Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

178 146. országos ülés 1898. január 28-án, szombaton. figyelmébe ajánlani, egyébként van szerencsém kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Lits Gyula! LitS Gyula: T. ház! Ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak csak első paragraphusáról volna szó, akkor az ellen kifogást, vagy nehézséget emelni azért nem lehetne, mert az egy már létező törvény kifolyása és következménye, s igen természetes, hogy a népszámlálás eredményéhez képest szükséges annak változtatása. Azonban a törvény második szakasza az újonczjutalék megajánlásáról szól, vagyis a nemzet egyik legcardinalisabb jogáról, a melyhez természetesen részünkről is több szó fér. Mielőtt azonban erre nézve álláspontomat kifejezném, megjegyzést kívánok tenni, épen, mint előttem szólott t. barátom, a minister ür jelentésére, melyet az eddigi tiszti vizsgákra és az elkövetett öngyilkosságokra vonatkozólag elénk terjesztett. (Halljuk! Halljuk!) Ha a tiszti vizsgák eredményét tekintem, nem zárkóztatom el azon tapasztalat elől, hogy j az a hányad, a mely még ma is a tiszti vizsgákon megbukik, igen magas, és ha összehasonlítást teszünk a honvédségnél letett tiszti vizsgákkal, akkor beunem csakugyan az az aggodalom merül fel, hogy még mindig nyelvi nehézség képezi azon akadályt, mely ifjúságunkat a tiszti vizsga letevésében meggátolja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig az öngyilkossági eseteket illeti, ) az az összeg, mely az öngyilkosok és öngyilkosságot megkísérlők összegezéséből előáll, valóban óriási és megdöbbentően nagy, mert összesen 220-at tesz ki. Meg tudom érteni, hogy van számtalan fiatal ember, ki a katonai szolgálattól való irtózás, az otthon elhagyása, az otthon utáni vágyódás, vagy talán szívbeli érzelmek következtében tartja magára nézve elviselhetetlennek a katonai szolgálatot és inkább kész életétől megválni; de ez a nagy szám bennem megdöbbenést és aggodalmat kelt, mert attól tartok, hogy nemcsak az előbb említett eseteknek lehetősége áll, hanem az öngyilkosságok nagy része a kiképzés körül, különösen a brutális bánásmód következtében áll elő. Azon óriási számot, mely az öngyilkosok mennyiségében megjelenik, már a bizottságban is felemlítettem a minister úr előtt s kifejezést adok ez alkalommal is annak, hogy rendkívül szeretném, ha a t. minister úr az európai államok hadserege részéről statisztikai kimutatást közölne velünk, hogy meggyőződnénk róla, milyen nagy az öngyilkosok száma az idegen államok hadseregében. Ez minket vagy megnyugtatna, vagy pedig aggodalmainkat szaporítaná, de azután megtennők erre nézve a kellő intézkedéseket. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi már most a törvényjavaslat második szakaszát, vagyis az újoncz-megajánlás jogát illeti, már maga az 1867 : XII. törvényczikk 17. §-a erre nézve a nemzetnek egy cardinalis jogot enged és tart fenn, mert azt mondja, hogy: »A hadsereg időnkéuti kiegészítése s az újoncz-megajánlás feltételeit és a szolgálati idő meghatározását az ország maga részére fentartotta. Ezen jogot mi a magunk részéről ezúttal is fenn kívánjuk tartani; s úgy én, mint elvbarátaim szintén azt a politikai álláspontot foglaljuk el a hadseregre nézve, hogy egy állani souverainitásának attribútumát képezi, hogy önálló haderővel és hadsereggel rendelkezzék. Mi e törekvésről szintén nem mondunk le, és ezt akként képzeljük megvalósítani, hogy a jelenlegi hadseregből a magyar hadsereg fokozatosan alkottassák és létesíttessék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Fokozatosan! Derültség.) Arra a nevetésre, a mit t. barátaim részéről hallok, a fokozatos fejlettségre nézve, bátor vagyok megjegyezni, hogy ha nekem egy katona azt állítaná, hogy egy hadsereget 24 óra alatt, vagy egy éjszakán át tudna alakítani közös hadsereghői magyar hadsereggé, én azt káplárnak sem tenném meg; ha azonban egy politikus teszi ezt a kifogást, én tisztelem az ő véleményét, mint politikusét, de irigyelni nem tudom. (Helyeslés bal felöl.) Mi tehát a fokozatosságot épen a hadseregátalakítására akként képzeljük, hogy a jelenlegi hadsereg fokozatosan, lassanként alakíttassák át magyar hadsereggé. Ezen követelményünknek mi egy határozati javaslatban kívánunk kifejezést adni. Ezen határozati javaslat pontjai meghatározzák azokat az attribútumokat és azt a módozatot, hogy mi ezen politikai álláspont felfogását bogy képzeljük fokozatosan, lépésrőllépésre megvalósítani. Ha ezek létrejöhetnek, nekem nincs kétségem arra nézve, hogy a nemzet ideálja, a magyar hadsereg életbeléptetése, életképes lesz, meg fog valósulni. Ehhez képest van szerencsém a magam és elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot beterjeszteni: A képviselőház az 1893. évi újonczjutalékot azon feltétellel szavazza meg, hogy a magyar ezredekben a magyar igazgatási nyelv és nemzeti zászló behozassék; hogy a magyar ezredek az ország alkotmányára esküt tegyenek; hogy a magyar ezredekben tiszti állást csak honpolgárok nyerjenek; hogy az emberséges bánásmód modern katonai büntető törvény és büntető eljárás behozatala által is biztosíttassék. Ha e feltételek a hadügyminiater részéről