Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

146, országos ülés 1893. ezredek állapotairól, sem a javaslat beterjesztése, sem a bizottsági tárgyalása, sem pedig a jelen törvények mostani általános tárgyalása alkalmával nekünk semminemű felvilágosítást e tekintetben nem adott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Részemről nem vagyok barátja az alkotmányos jogok apasztásának, sőt követelem e jogot és ennek érvényesítése tekintetében felhozom a következő körülményt. Ezt a jogot, mint említettem, még a közöstigyi törvények sem változtatták meg, és ezek alapján be is tudom bizonyítani, hogy ezen joghoz az országgyűlés ma is ragaszkodhatik. Ugyanis a közösügyi törvények 8. és 40, §-ai határozottan kimondják, hogy a kormány a külügyek vezetésére befolyást gyakorol, és befolyása van a közösügyi költségek megszerkesztésére is. Már pedig, ha a magyar kormánynak ilyen befolyása van, akkor az ő fóruma, az országgyűlés előtt is felelős, úgy a közösügyi, mint a hadügyi és a külügyi politika viteléért is. Minthogy pedig mi e tekintetben felvilágosítást nem kaptunk és így tájékozásunk csakis általános tudomásra van fektetve; én, pótlandó a kormány ezen mulasztását, kénytelen vagyok ezen újonczjutaléktól szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával arra kitérni, hogy mi általában a kormány külügyi és hadügyi politikája: milyen volt az, 1867. óta? milyennek eontempbílta a kiegyezési törvény ezen közös külügyi és hadügyi politikát? És milyen az jelenleg? Ezekből kifolyólag bizonyítani akarom, a következőkben ki fogom mutatni, hogy a két jelzett politika körűi a jelen kormány melyiket követi. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag igénytelen egyéni nézeteimet jogi szempontból elmondjam. (Halljuk! Halljuk i') Minden közjogi, minden államjogi törvény már jogi természeténél fogva, szorosan magyarázandó törvény lévén; én ilyennek tekintem az 1867: Xíí. tezikket is, a mely a közös érdekű viszonyok elintézésének módjáról rendelkezik. Szorosan és szabatosan megkülöuböztet ezen törvény mindent, és határozottan megmagyarázza azon külügyeket, a melyek ő Felsége összes országait együtt illetik, a hadsereget, melynek a magyar hadsereg kiegészítő részét képezi, és végre, a kül- és hadügynek azon költségeit tekinti cgak közöseknek, a melyek ezen törvényben közösekké vannak téve, és ezeknek elintézési módját teszi csak közös tanácskozások tárgyává. Ily szorosan magyarázandó törvény lévén a közösügyi törvény, az tartalmilag is, mutatja, hogy az nem egyéb, mint érintkezési eljárási és alaki törvény, és hogy mint ilyen is oly szigorú és szorosan körííllánczolt alapfeltételekhez van kötve, a melyek halasztó természetűek, s a melyek, ha be nem következnnár 28-ási, szombaton. 17§ nek, az ezekhez fűzött jog sem válik érvényessé ; s illetőleg, hogyha a föltételek nem teljestílnek, maga a törvény is hatályát veszti. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A kiegyezési törvénynek egyik alapföltétele az, hogy Magyarország közjogi és alkotmányos önállósága, a kiegyezési törvény daezára, jövőre is érintetlenül fentartassék. Ez Magyarországra nézve egyik biztosíték. És kérdem, ha ezen biztosíték meggyengül; ha a közösügyi politika ezen biztosítókot meggyengítteti, vájjon a kiegyezési törvény egyik alaposzlopa nem inug-e meg? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérdem, hogyha ezen föltétel nem válik be vagy meggyengül, vájjon az attól függővé tett jog maga is nem gyengűl-e meg ? (Tetszés szélsőbal felől.) A másik alapföltétele a kiegyezési törvénynek az, hogy Ausztriában is a teljes alkotmányos élet biztosíttassék. Ez közös biztosíték Magyarországnak is, és pedig azért biztosítéka, mert csak ez volt a főindok arra, hogy a kiegyezési törvényekben meghatározott esetekben egyforma kezelés behozatott; Ausztriára nézve pe<lig azért, mert ez által nyert jogezímet arra, hogy velünk alkotmányosan érintkezhessek. Már most, ha ezen alapfeltétel meggyengül, kérdem: mi fog bekövetkezni és egyáltalában hogyan leszünk a közösügyekkel!? (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van, t. ház, egy harmadik alapföltétel is, mely nincs ugyan a törvény szövegében magában kifejezve, de a melynek alapgondolata vörös fonalként húzódik azon végig, és ez az, hogy a kiegyezés államié rfiai az akkori alapokon s Magyarország régi és jogosult törekvéseinek megfelelőleg, a kiegyezés alapgondolatává a békés, az önvédelmi és védelmi rendszert állapították meg. (Halljuk! Halljuk!) Ki volt tehát zárva, t. ház, a kiegyezési államférfiak gondolatából minden nagyhatalmi, minden bi^odaíom-nagyobbítási, minden kültámadási törekvés. És hogy ez így van, arra nézve méltóztassék megengedni, hogy az idők, az emberek és a körülmények jellemzésére a kiegyezést megelőző 1866-ik évi országgyűlési felirati vitákból egy néhány tekintélyes államférfidnak szavaira hivatkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) Az 1866-ik évi felirati vita alkalmából Madarász József t. képviselőtársam, a ki élő bizonyság, mint most is, úgy akkor is az 1861-iki felirati vita során kifejtett nézeteihez és álláspontjához ragaszkodott. Ghyczy Kálmán az 1866. február 16-án megtartott felirati beszédében a következőket mondja e tekintetben: (Halljuk!) »A pragmatica sanctio nem állapította meg az uralkodó ház alatti országok és tartományok összességének nagyhatalmi állását, főleg pedig