Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

172 146. országos ülés 1888, január 28-án, szombaton. lehet tőjük rossz néven venni, hogy nem ismerik mert nem ismerik az ország hatalmi erejének legpraegnansabb kifejezőjét, a magyar király hadseregét! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Készeéggel beismerem, hogy a pragmatica sanctio, mely az 1867: XII. tcz. által teljes hatályában fentartatik, megállapítja a kölcsönös védelem kötelezettségét. De, hogy a mai hadsereg úgy, a mint fennáll, akár a pragmatica sanctionak, akár pedig az 1867: XII. törvényczikknek logikai folyománya volna, és hogy akár a pragmatica sanctioban, akár az 1867: XII. törvényczikkben gyökereznék, azt tagadnom kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy az idézett törvényeknek sem nem logikai folyománya a mai közös hadsereg, sem pedig azokban nem gyökerezik, annak legpraegnansabb, legnyilvánosabb bizonyítéka azon tény, hogy maga a 1867 : XII. törvényezikk li.és 12. §-a a magyar hadseregről beszél, különösen pedig a 12. §., mely a szónak szoros értelmében a magyar hadsereg kiegészítéséről rendelkezik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Álljon fel bárki is itt e házban, és mutassa ki nekem, akár a pragmatiea sanctiohól, akár pedig a 1867 : XII. törvényczikkből a mai közös hadsereget. Kimutathat közös védelmet, kimutathat közös hadügyet, annak kezelési módját, de a mai közös hadsereget senki kimutatni nem tudja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy sem a közös hadügynek, sem a közös védelemnek, sem pedig ezek kezelési módjának fogalma alá a mai közös hadsereg nem vonható, annak napnál fényesebb bizonyítéka az a tény, hogy maga az a törvény, a melyen a legnagyobb többségben levő párt magát állónak hirdeti, a magyar hadseregről beszél. Ily körülmények közt ne méltóztassanak a törvényhozás meddőségét, a folytonos közjogi vitatkozásoknak és egyes embereknek, vagy egyes pártoknak tulajdonítani, hanem méltóztassanak ezt annak tulajdonítani, hogy Magyarország mai tényleges állapota az ország fennálló közjogi törvényével ellenkezik, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a törvény és a tényleges állapot egymást keresztezik. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) A míg ugyanis, a törvények Magyarország önállóságáról, az ország törvényhozási és kormányzati függetlenségéről beszélnek, azt minduntalan fentartják, addig ezekből Magyarországon ma, de faeto, semmi sincs. Már pedig, míg az ország tényleges állapota a fennálló közjogi törvényekkel összhangzásba hozva nem lesz, míg a pragmatica sanctio és az 1867 : XII. törvényczikk igazi értelmében a véderőtörvény meg nem állapíttatik, és egy annak megfelelő hadsereg teremtve nem lesz, a függetlenségi párt az újonezjutalékot a közös hadsereg részére meg nem szavazza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, van még egyéb, habár nem Is ily nagy indoka annak, hogy a függetlenségi párt nem szavazza meg a közös hadseregújonezjutalékát. (Halljuk ! Halljuk!) Itt van a katonai büntetőtörvénykönyv hiánya. Kilencz éve van szerencsém a t. ház tagjának lenni, és azóta évenkint nem egyszer, hanem többször hallom az ígéretet, de hogy a katonai büntetőtörvénykönyv készítésében valami haladás történt volna, arról absolute semmit sem hallunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslatnak a honvédségre vonatkozó részét úgy, a mint azt rendesen tenni szokta, a függetlenségi párt, ezúttal is elfogadja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Szacsvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! Az éviújonczjutalék megszavazása vagy megtagadása minden alkotmányos törvényhozó testületnek s így alkotmányunk szerint ezen háznak is egyik legnagyobb horderejű biztosítéki jogát képezi. (Halljuk! Halljuk !) És méltán; mert azon nagyfontosságú beayúlás, melyet a végrehajtó hatalom a népnek személyi szabadsági és polgári jogkörében gyakorol, okvetlenül kívánatossá teszi, hogy ezen nagyhatalommal szemben kellő alkotmányos ellenőrzés és korlátozás történjék. Es, t. ház, ilyen korlátozás és ellenőrzés gyanánt a magyar országgyűlés mindig azt a fontos alkotmányos gyakorlatot állapította meg, mely szerint, valahányszor ő Felsége vagy a kormány, az országgyűléstől az líjonczjutalék megszavazását kérte, mindig megkövetelte az országgyűlés is, hogy a küldolgok állapotairól és a magyar ezredek körülményeiről felvilágosítást nyerjen; és csak ennek a megnyerése után szavazta meg az újonezjutalékot. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Hogy ez így van, nem szükséges messze menő példákra hivatkoznom, csak utalok az alkotmány helyreállítása óta létesült törvényekre, nevezetesen az 1867: IX. és 1868: XXVII. tcz.-re, mint a melyekben határozottan meg van mondva, hogy miután ő Felsége a küldolgok körülményeiről ós a magyar ezredek állapotairól az országgyűlést felvilágosította, és miután az országgyűlés meggyőződött arról, hogy az újonczjutalék szüksége nyilvánvaló, csak ezen feltételek után szavazta meg az újonezjutalékot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felől.) Ezen törvényes gyakorlat és az ezekre vonatkozó törvények, sem a későbbi véderőtörvények, sem pedig a közösügyi törvények által mindeddig megváltoztatva nem lévén, részemről ragaszkodom ezúttal is az országgyűlés ezen jogához és hibáztatom a jelenlegi kormányt, hogy sem a külügyi dolgokról, sem a magyar