büntető eljárás és büntető törvénykönyv reformja lehetőleg gyorsabb tempóban foganatosíttassák, mint eddig. (Helyeslés jobb felől.) Ez csakugyan égető szükség, melynek tudom, hogy megfelelni rendkívül nehéz ; tudom, hogy igen számos akadály áll útjában, de épen ezek elhárítása érdekében kívánatos, hogy a t. házban minél többször, és minél határozottabb irányban felszólalások történjenek, nemcsak azért, hogy az a feltételezett rossz akarat, melyről meggyőződtem, hogy valóban nem létezik, elháríttassék, — mert nem ott van az akadály, — hanem hogy komoly eonsideratio alá vétessenek az ellentétek, melyek a kérdés megoldását késleltetik, és pedig mindkét részről, nemcsak katonai részről, hanem jogászi részről is. (Helyeslés jobb felől.) Meg vagyok győződve, hogyha az alkalom megjön, és a büntető eljárás elveire vonatkozólag lehető lesz nyilvános discussio által a kérdéseket tisztázni, sokkal inkább elo fog haladni a kérdésnek fejlesztése, sokkal inkább fogunk azon helyzetbe jutni, hogy a megoldás rövidebben legyen eszközölhető, mintha továbbra is csak merő íratváltások útján fognak a ministeríumok érintkezni. Reménylem, hogy a t. ház tanácskozásai alkalmával e kérdésben ki fog tűnni, hogy azok, a mik a hadsereg fegyelme, a hadsereg múlhatatlan szükségletei szempontjából elkerülhetetlenűi szükségeseknek mutatkoznak, el fognak fogadtatni. (Helyeslés jobb felöl.) Soha sem volt arra eset, hogy a magyar képviselőház a hadsereg fegyelmét, összetartását, a hadseregben lévő szigorú rendnek feltételeit visszautasította volna. (Ügy van! jobb felöl.) Ep ezért — megvallom. — óhajtom, hogy a nyilvános discussio alkalma e kérdés részleteire vonatkozólag mielőbb bekövetkezzék, mert meg vagyok győződve, hogy akkor kisebbeknek fognak mutatkozni a tényleges nehézségek, mint a hogy azokat sokan előre képzelik. A második, a mire megjegyzést kell tennem, a katonai nevelés kérdése. Tökéletesen igaza