Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

92 123. országos Illés 1892, deciember 15-én, csütörtökön. marad culturalis és iy2°/o közgazdasági czél­jainkra. T. ház! Ez így felállítva teljesen helytelen. O nevezetesen rámutatott adósságainkra és azt mondotta, hogy minden adóforint után 56 kr. tulajdonképen ezen nagy hatalom, ezen ú. n. moloch által emésztetik meg. Ez tökéletesen nem áll, mert ha veszsziik, hogy államadósságaink kamata kitesz ugyan 118 milliót és hogy azon­kívül kamatbiztosítás czímén 21 milliót fizetünk, akkor vizsgálnunk kell, hogy tulajdonképen ezen államadóssági kamatozás mire fordíttatik és hogy milyen befektetések állanak ezen kamatozás mögött. Ott van először is egy igen lényeges és fontos nagy kérdésnek a beruházási költsége t i. a ftildtehermentesítési kamatozás. Ezt, t. ház, semmiképen sem lehet oly kiadásnak nevezni, a mely egyáltalában nem közgazdasági. Azon kivtíl ott van, t. ház, a vasutakra befektetett tőkék kamatoztatása, mely szintén igen nagy mértékű, miután 50 millió forintot képvisel. Az aranyjára­dék, a papirjáradék és egyéb czímletek fejében fizetett kamatainak pedig nagyon jól tudjuk, hogy a múltak és a múlt állami élet háztartására, be­fektetéseire voltak okvetetlenül szükségesek. Már most, t. uraim, ha tovább megyünk s veszszük, hogy külügyi kiadásaink szintén igen nagy mér­tékűek ugyan, de tudjuk, hogy ezek nélkül modern állam nem is létezhetik és így ezen kiadásokat feleslegeseknek szintén nem mond­hatjuk. A véderő kiadásai rendkívüli nagyok és én vagyok a, legutolsó, a ki azokat keveslem. Ellenkezőleg. De a modern államnak szintén egyik létfeltételét képezi, hogy az állam meg­védelrneztessék, hogy mindig készen legyen és ez okvetlenül szükséges arra, hogy Európában a béke biztosíttassák. Azt pedig, a mit az ellenzék részéről egy t. képviselő úr vetett bele a vitába, legyen szabad egyszerűen rövidlátásnak nevez­nem, mert utalok Amerikára, a hol hadseregről szó sincs s azért csak annyi közgazdasági baj fordul elő ott is. így tehát nem lehet mondani, hogy a véd­erőre fordított kiadások feleslegesek és nem lehet mondani, hogy azok az államhatalom molochja által emésztetnek meg. T. ház! Ha körültekintünk a szomszédok­nál is, el kell ismernünk, hogy ma hazánk elég szerencsés körülmények közt van, sokkal sze­rencsésebb Körülmények közt, mint szomszé­daink, hol a politikai élet határozottan nem jobb, mint a mienk; nem jobb nagy Németország­ban, nem Olasz-, nem Francziaonzágban és másutt sem. Ezért én megnyugvással és bizalommal tekintek a jövőbe s azt mondom, hogy szeren­esés föltételek közt kezdjük meg azon időszakot, melyet a nagy reformok időszakának lehet nevezni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ugyanis a midőn a pénzügyi egyensúly helyreállott; midőn azt látjuk, hogy pénzügyi viszonyainkban tartós javulás és emelkedés van: akkor azt hiszem, hogy azon nagy munkát, a mely nagy munka nézetem szerint nevezetesen a közgazdasági kérdések körül kell, hogy cso­portosuljon s a négy évi parlamenti meddőség után egy jobb jövőnek hajnalhasadtát jelenti, mindenesetre örömmel kell üdvözölni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Akkor, a midőn nagy reform­kérdésekről beszél közgazdasági kérdést szintén előtérbe kell állítanunk, mint egy nél­külözhetlen palládiumot, melyet minden áron előbbre kell vinni. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) És a midőn ezen nagy közjogi, egyházpolitikai és egyéb nagy politikai kérdések sorrendjéről beszélünk, akkor a magam részéről ki kell jelentenem azt, hogy épen a közgazdasági kér­dés tekintetében nem szabad azt kérdeznem : vájjon az a sorrend elején, közepén, vagy végén vannak, csak arra kell tekintettel lennünk, hogy ez a kérdés mindenütt ott van és hogy minde­nek fölött meg kell oldani. (Helyeslés a jobb­oldalon.) T. házi Minden korszaknak meg volt a maga nagy alkotása; de minden korszaknak legfőbb alkotása, nézetem szerint, mindig az volt, hogy a társadalmi élet talpkövét, leg­nagyobb kötelességét, munkáját létesítse és az egyéni megélhetés biztosítékait megállapítsa; (Helyeslés a jobboldalon.) megállapítsa a helyes, be­csületes, az egyéni szabadság alapján való meg­élhetés és fejlődés biztosítékait. T. ház! Ha visszapillantunk politikai ön­állásunk 25 évére, két nagy dolgot látunk; lát­juk először azt, hogy elmaradottságunk igen nagy volt, hogy ezen minden áron segíteni kell. Ha e körül talán hibáink, mulasztásaink is van­nak; ha ma ezeket tudjuk registrálni; ha tudjuk azt, hogy voltak és vannak bajaink: akkor nem azt kell keresnünk, hogy recrimináljunk, hanem azt, hogy vájjon ezen bajokat tudjuk-e gyógyí­tani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen bajok meg­vannak, de szerencsére gyógyíthatók. És még azt is, a mi politikai szempontból leginkább előhozatik, hogy t. i. azon 25 év legnagyobb bííne az, hogy a kormányhatalom központosította magát s roppantul megerősödött és hogy bizo­nyos mértékben túltengett, még e hibát is el kell néznünk, mert én azt mondom, hogy ha ez a magyar állam fennállása és nemzeti érdeke­ink szükségleteképen fejlődött, akkor igenis ipar­kodnunk kell e hatalmat még meg is erősíteni, de mindig és mindenkor azongarantiák mellett, hogy az egyéni szabadság megőriztessék (Helyes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom