Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-145

145. országos ftlés 1898. JftMiár 27-én, pénteken, \ 5 \ dolguk van a cselédeknek a házban, a nagy tisztogatás stb. miatt nem érnek rá a cselédek a"széthordasra, tehát sokkal könnyebb a küldeményeket visszautasítani. Igaz, hogy a minisierium iparkodott azon, hogy a postahivatalokon könnyítsen, pl. vignetakat nyomatott, hogy az illető nem fogídja el, vagy meghalt, vagy ismeretlen, ez a postahivataloknak könnyebbségükre szolgál. Ez a vigneta igen helyes intézkedés, ho»y az illető küldő tudja, miért nem kézbesíttetett küldeménye; de ennek daczára még ezt sem teszik, nem ragasztják fel azt a küldeményekre, hanem minden tudósítás néíkííl, egyszerűen visszaküldik a küldeményt. Vagy tudok rá esetet, hogy egy egyéves előfizetőnek az újság járt egész november hóig, ekkor azután jónak látták azzal a tudósítással visszaküldeni az újságot, hogy az illető ismeretlen, 10 hónapig tehát nem volt ismeretlen, hanem a 11-ik hónapban már ismeretlen. Azt hiszem, mindezeken a bajokon másképen nem lehet segíteni, mint hogy ha kimondjuk, hogy a postából nem akarunk olyan óriási hasznot hajtani az államkincstárnak, mint a milyent felveszünk a bndgetbe, hanem szaporítjuk a postahivatalok és a postahívatalnokok számát, valamint adunk a postamestereknek tisztességes, nem ugyan fényes, de tűrhető fizetést. Ezek elmondása után különben a tételt kénytelen vagyok megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Kíván e még valaki szólani, ha nem, a vitát bezárom. A minister úr kíván szólani. Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) C^ak röviden kívánok arra reflectálni, a mit Lukács Gyula t. képviselő úr épen a posta- és távírda intézményre vonatkozólag mondott. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy, nézetem szerint, nem igazságos az a kritika, melyet ő a posta- és távírda intézményre gyakorolt. A posta- és távírda intézmény a t. képviselőház rendelkezésére álló adatok szerint Magyarországon igen szépen fejlődik. Az alkotmányos kormányzat óta alig van intézmény, mely szebb, és a közgazdasági viszonyok javítása szempontjából is előnyösebb haladást tett volna, mint épen a posta- és távírda, és hozzá teszem, a távbeszélő intézmény is. (Igaz! Úgy van! a jobb oldalon.) Hogy ezen nagy intézménynél, mely ezerekre menő embert foglalkoztat, s mely száz millió forintokat forgat és száz milliókra menő leveleket és csomagokat szállít, fordultak elő és fognak is előfordulni egyes visszaélések, rendetlenségek: ez természetes is mindaddig, míg emberek kezelnek ily intézményt, ilyenek elő fognak mindig fordulni. De a kormány gondoskodását és feladatát épen ez képezi, — és e tekintetben a lehető igyekezetet kifejti, hogy a posta- és távírda intézménynél a kezelés a lehető legrendesebb legyen, hogy a közönség érdekei megóvassanak. (Helyeslés jobb felöl.) Es én azt hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő úr, h ki azt állítja, hogy concrét esetek birtokában van, czélszerűbben járna el, ha akár ő maga tenné, akár pedig az illetőket figyelmeztetné, hogy azok, a kiknek panaszaik vannak, adják elő a maguk rendes útján, és én biztosítom, hogy minden egyes esetben meg fog történni az orvoslás. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr utalt arra, hogy bizonyos leveleknél hiányos a kézbesítés, s hogy némely leveleket hiányos czímzés miatt visszautasítanak. Hát, t. ház, 249 millió levélnél megtörténik, hogy egyik-másik, hiányos czímzés miatt visszautasíttatik, vagy visszakiildetik. Rámutatott továbbá a képviselő úr különösen a postaintézmény drágaságára. Határozottan állítom, t. ház, és azon adatok, melyek ismét a képviselőház rendelkezésére állanak, — most a ministerium évi jelentéseiben részletesen be szoktak mindig terjesztetni, — bizonyítják, hogy a magyar posta intézmény nem drága, sőt bizonyos tekintetben a belföldi forgalomban a külföldi postákkal szemben inkább olcsóbb; ugyanez áll a távirdára nézve is, melynek díja nem rég leszállíttatott. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő xír, hogy olyan drága a posta, hogy a csomagokat egyáltalában nem lehet azon szállítani. Hát, t. ház, az a, 13,780.000 drb. csomag, mely pl. 1891-ben szállíttatott, ennek épen az ellenkezőjét bizonyítja. Ez évben sokkal több szállíttatott, mint az előző évben és milliókkal emelkedik a postaforgalom évről-évre, a mi tehát nem azt bizonyítja, hogy e szállítás drága volna, s hagy a csomagszállítás posta útján lehetetlen volna. (Helyeslés jobb felől.) Arra is utalt a képviselő úr, hogy lassú a postaszállitás. Engedelmet kérek, e tekintetben is megtörténik minden lehető, sőt ma már a gyorsvonatokon is szállíttatik, különösen a levél és hírlap-posta, a személyvontakat pedig méltóztassék megnézni, mennyire meg vannak terhelve postai szállítással. A mint a vonat megérkezik, rögt m csatlakozik a közúti posta szekérjárat; egyik járat csatlakozik a másikhoz. Állandó iroda napry személyzettel foglalkozik annak kutatásával, hogy a közlekedési és közgazdasági viszonyok változásához képest miként javíttassák a postaszállítás. E tekintetben tehát megtörténik minden, a mi emberileg lehető. (Helyeslés jobb felől.) Utalt a képviselő úr arra is, hogy kevés a postahivatalok száma. E tekintetben ne méltóztassék figyelmen kívííl hagyni, hogy a posta-