Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

176 146, országos Illés 1808. .faunái' 88-án, szombaton. módszerrel is, melyet ők akarnak megkísérteni, minden esetre nemes és hazafias kötelesség; hogy többeket ne hozzak fel, már csak Bosnia és Herczegovina occupálása, az e tekintetben követett politika, a megszállott tartományoknak e közös pénzügyministerium, tehát a közös ügyek egyszerű pénztárnokának felelősségtelen kezelése alá bocsátása; {Úgy van! a szélsőbalon.) e külképviseletnél a nemzeti jelvénynek és a magyar állameszmének teljes ignorálása, a hadseregben a nemzet nyelvének és eulturájának teljes megvetése, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mindezek határozottan bizonyítják, hogy tökéletesen jogosult a nemzeti pártnak, is és még inkább jogosult a mi pártunk is minden törekvése arra nézve, hogy a nemzeti eszmék még ebben a keretben is valahára megvalósíttassanak. Ha mindezek így vannak, a mint nincsenek is másk p, akkor kérdem, hogy a kormány a két irány közül tényleg melyiket fogja követni? A jelenlegi kormány 25 év óta kifelé a nagyhatalmi, birodalom nagyobbító, hódító politikát, szóval a puszta rideg hatalmi külpolitikát, a minden nemzetközi jogok tisztelete nélkül való külpolitikát követi, befelé pedig határozottan a nemzet jogainak megcsonkításával egyenesen a eentralisatio felé törekszik. Es ha ez a kormány mégis azt vallja, és nevezetesen a t. honvédelmi minister úr is azon eszme képviselője, hogy ezen közösügyi törvények megváltozhatatlan dogmatikus törvények, akkor a kormány ezzel a politikájával a contradietio in adjecto oly tömkelegébe jutott, a honnan semmiféle Ariadné-fonal nem vezeti ki. T. ház ! Megváltozhatatlan törvény egyáltalában nem létezik, megkisérlette azt a legrégibb törvényhozók egyik legjelesbike, Solon is; és ő maga is kudarczot vallott vele. Es jogi absurdum is, hogy valamely törvény megváltozhatatlan legyen, mert azt minden nap megváltoztathatjuk a jogképződés, a jogfejlődés és az állami szükségletek szempontjából. És ne beszéljünk tehát változhatatlan törvényről. Korunk egyik legjelesebb tudósa Ihering is e tekintetben a következőket mondta : »Die Id te des Rechtes ist cin ewiges Werden, das Gewordene muss aber dem neuen Werden weichen.« Ennek következtében egyáltalán nem látom helyesnek és jogosultnak, hogy e kormány a megváltozhatatlanság dogmáját magáénak vallja, s azért ennek semmi jogosultságát nem is találom. De ha mégis hangoztatja, és ha ezen hitet vallja, legyen legalább őszinte és mondja meg, hogy a változhatatlanságot akkép érti, hogy nekik, közösügyi államférfiaknak, mindig szabad a mindent felemésztő nagyhatalmi érdekek szempontjából változtatni, mind a közösügyi törvényeken, mind a fentartott alkotmányos törvényeken, de azt nektek a nemzeti önkormányzat érdekében tenni nem szabad, mert nektek nincs egyéb jogotok, mint a uagyhatalmi érdekek szempontjából hallgatni, tűrni és fizetni. T. ház! Mindezekkel bebizonyítani véltem azt, hogy a jelenlegi kormány politikája semmiképen sem felel meg azon politikának, a melyet a kiegyezés alkalmával maga Deák Ferencz az önvédelmi és védelmi politika szempontjából ezen közös ügyekben meghonosítani szándékozott. És e politika e miatt veszélyes és tarthatatlan is. És, miután az élet, a gyakorlat az eredetileg már hibás fogalmazást, tarthatatlannak és élhetetlennek bizonyította be; itt az ideje, hogy Cató- val elmondjuk^': Ceterum censeo — esse delendam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ilyen a, kormány politikája, és ha a kormány ezt a politikát jövőre is fenn akarja tartani, akkor ebben magában meg van a politikai tarthatatlanságnak teljeS igazolása is és megmondta azt maga Deák Ferencz is, hogy az ilyen politika mit képvisel, és milyen ítéletet érdemel. Szavaim befejezéséül engedje meg tehát a t. ház, hogy Deák Ferencznek e tekintetben az 1866-ik évi felirati vita alkalmával mondott, jellemző szavaira hivatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Deák Ferencz 1866. február 2í-én megtartott felirati beszédében a következőket mondotta: Ugy tekintem én a birodalmat és annak különálló, de egy czélra egyesült országait, mint egy ívnek két erős oszlopát. Biztosan nyugszik azokon az ív, a melynek tetején a trón áll; de ha valaki azt hinné, hogy az ívnek nagyobb biztonságáért az egyik oszlopot közelebb kell tolni a másikhoz és megkisérlené azt, fonák számítása kísérletével az ívet döntené le. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Miután, t. ház, én az előadottak alapján a t. kormány iránt politikai bizalommal nem' viseltetem ; miután én a t. kormányt ily oszlopot tologatónak képzelem és tekintem, a minőnek Deák által jellemezve van: én ennek következtében a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Nagy István! Nagy István: (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat rendezései szentesített országos törvénveinkeu alapúinak, és így az a törvényesség szempontjából meg sem támadható, ennélfogva én e javaslatot, a mely a közös hadsereg és a honvédség részére az 1893. évre kiállítandó újonczjutalék megajánlásáról szól, nemcsak a magam nevében fogadom el, hanem egyúttal a reám ruházott megtisztelő megbízatás folytán elfogadom azt