Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

106 ***• <""«<*$•» Slés 1898, jiranir SS-én •üerfláw tot tenni a koronának, és oly tanácsot adhasson neki, hogy családi színeiül épen a fekete-sárgát declarálja. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy mi igenis tisztelettel fogadnók akkor a feketesárga színt, ha az az uralkodóháznak a családi színe volna; azzal a tisztelettel viseltetnénk iránta, a mivel az uralkodó színe iránt tartozunk. De egy szín sem volna erre annyira alkalmatlan, mint épen ez. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy századokon keresztül ezen fekete-sárga zászló alatt követték el Magyarországon a legvérbizítóbb dolgokat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen zászló lobogtatása mellett tapodták el a köz- és magánszabadságot; ezen zászló alatt öltek, raboltak, gyújtogattak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ezen zászló alatt Magyarországon még asszonyokat is vesszőztek. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És ne méltóztassanak azon csodálkozni, hogy mi nem jó szívvel tűrjük azt, hogy azt a zászlót kell látnunk a közös intézmények zászlaja gyanánt is lobogtatni, és hogy ezeket a színeket látjuk még saját nemzeti intézményeinkbe is becsempészve. Hisz ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a kérdés, ez a controversia csak bennünket foglalkoztat, hogy ez nem fordult elő a régi időkben is, hogy például őseink e tekintetben nem próbálták meg kellőképen felszólalni. Csak egy nagyon érdekes dolgot fogok elmondani. (Halljuk ! Halljuk!) Az országos levéltár irományai közt, mint mondtam, vannak az udvari cancellaria iratai, és ott egy igen érdekes dologra akadtam, nevezetesen arra, hogy valahányszor egy ilyen czímerre vonatkozó rendeletet az udvar kiadott, a magyar királyi udvari cancellaria mindenkor felszólalt, sö't egyenesen tiltakozott ellene. Már most méltóztassanak a párhuzamot megvonni. Az az udvari cancellaria először is melyik korszakban létezett? Ezek a rendeletek 1790-ben, 1804 ben és 1806-ban keltek. Ezt az időt mindig olyannak hallottam jellemezni, a melyben a germanisatio Magyarországon leginkább rombolt, a melyben az elnemzetietlenedés legnagyobb volt, a melyben az udvari kegyeket a legnagyobb mértékben hajhászták, és az önállóan, hazafiasán gondolkodó ember ez országban a legritkább volt. Es mégis abban a szomorú időben nem országgyűlés szólalt fel, a mely a nép bizalmára támaszkodik, nem is kormány, a melynek háta megett a nép választottjai ülnek, — (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem egy udvari cancellaria, (Úyy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melynek hivatalnokai csak az által remélhettek hivatalaikban előre haladni, ha minél puhábbaknak mutatkoznak az udvar minden kérésével és parancsával szemben és mégis mikor, például lejött 1790. deczember 11-én az első rendelet, már négy nappal később gróf Pálffy Károly, akkori udvari cancellar, egyenesen felírt a Hof-Kanzlei-hoz, hogy ő ezen rendeletet először is jogtalannak tartja, mert Magyarország önállósága ez által elismerve nincs, másodszor törvénytelennek tartja, mert nem lévő törvényekre hivatkozott, és harmadszor inopportunusnak és a magyar nemzet érdekeit é 8 SZí Élbadságát sértőknek tartja. (Mozgás a szélső baloldalon.) k'i ő felszólalásának abban az időben nem lett meg a foganatja. 1804-ben, mint említettem, kiadták az új rendeletet, mely deczember 14-én kelt és deczember 21-én — ott vannak az udvari cancellaria levéltárában az eredeti fogalmazványok, az illetőknek sajátkezű signaturájával — Mikos udvari tanácsos, Pálffy cancellar ellenjegyzése mellett újra felírt az osztrák titkos udvari cancelláriához, hogy e rendeletet vissza kell vonni, mert ez Magyarország törvényei szempontjából meg nem tűrhető és meg nem engedhető. Hasonlókép történt 1806-ban, a mikor már gr. Stadion volt a cancellar és Hofrath Kudlich volt aláírva. Augusztus 6-án jött a rendelet és augusztus 17 én az udvari cancellaria ismét felfolyamodással, illetőleg óvással élt ezen rendelet kiadása ellen. T. ház! Ezek az akkori idők voltak, az elnémetesedés ideje, a mikor Magyarország a germanisatio hatása alatt állott; ezek akkor voltak, a mikor a közszabadság ebben az országban nem volt meg oly értelemben, mint ma ; akkor nem volt még a nemzetnek képviselőtestülete, a mely kívánalmait abban a formában fejezhette volna ki, mint ma; akkor nem volt a nemzetnek felelős parlamenti ministeriuma, mely a nemzet választottainak többségére hivatkozhatik; akkor csak udvari hivatalnokok voltak, a kik az udvar kegyétől várták további előléptetésüket és ezek mégis fölemelték szavukat és megmondták az igazságot. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) m En nem akarom hinni, t. ház, hogy ma egy parlamenti többség, egy parlamenti kormány ne tenné meg kötelességét nemzetével szemben, a mit azok a hivatalnokok megtettek, s azért hiszem és bízom benne, hogy el méltóztatnak fogadni Pázmándy t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Ernuszt Kelemen I Ernuszt Kelemen: T. ház! (Halljuk Halljuk!) A csendőr-intézményről lévén szó, csak röviden azt akarom constatálni, hogy majdnem egyhangú elismeréssel viseltetünk ezen intéz-