Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

147. országos ülés 1898. január 30-án, hétfőn. 211 van gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, hogy nem elég azt mondani, hogy a magyar nemzet fiai nehezen szánják magukat a katonai pályára, hanem gondoskodni kell egyszersmind arról is, hogy a katonai pályára belépjenek és ott magukat kellőleg kiképezhessék. Vajay István: Ezt már hallottak! Pulszky Ágost: Ha hallotta, azon nem csodálkozom, de hogy a consequentiákat is le tudja a t. képviselő úr vonni, abban kételkedem, (Helyeslés jobb felől.) és az iránt rögtön felvilágosítom. (Halljuk! Halljuk!) Vajay István: ázzál is tisztában vagyok ! Pulszky Ágost: De épen azért, t. ház, nem szabad azt, a mi tényleg történt, és pedig úgy a delegatioban éveken keresztül, valamint a törvényhozás működésében is, kicsinyleni, mert ha kicsinyeljük, nem haladunk tovább a kitűzött utón. {Úgy van! jobb felől.) Ha azonban arra kellő figyelmet fordítunk, akkor e kérdéseket megoldhatjuk, és pedig azon felelősségtudata mellett, a mely e tekintetben a kormány, és a többség nyilatkozatait gr. Apponyi Albert t. képviselő úr szerint is megilletik. Mi, t. ház, ismételve, és ismételve gondoskodtunk arról, hogy a katonai intézetben helyek legyenek szervezve a magyar ifjúságból kikerülő tiszteknek is, A delegatio ismételten és ismételten gondoskodott arról, hogy ki legyen tűntetve, hogy mily mértékben szaporodik a magyar ifjak száma a közös hadsereg tisztikarában. Mondhatom, hogy a ki ezen évi kimutatásokat tanulmányozza, ha nem is tartja e szaporodást elegendőnek, de mindenesetre örvendetes haladást fog ezen a téren taláni. (Ugyvan! jobb felöl.) Ezenfelül a delegationak egy határozati javaslata ki is fejezi azt, hogy Magyarországban egy tiszti akadémia felállításáról gondoskodás történjék, és remélem, hogy a közel jövő meg íogja mutatni, hogy a delegatio e határozata nem fog meghiúsulni, és a delegatio komolyan, meggondoltan évek hosszú során át folytatott politikájának érvényt is fog szerezhetni annálisinkább, mivel a delegatio épen annál fogva, hogy gyakorlati ezélokat tűzött ki maga elé, teljesen tisztában volt azzal, hogy a katonai képzés kérdését nem szabad semminemű közjogi kérdéssel complicálni, hogy a katonai képzés kérdésében azon határozmányok közt kell maradni, melyeket nemcsak az 1867: XII. tcz. 11 ik §-a, hanem az 1868-iki törvény elénk szab. Meg vagyok győződve, hogy e határozmányok felhasználásával, minden közjogi kérdés felvetése nélkül, e kérdés sikeresen megoldható, és pedig úgy, hogy nem fog eltelni egy generatio, és a magyar elem a közös hadseregben kellő súlyban, és arányban fog részt venni. (Helyeslés jobb felől.) Ez »z a czél, a melyet magunk elé tűztünk, a melyre évek hosszú során át következetesen törekszünk. Ez az a czél, a melyet rész ben már meg is valósítottunk, és épen azért kénytelen vagyok tiltakozni az oly felszólalások ellen, a minőket előbb hallottunk; mert a kik az eddig elért sikereket csekélybe veszik, a kik azt a politikát, a melyet meggyőződésünk szerint egyedül lehet állandóan és okosan követni, helytelennek tartják, veszélyeztetik annak gyümölcseit és annak elérését, a mit el kell éruünk, és el is fogunk érni, ha azon a nyomon haladunk, a melyet 25 év óta követünk. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj bal felöl.) Elnök: Kívánce még valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni a \ itat bezárom. Az előadó űr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk !) Münnich Aurél előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak röviden néhány perezre kérem a t. ház, szíves türelmét; miután Ugron Gábor t. képviselő úr direct kérdést intézett hozzám, kötelességem anra válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő űr mindenekelőtt érdekes reminiscentiákat és idézeteket közölt a múlt századból és ezen század első feléből való törvényekből. Elismerem, hogy azok mind tartalmazzák azon feltételeket, melyek alatt akkor az újonezok megszavaztattak. Csakhogy azután az ő conclusiójához juthasson, el méltóztatott hallgatni, hogy 1867-ben is alkottatott egy törvény, mely akkor talán hasonlóképen bizonyos irányban, bizonyos meghatározott intézkedéseket foglalt magában, melyek lehet, hogy az azelőtti törvények intézkedéseit megszüntették vagy módosították. A t. képviselő úr hozzám egy kérdést intézett a magyar nyelvre nézve, (Halljuk! Halljuk!) megmagyarázván egyszersmind, hogy mit ért belszervezet alatt, és hogy a hadsereg beiszervezetével miképen kell foglalkozni? De hasonlóképen itt is megfeledkezett arról, hogy idézze az ide vonatkozó szakasznak többi intézkedéseit, melyek a vezérletről, és a vezényletről szólnak. És ha még hozzátette volna a t. képviselő úr, hogy ezekben az egységes vezérletről és vezényletről vau szó: azt hiszem, hogy ezen intézkedésekből ő maga önmagától is megkapta voln választ, a melyet tőlem kért. Meg vagyok győződve, hogy ha egységes vezényletet akarunk elérni, akkor legalább is a közös hadseregben, a mint többször hangsúlyoztatok, egységes nyelvre van szükség. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) A magam részéről csak helyeselni tudom, hogy minden magyar ezredbeli legénynek és tisztnek kötelességévé o 7 *