Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-145

Itó. országos ülés 1888. Január 87-én, pénteken. \ g \ pénztárak közé tartozik, és oly alapszabályokkal bír, a melyek egyfelől biztosítják a pénztárnak a törvényben előirt sikeres működést, másfelől biztosítékot nyújtanak az irányban, hogy ez a pénztár és betegsegélyző-egylet a munkásmozgalmak előmozdítására a betegsegélyezés ügykörébe nem tartozó agitationalis eszközökre felhasználtatni nem fog. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A mi a szabók betegsegélyző pénztárát illeti, a melyre a t. képviselő úr szintén hivatkozott : én itt is a törvényes álláspontra helyezkedtem. (Helyeslés.) A törvény maga mondja, hogy ki köteles belépni az ipartestületi betegsegélyzőpénztárakba, a törvény maga jelöli meg, hogy más pénztárak alakulása csak anyuyiban engedhető meg, a mennyiben az egyesületi pénztárak fennállása veszélyeztetve nincs. Én itt is a törvényes határozmányokhoz ragaszkodom, és e tekintetben a magam részéről figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ne méltóztassék a maga részéről sem oly törekvéseket támogatni, a melyek az erők szétforgácsolására vezetnek. Meggyőződésem szerint az iparossegédekre és munkásokra nézve sokkal ezélszerűbb, különösen azon iparágakra nézve, melyek az ipartestületi kötelékbe tartoznak, sokkal üdvösebb és sikeresebben fogják czéljukat elérhetni, ha az ipartestületek egyetértőleg és egységesen szervezik ezen ügyet, mintha mindannyi — mondjuk — külön czéhként, kiválik az ipartestületek keretéből s külön pénztárt alakít, mert az erőknek ezen szétforgácsolása nem fog azon eredményekre vezetni és nem fogja azon eredményeket biztosítani, melyek a törvény megalkotása alkalmával a törvényhozás előtt lebegtek. Viszont az erők egyesítése az ipartestületeknek a betegsegély pénztárába való bemenetele és abban való együttes működése sokkal jobban biztosítja a czélt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, kijelentem, hogy az elfogadtatott. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 220.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Mértékhitelesítés és fegyvervizsgálás, Rendes kiadások: XVII. fejezet, 12. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 12. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 10.560 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 5.510 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 4.500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Statisztikai hivatal. Rendes kiadások: XVII. fejezet, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. 13. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 13. czím. Kiadás. Személyijjárandóságok 92.260 frt. Smialovszky Valér! Smialovszky Valér: T. ház! Igen kívánatos volna, hogyha minden tárczánál az általános vita oly rövid időt venne igénybe, és hogy csak a tényleges kérdéseknél szólalna fel minden képviselő. Ez mindenesetre a ház érdekében volna, és sokkal többet művelhetnénk. Én, t. ház, a »Statisztikai hivatal« tételt voltam bátor kiválasztani azok elmondására, a miket a kereskedelmi tárcza keretén belül szükségesnek tartok elmondani. A t. ház darabos előadásom daczára mindenkor kegyes volt meghallgatni; kérem ezúttal i* kegyességét. (Halljuk ! Halljuk!) A statisztikát én Magyarországban rendkívül fontosnak tartom, mert főként közgazdasági kérdéseinkben nevezetes anyagot szolgáltat arra, hogy e kérdésben kellő ítéletet hozhassunk s közgazdasági kérdésekben a kellő fejlődés helyes alapokra fektettessék. Mint felvidéki ember, a kivándorlásról már többször voltam bátor említést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A statisztikai hivatal évkönyve abban az irányban, hogy 1890-ik évig a kivándorlás az egyes megyékben milyen mérveket öltött, nem tartalmaz megbízható adatokat. Ennek daczára a kimutatás ezen mozgalomról igen szomorú állapotokat mutatott ki. Én ezzel a dologgal igen röviden akarok foglalkozni, s csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy a felvidéken és Erdélyben vannak megyék, a melyekben az egész népszaporulat elveszett a kivándorlás által. Az 1890. évben 27.000 ember vándorolt ki Magyarországból. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy a fölvidéken az életszükségleti minimum szegény embereknél fejenkint 120 forint; ez tagadhatlanúl édeskevés; de ha csak ezen 120 forintot 27.000 főre alkalmazzak: öt millió hatszáznegyvenezer forint fogyasztást vesztettünk el Magyarországon. Ha ezt az évek hosszú sorára kiszámítjuk, akkor egy adatot nyerünk, a mely megmutatja nekünk azt, h( gy mennyit vesztettünk egyrészt emberanyagban, mennyit másrészt fogyasztásban, a mely száz és száz kereseti alkalmat nyújtott volna, és rájövünk arra, hogy ezen kivándorlást csakugyan mindenáron és minden módon parallisálni kell.! T. ház! Hallottunk mi mindenféle véleményt a kivándorlásokról, és én azt mondom^tulajdonkép mindenkinek igaza van. Akadályozni a

6 kivándorlást mindenesetre akadályozni kell, de nem külső, hanem belső, anyagi eszközökkel. Tehát azoknak is igazuk van, a kik eztj mondják. De annak is igaza van, a ki nem engedi..megakadályozni, mert az ilyen népkivándorlást teljes mértékben megakasztani nem lehet, de igenis 21