Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

148. orsságos Illés 1898. január 25-én, sxerdán. 113 óladon.) Azokat fontolóra kell vennünk akár újból rendelkezünk, akár nem rendelkezünk. Egy iránt azonban bizonyos vagyok, t. képviselőház, ha kívánunk is rendelkezni, a rendelkezésnek legkevésbbé alkalmas módja az, hogy határozati javaslatokkal rendelkezzünk. (Zaj és nyugtalanság a baloldalon.) Mindjárt leszek bátor bebizonyítani, hogy miért? Hiszen a képviselő urak közt, a kik a határozati javaslatot pártolják, nagyobb ellentét van, mint köztünk, a kik nem pártoljuk azt a határozati javaslatot. (Ellenmondás a báloldalon.) Rögtön leszek bátor bebizonyítani, (Halljuk! Halljuk!) Pázmándy Dénes képviselő úr beadott egy határozati javaslatot, a melyben azt mondja, hogy a fekete-sárga kardbojt nemzeti színű kardbojttal pótoltassék. Pázmándy Dénes: Cseréltessék fel! Wekerle Sándor ministerelnök:... Cseréltessék fel, ha úgy tetszik. Erre íloitsy Pál képviselő űr nem azt akarja, hogy a fekete-sárga kardbojt nemzeti színűvel cseréltessék ki, hanem azt, hogy kiegészíttessék. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ernuszt Kelemen képviselő úr máinem ilyen határozottan fejezi ki magát, hanem, úgy látszik, szintéi) nem kívánja azt, a mit Pázmándy képviselő úr, mert azt mondja, hogy ebben a kardbojtban a nemzeti színnek is helye legyen, tehát ugyanoda irányul, a hová Hoitsy képviselő úr. (Ellenmondásoka bal- és szélső baloldalon.) Már, t. ház, midőn ugyanegy ügyben rövid félóra alatt előforduló argumentatiók ily ellentétben vannak, hogj- lehetne a határozati javaslat alkalmas módja a kérdés megoldásának? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zajos ellen-mondások a szélső baloldalon.) De, t. ház, egyet, nem ajánlhatok eléggé ilyen ügyekben: (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy akkor, a midőn a nemzeti érzületet érintő kérdésékről van szó, kár e kérdések súlyát és erejét azzal kisebbíteni, hogy a mások szavaiba. erőnek erejével olyanokat akarjanak belemagyarázni, a mik az illetőnek eszében sem voltak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Kár úgy állítani fel a dolgot, mintha a csendőrség, a mely ma nem nemzeti színű kardbojtot visel, azért kisebbítve legyen abban, hogy valóságos nemzeti intézmény. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) T. ház! Az a csendőrség egészében, minden valójában nemzeti intézmény, bármily kardbojtot visel is, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás bal felöl.) és aiásszinű kardbojt mellett is ép úgy a nemzeti érdekek és ezek közt a nemzeti színek megóvására van hivatva ; és merem mondani, hogy ebbeli feladatát híven teljesíti is. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ha vannak nemzeti óhajok, ha vannak nemzeti követelmények, a melyek, hogy vannak, én is elismertem és e padokról hangoztattam: valósítsuk meg e nemzeti követelményeket, de azután — engedelmet kérek — ha a komoly megvalósítás terére térünk, akkor kicsinyes kérdéseket ne állítsunk oda elsőrendű kérdések gyanánt; (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) akkor, t. uraim, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ne egy végtelen sorozatát állítsuk fel a kívánalmaknak és követelményeknek, hanem szorítkozzunk azokra a kérdésekre, melyek valóban komoly jellegűek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert semmivel inkább meg nem nehe zítjük az ily követelményeknek és kívánalmaknak érvényesítését, mint azzal, ha a fontosabbnak hordereje a kevésbé fontosakkal összetévesztetik, és ha azok sorozata a végtelenig szaporíttatik. (Élénk tetszés jobb felöl. Zaj bal felől.) És higyje el Hoitsy t. képviselő úr, a ki Magyarországnak különböző kormányait gyávasággal vádolja, mert nem tettek eleget a nemzeti, követelményeknek: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) az erkölcsi és politikai bátorságnak sokkal kisebb mértéke kell ahhoz, hogy az ember azokra (a baloldalra mutat) a padokra vonuljon, és azután azt kiáltsa, hogy minden rosszul van, minden hiányos, mint a mily mértéke kell az erkölcsi bátorságnak és a politikai érettségnek ahhoz, (Élénk, hosszantartó helyeslés a jobboldalon. Hocli! Hoch! a szélső baloldalon.) hogy az ember ezen padokon szólaljon fel nemcsak úgy, hogy kívánalmakat támaszszon, hanem politikai reputatióját is kösse azon kívánalmakhoz. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb felöl. Zaj bal felől.) És még egyet jegyzek meg Hoitsy képviselő úrnak, a ki itt paralellát vont az újabb magyar kormányoknak és a régi eancellariának maguk tartása közt: Ne tévessze össze azt a két időszakot. (Helyeslés a jobboldalon.) Abban az időben, a melyről ő beszélt, ő maga mondta, hogy az a cancellaria felfolyamodásokkal élt a Hofcanzleihoz. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Óvásokkal! Halljuk! Halljuk!) felfolyamodások és feliratok alakjában óvást tett. (Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek^ azok az idők elmúltak, hogy más hatóságokhoz iníézett felfolyamodások és feliratok alakjában kelljen a kívánalmakat kifejeznünk. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj bal felől.) Ma felfolyamodáftwkat, feliratokat csak a fejedelemhez intézünk, de nem más hatóságokhoz; (Tetszés a. jobboldalon. Zaj a szélsőbalon) a kérdések érdemét nem óvások által, hanem parlamenti tárgyalások és határozatok által döntjük el. Kérem a t. házat, 16