Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

208 147. országos ülés 1898. jannár 30-án, hétfőn. kérdéseket, megtenni, tessék airól gondoskodni, hogy a hadseregben tiszti minőségben szolgálni kívánó magyar ifjak az arra szükséges kiképzést épen úgy, mint a társadalmi foglalkozások minden egyéb ágára nézve, úgy itt is, a magyar culturális szervezettel összhangban, össze* tanintézeteinkkel harmóniában, magyar nyelven, nemzetiségük gyengítése nélkül elérhessék ; 8 ha ezen intézkedések megtöltetitek és czélra nem vezettek: akkor lesz helye, lehetősége és az igazságban gyökerező alapja annak, hogy azt mondja a minister úr fhiszen senki sem gátolja a magyar ifjakat abban, hogy a hadseregbe lépjenek. Mert ma igenis gálolja, az által, hogy az út, a mely odavezet, olyan, mely kivüle áll a mi culturális intézkedéseink összeségének és ellentétben éli a mi egész culturális irányzatunkkal. (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Ezt voltam bátor, t. ház, erre a pontra nézve elmondani. (Halljuk! Halljuk!) De egy más megjegyzést is kell tennem a t. minister urnak az általános vita bezárása után mondott beszédére. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A t. minister úr válaszolt a Deák Ferencz nyilatkozataiból vett idézetekre. (Halljuk! Halljuk !) 0 azt mondta, hogy az ellenzék jiadjairól, még pedig azon ellenzék padjairól, a mely nem is Deák Ferencz politikai iskolájának a híve, a mely azonban azt velünk együtt éber figyelemmel ellenőrzi, hogyha Deák Ferencz iskolájának és Deák Ferencz politikai tanainak alapján szerveztetett ez a haza: ezen tanok, ezen iskola meg ne hamisíttassék, hanem a maga valóságában, eredeti couceptiojában fentartassék — mondom — ezen idézetekkel szemben a t. minister lír azt mondja, hogy azok Deák Fereneznek korábbi korszakából, politikai működésének előbbi stádiumából valók, a mikor Deák Ferencz még ellenzéki volt és felelősséggel nem bírt. Tessék — így szól a minister úr — idézni annak a Deák Ferencznek szavait, tessék azon nyilatkozataira reflectálni, a melyeket későbbi időben tett, midőn a kiegyezést létesítette, midőn ő, habár tényleg a kormány padjain nem foglalt helyet, mégis az azután következő kormányoknak inspirátora volt. Hát, t. ház, ezeket a megjegyzéseket mindenféle szempontból nem lehet ellenészrevétel nélkül hagyni. (Halljuk! Halljuk!) Először is, valahányszor ilyen felfogás itt felmerül, mintha az ellenzéki padokról jövő nyilatkozatok nem szigorú felelősség alatt történnének, ez ellen egész erélylyel tiltakoznom kell. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én legalább egész politikai működésemen át és ma is úgy érzek, (Halljuk! Halljuk!) hogy azokért, a miket e helyről elmondok, azokért, a miket e helyről kezdeményezek, azokért, a miket e helyről vezérelvekként felállítok, engem a felelősségnek ép oly mértéke terhel, mint terhelhetne bármely más helyről. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Egy hang jobb felől: Ez iheoria! Mozgás bal felől.) Én megengedem, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy létezik mi nálunk egy politikai iskola, a mely hosszú éveken át ebben az országban a hatalmat gyakorolta, a melynél a hatalom elnyerésének és gyakorlatának alapja volt a theoria és a gyakorlat közötti ellentét; (tfgy van! Úgy van! Élénk tetszés bal felől.) de én épen azért voltam több, mint másfél évtizeden át ezzel az iskolával szemben az ellenzék padjain és épen azért maradok ezen iskola epigonjaival szemben, ezen iskola tanainak esetleges folytatásával szemben is az ellenzék padjain mindaddig, (Zajos éljenzés bal felől.) míg közéletünkből ezt az ellentétet a theoria és a praxis közt, ezt az ellentétet a tett nyilatkozatok és Ígéretek és azoknak a beváltása közt, gyökeresen, és remélem, véglegesen kipusztítani nem fogom. (Hosszas, élénk éljenzés a bal- és szélsőbalon ) Horánszky Nándor: Ilyen eszmék itt ne uralkodjanak a theoriáról és a praxisról! Ezeket ki kell pusztítani! Linder György: Csak a Brézelék beszélnek ! (Derültség bal felől.) Gr. Apponyi Albert: De, t. ház, nemcsak e miatt az általános felfogás miatt, a melyet soha el nem fogadhatok, mintha az ellenzéki padokon tett nyilatkozatok felelősséggel nem járnának, kell a minister úrral szemben ellenészrevételeket tennem, de azért is, mert az, a mit ö Deák Ferenczre vonatkozólag mondott, olyan impressiót keltett, mintha az Ő felfogása szerint a régi Deák Ferencznek, mondjuk, a 67-ig működő és nyilatkozó Deák Ferencznek és a 67-ben alkudó s a 67 után működő Deák Ferencznek álláspontja és nyilatkozatai közt ellentét volna. Ez pedig, t. ház, nem áll. Ez ellen a — megengedem — akaratlanul felhozott vád ellen Deák Ferencz emlékét is meg kell védenünk, (Helyeslés bal felől.) de meg kell védenünk hazánknak közjogát is, mert a legveszedelmesebb felfogás volna az, (Halljuk! Halljuk!) hogyha a 67-iki kiegyezést és az annak létesítése körüli intentiokat, ezen kiegyezés megalkotóinak akkor tett nyilatkozatait, a mikor a kiegyezés elfogadását a nemzetnek tanácsolták, ellentétbe akarnók hozni azzal az állásponttal, a melyet Deák Ferencz, mint közjogunknak az absolut uralommal szemben törhetetlen megvé-