Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

146, orsKigos illeg löDS.jannár S8-áu, szombaton. 171 dúlt elő úgy a közös hadsereg, mint a honvédség állományában. Ezen jelentés alapszik az 1891. deczember 7-iki ülésben kelt határozaton, és azt hozza a t. ház tudomására, hogy az 1891 - 92-ik évben a közös hadsereg magyarországi ezredeiben Í72 öngyilkossági eset és 48 öngyilkossági kísérlet fordult elő; ellenben a honvédségnél 37 öngyilkossági eset. Miután ezek szerint a honvédéi mi minister úr az utasításnak megfelelt, ajánlom ezen jelentéseket is a t. háznak tudomásul vétel végett. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! Épen úgy, mint az igen tisztelt előadó úr, én is igen röviden fogom a függetlenségi és 48-as párt álláspontját jelezni. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Tudva levő, hogy a függetlenségi és 48-as párt a közös hadsereg fentartásához szükséges eszközöket és így a többiek között az újoncz jutalékot megszavazni soha nem szokta. (Iíelyeslés a szélső balon.) Nem szavazza meg pedig legelső sorban azért, mert a közös hadsereg mai intézménye, úgy a mint van, Magyarországnak a törvényekben kikötött önállóságával és függetlenségével ellentétben áll; különösen a hadsereg az országnak sem újabbi, sem pedig régibb törvényeivel nem egyez meg és azokkal teljesen disharmoniában van. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az 1723 : I—III. tczikk föntartja és kiköti Magyarországnak teljes önállóságát és függetlenséget. {Igaz! Úgy van! a szélső KI on.) Az 1867. évi XII, tez., a mely a pragmatica sanctiot teljes hatályában fentartja, az ország Önállóságát újra és újra biztosítja. Az Í867. évi XII. tez. í bevezetésének második bekezdése ígv szó] (olvassa): »0 Felsége felszólította az országgyűlést, hogy a pragmatica sanctionak, mint kölcsönösen elismert jogalapnak elveiből kiindulva, gondoskodnék oly módokról, melyeknél fogva Magyarországnak, mint társországainak a pragmatica sanctioban biztosított közjogi önállósága stb. fentartassék.« Ugyanezen törvény bevezetésének negyedik bekezdése hangsúlyozza Magyarország alkotmányos, törvényhozási és kormányzati függetlenségét. A 3. §. szól az ország önállóságának sérthetetlen fennállásáról; a 7. §. beszél Magyarország önállóságáról és végre a 11. és 12. §-ok megemlékeznek a magyar hadseregről. Ezen hivatkozott törvényekből, tehát kétségtelen, hogy Magyarország önállósága, alkotmányos törvényhozási és kormányzati függetlensége és a magyar hadsereg de jure fennáll. Nézzük most már meg ezen hivatkozott törvényekkel szemben az éremnek másik oldalát; vizsgáljuk meg, hogy tulaj donképen minő az országnak | tényleges állapota, megv^n-e Magyarországnak önállósága, megvan-e alkotmányos törényhozási és kormányzati függetlensége, megvan-e hadserege? T. ház! Az öaálló^ág feltételezi az államhatalom csorbíttatlan birtoklását. Magyarország pedig az államhatalomnak legfőbb szervével, legelső kifejezőjével, a hadsereggel nem rendelkezik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az önállóságnak elválaszthatlan attribútuma továbbá a törvényhozási és kormányzati függetlenség. Vájjon megvan-e Magyarországnak a hivatkozott 4. bekezdésben hangoztatott alkotmányos törvényhozási önállósága akkor, midőa a ma fennálló hadsereg költségeiuek megállapításához a magyar törvényhozásnak a maga egészében hozzászólása ninc?, hanem egyszerűen az van neki megengedve, hogy a hadseregnek a nem maga, hanem mások által megszavazott költségeit nagy alázatosan a törvénybe iktassa ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megvan-e az országnak alkotmányos kormányzati függetlensége akkor, midőn a hadügyi és külügyi kormányzat élén álló legfőbb kormányközegekre, a hadügy- és külügy ministerre a magyar törvényhozásnak a maga egészében befolyása nincs, és azokat felelősségre nem vonhatja? Bátor vagyok ezután kérni azokat, a kik az 1867. évi XII. tez. alapján állóknak mondják magukat, hogy — talán jobban tudják mint én — mutassák meg az 1867 : XII. tez. 11. és 12. §-ában meglevő magyar hadsereget! T. ház! A hadsereg egy részének a nadrágja, igaz, most is magyar, de a hadsereg egészének szelleme, igazgatása, vezénynyelve és jelvényei nem magyarok ! (Helyeslés a szélsőbalon.) Recapitulálva az elmondottakat, azon eredményre jutok, hogy igenis megvan Magyarország önállósága, megvan alkotmányos törvényhozási és kormányzati függetlensége és megvan az 1867 : XII. tez. szerint hadserege is, de csakis papíron; (Úgy van! a szélső baloldalon.) tényleg, azonban, de facto, ezekből egyáltalában semmi sem létezik ! (Igás! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezen szomorú állapot oka annak, hogy azt a bizonyos, a magyar törvények szerint, önálló Magyarországot, a világon senki sem ismeri. A külföld csak annyit tud róla, hogy a meglevő Magyarország Ausztriának egyik tartománya, és hogy Magyarország autonóm jogaihoz a beikormányzaton kivííl csak még az adósság-csinálás tartozik! (Úgy van! a szélső baloldalon!) Az, hogy az ország mai tényleges állapota a közjogi törvényekkel ellentétben áll, oka annak is, hogy azt a bizonyos önálló Magyarországot, és annak kormányát, itt az ország határain belííl a nemzetiségek sem ismerik, a mint ezt legújabban a bécsi kirándulásnál láttuk! De ezt, nem is 22*