Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-143
||4 3 * 3- orsségos Illés 1898. jatio&r 25-én, szerdán. hogy a határozati javaslat mellőzésével a tételt megszavazni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zajos Hoch! Máltások a szélsőbalon. Elnök: Hoitsy Pál képviselő úr szavai értelmének helyreigazítása czéljából kíván szólni, Hoitsy Pál: T. ház! (EaVjuk! Halljuk!) Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítására kérek néhány szót. A niinistei elnök úr iméníi felszólalásában megrótta azokat, a kik valakinek a szavaiba inas intentiót és értelmet magyaráznak bele, mint a mit ő azoknak adott s ugyanezen hibába ő maga esett. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nekem imputál olyan kifejezéseket, melyeket én nem használtam és nem mondtam. A t. ministerelnök úr azt mondja, hogy: ime, milyen ellentét van köztem és Pázmándy t. barátom közt, a ki nemzeti színt akar, holott én pedig a feketesárga mellett akarom a csendőrség karbojtjára a magyar nemzeti színt. En ezt nem mondtam és nem is akarom. Én azt mondtam, hogy igenis súlyt helyezek arra. hogy a kardbojt mindenütt egyforma legyen és igenis belenyugodnám abba, ha a közös hadseregben a magyar színek is ott. volnának a kardbojtban, hogy akkor egyforma legyen, és akkor a csendőrség is viselje ezt a színt; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) de azt, hogy a csendőrségnek, mint ilyennek, külön kardbojtot adjunk, és abban aztán a fekete-sárga szín legyen, mellette pedig a magyar színek is, ezt soha nem mondtam és nem is akarom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Méltóztassék nekem megengedni, t. ministerelnök úr, hogy a mikor ön ilyen magyarázásokkal és félremagyarázásokkal a régi, Tiszaféle politikához visszatér, legyen meggyőződve, hogy a sorsa is az lesz, a mi Tisza Kálmáné volt. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Pulszky Ágost előadd: T. képviselőház! Azon fényes és meggyőzi) beszéd után, (Nagy zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) melylyel a ministerelnök úr (Nagy zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) az előbb felhangzott beszédek argumentatiója ellenében érvelt, csak néhány megjegyzés marad részemre, melyeket azonban kötelességszerüleg a helyzetből kifolyólag meg kell tennem. (Fölkiáltások balról: Eláll! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Mindenekelőtt épen a Hoitsy képviselő úr által felhozott viszont-argumentatio és az, a mely ma Ernuszt Kelemen t. barátom ajkairól elhangzott, documentálja legjobban álláspontunk helyességét ebben a kérdésben, mert miindkét ellenzéki szónok világosan arra az á láspontra helyezkedett következtetéseiben, hogy lehetetlen a csendőrségnek, ha katonailag van szervezve, más kardbojtot viselnie, mint a minőt a közös hadsereg és a honvédség visel, (Ellenmondás a szélsőbalon) és mindkettő — hivatkozom Hoitsy Pál t. képviselő úr zárészrevételeire, hivatkozom arra a passusra, a melylyel Ernuszt képviselő úr a beszédét befejezte — azzal argumentált, hogy igenis, ők a nemzeti színt a honvédség és közös hadisereg kardbojtjában benn akarják látni és azzal akarják azonosítani a esendőr-kardbojtot. (Nagy zaj a szélső baloldalon) Ez az első tétel, mely azt hiszem, ezen argumentatiók után meg nem tagadható, és a melynek alapján, midőn 1881-ben a csendőrség felállíttatott, katonailag szerveztetett, nem is gondoltak és gondolhattak akkor, és azután sok esztendeig arra, hogy a csendőrségnek más kardbojt adassék, mint a minővel a közös hadsereg és honvédség tisztjei bírnak. Pázmándy Dénes: Nem tudtuk! Pulszky Ágost előadó : Engedelmet kérek, az igen t képviselő úr is tudhatta sokszor és melegen felszólalt a csendőrség ügyében, a nélkül hogy e kérdést egyáltalában érintette volna. A második, a mi ebből következik, bizonyítéka a t. ministerelnök úr azon tételének, hogy a", egy másod-, illetőleg harmadrangú kérdés, hogy valóban nem méltó arra, hogy ezzel nagy nemzeti érdekeket és nagy nemzeti politikát kössünk össze, és hogy teljes mértékben igazsága volt Bessenyey Ferencz t. képviselőtársamnak, a mikor tegnap élez alakjában ugyan, hanem lényegileg a dolog velejére ható megjegyzéssel constatálta azt, hogy a csendőrség hivatásában és vezetése körül legfontosabb az, hogy a csendőrség minden tekintetben jó legyen és hivatásának megfeleljen, hogy a békét S a nyugalmat fentartsa, s nem az, hogy minő jelvényeket visel. (Úgy van! jobb felöl.) Minden eszköz, mely a csendőrség jóvá- és hivatásának megfelelővé tételére vezet, szemem előtt sokkal becsesebb, mint bárminő vívmány a jelvények körében, s mivel a t. ministerelnök úr is hivatkozott és mindenki, a ki a esendőrség viszonyaival ismerős, bátran hivatkozhatik arra, hogy a csendőrség tiszti karának legjobb elemeit épen azon körökből merítjük, melyek a közös hadseregben és a honvédségnél szolgáltak, azaz a közös hadsereg és a honvédség tiszti elemeiből és hogy ezen körökre csakis vonzó lehet, hogy a csendőrség karában való szolgálat előbbi szolgálatuknak csak mintegy folytatásakép jelentkezik, nem lehet csendőrségünket az előrehaladás ezen elemeitől bármi tekintetben megfosztani, (Helyeslés jobb felől.) és hogy a z sokkal fontosabb tekintet, mint azon tekintet, a melyek mint Sághy Gyula t. képviselő úr egy példával illustrálta, csak arra vezetnének, hogy az intézmények szellemében az összeütközésnek oly csíráit és magvait vetaők el,
