Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

147. országos ülés 18S8. január 30-áu, hétfőn. 207 e büntetés alkalmazása előtt a legényt egész­ségi tekintetben megvizsgálják és mellette áll egy altiszt, kizárólag azért, hogy megfigyelje, nem lesz-e rosszul, a mely esetben rögtön abba­hagyják a büntetést. Ennélfogva itt hol mi kegyet­lenségről nem lehet szó. Ha tudomása van arról, hogy egyik-másik altiszt nem teljesítette kötelességét, mondja meg nekem; kötelességem lesz utánna járni. (Derültség bal felöl.) Kár itt nagyhangon kijelenteni azt, hogy a nemzet azért állít ministerfc a honvédség élére, hogy ez intézmény érdekeit szívén viselje. Méltóztassék egy esetet mondani, melyben 21 év lefolyása alatt ez intézmény érdekeit nem viseltem volna szívemen! De hogy úgy nem lehet csapatokat szervezni, mint Ugron Gábor képviselő kívánj'a, abban, úgy hiszem, minden jó?an és gondolkozó ember igazat ad nekem. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Ezeket akartam röviden elmondani, hogy szó nélkül ne maradjanak ezen nagyhangzásfi kije­lentések. (Derültség bal felöl, helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző : Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azon észrevétel meg­tételére áttérnék, a mely miatt talaj donképen szót kérek, kénytelen vagyok abba a contro­versiába, is beleegyeledni, a mely a t. minister úr és Ugron Gábor t. barátom között az imént lefolyt. (Halljuk! Halljuk!) És pedig a nélkül, hogy a többi mozzanatok fontosságát kicsinyel­ném, a nélkül különösen, hogy azon sürgetés­hez való hozzájárulásomat bármikor megtagad­nám, mely a katonai büntetőtörvénykönyv és el­járás létesítése tekintetében most is kifejezést nyert, kizárólag egy momentumra akarok szorít­kozni. T. barátom, Ugron Gábor felidézte azon régibb törvények emlékét, — mert valóban azoknak csak emléket idézhetjük fel, — de figyelmeztetett azon újabb törvényekre is, me­lyek elrendelik, hogy a magyar csapatok ma­gyar tisztek vezénylete alatt álljanak; és figyel­meztetett azon visszásságra, hogy ezen törvények végrehajtva nincsenek, és hogy, a mit, mint tényt senki sem tagad, a magyar csapatoknál ma is igen nagy számban némely fegyver­nemeknél lehet mondani tiíünyomólag, nem ma­gyar honpolgárok gyakorolják a parancsnok­ságot És ezzel szemben a t. minister úrnak mi a viszonzása, mi a védekezése? Az az egyszerű mondat, hogy nem tud rá esetet, hogy egy magyar embertől, ha tiszti minőségben akar szolgálni, ezt megtagadták volna. (Derültség bal felől.) T. ház! Ily súlyos állapottal, és jogos követeléssel szemben, ezt igazán gyenge véde­kezésnek tartom, mely meg nem állhat, mely­lyel a törvényhozó testület meg nem eléged­hetik. (Igás! Úgy van! bal felöl) Mert elég-e az, hogyha annak útját nem álljuk, hogy a magyar törvényhozásnak százados intentiói megvalósuljanak? Elég-e az, hogyha tiltó akadályokat ennek útjába nem gördítünk? Dicsekvésre, méltó dolog-e az, hogy meg nem tiltjuk a magyaroknak, hogy a hadseregben szolgálhassanak ? (Tetszés bal felöl.) Nem, t. ház. A törvényhozásnak és a törvények végrehaj­tásával megbízott kosmánynak kötelességei to­vább mennek, elmennek odáig, hogy positiv intéz­kedések által kell gondoskodni arról, hogy a magyar törvényhozás hagyományai és intentiói megvalósíttassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Kötelességük, hogyha ezen megvalósítás út­jában valami akadályt látnak, ezen akadályok elhárításáról törvényhozási és admínistrativ intéz­kedésekkel gondoskodni. (Igaz l Úgy van! bal felöl.) Már pedig, t. képviselőház, én semmitsem akarok túlozni, és megengedem, hogy a mai ifjúságban máshol is, de különösen Magyar­országon bizonyos idegenkedés van a katonai pályától, — ismerjük be a valóságát, ez állás­pontunkat csak erősíteni fogja,— mely a nem­zeti szempontoktól függetlenül is létezik. De vannak olyan akadályok is, melyek az intéz­ményekben és intézkedésekben rejlenek és ezek­nek elhárítását évek óta hiába sürgetjük. Év­tizedek óta sürgetjük azt, hogy magyar katonai oktatásról gondoskodás történjék; évtizedek óta sürgetjük azon visszásságnak megszüntetését, hogy midőn összes culturális intézményeink a magyar i.emzeti egység létesítése, mint czél felé convergálnak, midőn minden magyar ifjú, a tár­sadalom bármely osztályából, a foglalkozások bármely nemében kiképzését, nevelését, okta­tását magyar nyelven, magyar irányban, magyar szellemben nyeri, ezzel szemben a katonai kép­zés rikító anomáliát és kivételt képez, összes culturális törekvéseinkkel ellentétben áll, ég, hogy itt teljesen indokolatlan, a 67-iki kiegye­zésben semmitéle alapot nem találó makacs­sággal ragaszkod itak a katonai cultura olyan intézményeihez, az oktatásnak olyan rendszeré­hez, mely nemzeti oktatásunk egész organiz­musán kivűl, sőt azzal ellentétben áll, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És t. honvédelmi minister úr, midőn a mü­veit elemeknek a közös hadseregbe bevonása ily akadályokkal találkozik; a mikor ezen akadá­lyok elhárítására semmi sem történt, sőt minden a mi ide irányúi, mereve' 1 visszautasíttatik: akkor senkinek sincs joga azt mondani, hogy szol­gáljon a magyar ember a hadseregben, senkitől sem tagadják meg a belépést. (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Tessék előbb ezen intéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom