Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

146. országos Illés 1891. Január 36-án, szombaton. \ 75 a közösügyek intézményét is. És hogy ez így van, t. ház, erre nézve, nem menve túl azon kereten, a melyet a közösügyi törvény e tekintetben ránk szab, mindenekelőtt azt kérdem, hogy vájjon a jelen körülmények között és még ma is Ausztriában a teljes alkotmányosság, t. i. az a teljes alkotmányosság, melyet a kiegyezési törvény 25 ik §-a contemplál, megvan-e valósítva vagy nincsen? És ez, t. ház, reánk nézve, akár a szerződési momentumot, akár a szomszédsági viszonyt tekintve, nem közönyös kérdés! Már pedig Ausztriában a teljes alkotmányosság, az én alkotmányjogi felfogásom szerint teljesedésbe még ma sem ment. Az én felfogásom szerint ugyanis a teljes alkotmányosság abban áll, hogy közvetetlen választásokon alapuljon azon országgyűlés képviselőháza, és a képviselőház többségéből alakuljon meg mindig a felelős kormány. Ez, t. ház, Ausztriában nincsen meg manapság is, mert ott nem közvetlen választásokon alapszik a törvényhozó testület, és ott nem felelős a parlamenti kormány, ha annak nevezi is magát. Hisz csak közelebbről hallottuk, hogy az ottani ministerek nem is tekintik magukat az országgyűlés mindenkori többsége oly felelős ministereinek, a kik annak bizalmából tárczához jutottak, és azoknak bizalmatlanságából tárczájukat elveszthetik, mert hisz közelebbről az ottani ministerek úgy nyilatkoztak, hogy ők nem felelősek az országgyűlésnek, hanem ő Felségének csak egyszerűen engedelmes és szófogadó szolgái. És nem közelebbről történt-e meg, t. ház, hogy a minden alkotmányos országban az alkotmánynak, illetve a ház jogának egyik biztosítékát képező rendelkezési alap megtagadása daczára is vájjon lemondottak-e az ottani ministerek? Felelet: Nem mondottak le. És, t. ház, ez nem közönbös ránk nézve a már említett körülményeknél fogva már azért gem, mert daczára annak, hogy a kiegyezési törvények eszméje azt hozná magával, hogy ugyanazon kiegyezési alapon és ugyanazon szellemben legyenek meghozva a túlsó államnak kiegyezési törvényei is: azt tapasztaljuk mégis, hogy a delegatio intézménye ott a külügyekre nézve már a centralparlament eszméjét foglalja magában, holott a mi kiegyezési törvényünknek, úgy emlékszem, 28. §-a világosan kimondja, hogy a közös ügyek kezelésére nézve a magyar országgyűlés nem fogadhatna el sem centralprirlamentet, sem más, ahhoz hasonló »Reichsrath«-ot, hanem egyenesen csak a delegatiot tartja a paritás alapján a két fél közötti helyes érintkezési módok legczélszertíbbikének. És, t. ház, hogy ránk nézve nem közönyös az, és hogy Ausztriában teljes alkotmányosság létezzék, erre nézve ismét bátor vagyok az 1860. évi felirati vita alkalmából egy nevezetes államférfiú részéről tett megjegyzést idézni. Gróf Apponyi György 1866. február 17-én tartott felirati beszédében ugyanis erre nézve szórólszóra ezeket mondja: »Bátran állítom, hogy tekintve a valódi alkotmányosságnak alattomos és fáradhatlan elleneit, mind nemzetünk, mind a birodalom alkotmányos jövőjére nézve csak akkor leszek megnyugtatva, ha a többi országokban is létrejöttek a lehető legszilárdabb f alapra fektetett alkotmányos intézmények. Úgy tartom, éber figyelmünket attól, hogy miképen fejlődik náluk az alkotmányos élet, soha el nem vonhatjuk, miután pedig a közös tárgyalás csak úgy képzelhető sikerrel, ha azok, kik arra befolyásosak, hason joggal vannak felruházva, világos, hogy ránk nézve nem lehet közönyös, vájjon minő alkotmányosság uralkodik a birodalom többi tartományaiban? Ha tehát éber figyelemmel kisérjük a Lajthán túli alkotmányos állapotoknak fejlődését, nem kétlem, hogy a morális befolyás, melyet gyakorolni fogunk, csak kedvező hatással leend alakulásukra,« T. ház! Vizsgálva már most azt a másik alapfeltételt, mely Magyarországnak közjogi és alkotmányos önállóságában áll, kérdem, hogy ezen alapfeltétel eredeti alakjában létezik-e ma? És hogy erre kézzelfogható és szemmellátható bizonyságot szolgáltassak, elég arra utalni, hogy ezen alapfeltétel meggyengülését semmi sem bizonyítja ékesszólóbban, mint ezek a padok, a melyeken helyet foglaló párt, a kiegyezéssel szemben az alkotmányos és önálló, független államiság érdekében működik folytonosan, és ennek érvényesítését tartja legfőbb feladatának. És további bizonyság nem kell, mint az, hogy ime, itt tőszomszédságunkban közel 70 ember politikai működésének legfőbb czélját az képezi, hogy a kiegyezési tör.énybői kimaradt magyar nemzeti és alkotmányi biztosítékok valahára abba bevétessenek. T. ház, habár az ezen oldalon ülő képTiselők hazánk történelmi alkotmányosságának és fejlődésének czímén tulajdonképen mi vagyunk is a valóságos nemzeti párt, és habár miazon elvnél fogva, miszerint: »quod initio vitiosum fűit, non potest tractu temporis convalescere*, minden alkotmányos eszközzel rajta is vagyunk, hogy a közösügyi törvények megváltoztassanak, és habár mondom, e tekintetben bennünket elvi különbségek választanak is el szomszédainktól: én határozottan kijelentem, hogy a mi plus közjogi követeléseinkben az ő minus nemzeti követeléseik benne lévén, — tökéletesen igaza van a nemzeti pártnak, mert 25 év óta a közösügyi politika, csakugyan oly nagy sebeket ütött alkotmányunkon, hogy azok meggyógyítása és behegesztése még azon gyógy-