Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

147. országos ülés 18S8. január 30-áu, hétfőn. 207 e büntetés alkalmazása előtt a legényt egészségi tekintetben megvizsgálják és mellette áll egy altiszt, kizárólag azért, hogy megfigyelje, nem lesz-e rosszul, a mely esetben rögtön abbahagyják a büntetést. Ennélfogva itt hol mi kegyetlenségről nem lehet szó. Ha tudomása van arról, hogy egyik-másik altiszt nem teljesítette kötelességét, mondja meg nekem; kötelességem lesz utánna járni. (Derültség bal felöl.) Kár itt nagyhangon kijelenteni azt, hogy a nemzet azért állít ministerfc a honvédség élére, hogy ez intézmény érdekeit szívén viselje. Méltóztassék egy esetet mondani, melyben 21 év lefolyása alatt ez intézmény érdekeit nem viseltem volna szívemen! De hogy úgy nem lehet csapatokat szervezni, mint Ugron Gábor képviselő kívánj'a, abban, úgy hiszem, minden jó?an és gondolkozó ember igazat ad nekem. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Ezeket akartam röviden elmondani, hogy szó nélkül ne maradjanak ezen nagyhangzásfi kijelentések. (Derültség bal felöl, helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző : Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azon észrevétel megtételére áttérnék, a mely miatt talaj donképen szót kérek, kénytelen vagyok abba a controversiába, is beleegyeledni, a mely a t. minister úr és Ugron Gábor t. barátom között az imént lefolyt. (Halljuk! Halljuk!) És pedig a nélkül, hogy a többi mozzanatok fontosságát kicsinyelném, a nélkül különösen, hogy azon sürgetéshez való hozzájárulásomat bármikor megtagadnám, mely a katonai büntetőtörvénykönyv és eljárás létesítése tekintetében most is kifejezést nyert, kizárólag egy momentumra akarok szorítkozni. T. barátom, Ugron Gábor felidézte azon régibb törvények emlékét, — mert valóban azoknak csak emléket idézhetjük fel, — de figyelmeztetett azon újabb törvényekre is, melyek elrendelik, hogy a magyar csapatok magyar tisztek vezénylete alatt álljanak; és figyelmeztetett azon visszásságra, hogy ezen törvények végrehajtva nincsenek, és hogy, a mit, mint tényt senki sem tagad, a magyar csapatoknál ma is igen nagy számban némely fegyvernemeknél lehet mondani tiíünyomólag, nem magyar honpolgárok gyakorolják a parancsnokságot És ezzel szemben a t. minister úrnak mi a viszonzása, mi a védekezése? Az az egyszerű mondat, hogy nem tud rá esetet, hogy egy magyar embertől, ha tiszti minőségben akar szolgálni, ezt megtagadták volna. (Derültség bal felől.) T. ház! Ily súlyos állapottal, és jogos követeléssel szemben, ezt igazán gyenge védekezésnek tartom, mely meg nem állhat, melylyel a törvényhozó testület meg nem elégedhetik. (Igás! Úgy van! bal felöl) Mert elég-e az, hogyha annak útját nem álljuk, hogy a magyar törvényhozásnak százados intentiói megvalósuljanak? Elég-e az, hogyha tiltó akadályokat ennek útjába nem gördítünk? Dicsekvésre, méltó dolog-e az, hogy meg nem tiltjuk a magyaroknak, hogy a hadseregben szolgálhassanak ? (Tetszés bal felöl.) Nem, t. ház. A törvényhozásnak és a törvények végrehajtásával megbízott kosmánynak kötelességei tovább mennek, elmennek odáig, hogy positiv intézkedések által kell gondoskodni arról, hogy a magyar törvényhozás hagyományai és intentiói megvalósíttassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Kötelességük, hogyha ezen megvalósítás útjában valami akadályt látnak, ezen akadályok elhárításáról törvényhozási és admínistrativ intézkedésekkel gondoskodni. (Igaz l Úgy van! bal felöl.) Már pedig, t. képviselőház, én semmitsem akarok túlozni, és megengedem, hogy a mai ifjúságban máshol is, de különösen Magyarországon bizonyos idegenkedés van a katonai pályától, — ismerjük be a valóságát, ez álláspontunkat csak erősíteni fogja,— mely a nemzeti szempontoktól függetlenül is létezik. De vannak olyan akadályok is, melyek az intézményekben és intézkedésekben rejlenek és ezeknek elhárítását évek óta hiába sürgetjük. Évtizedek óta sürgetjük azt, hogy magyar katonai oktatásról gondoskodás történjék; évtizedek óta sürgetjük azon visszásságnak megszüntetését, hogy midőn összes culturális intézményeink a magyar i.emzeti egység létesítése, mint czél felé convergálnak, midőn minden magyar ifjú, a társadalom bármely osztályából, a foglalkozások bármely nemében kiképzését, nevelését, oktatását magyar nyelven, magyar irányban, magyar szellemben nyeri, ezzel szemben a katonai képzés rikító anomáliát és kivételt képez, összes culturális törekvéseinkkel ellentétben áll, ég, hogy itt teljesen indokolatlan, a 67-iki kiegyezésben semmitéle alapot nem találó makacssággal ragaszkod itak a katonai cultura olyan intézményeihez, az oktatásnak olyan rendszeréhez, mely nemzeti oktatásunk egész organizmusán kivűl, sőt azzal ellentétben áll, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És t. honvédelmi minister úr, midőn a müveit elemeknek a közös hadseregbe bevonása ily akadályokkal találkozik; a mikor ezen akadályok elhárítására semmi sem történt, sőt minden a mi ide irányúi, mereve'

1 visszautasíttatik: akkor senkinek sincs joga azt mondani, hogy szolgáljon a magyar ember a hadseregben, senkitől sem tagadják meg a belépést. (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Tessék előbb ezen intéz-