Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-123
123. országos ülés 1893. dees lés jobb felől) és az egyéni fejlődés anyagilag biztosíttassák. Mielőtt tárgyamra igazában áttérnék, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én a t. kormány iránt a legnagyobb bizalommal vagyok azért, mert a kormány élén oly kormányférfiú áll, a ki tényekkel dolgozik és eredményeket mutat fel, egy oly férfiú, a ki a legutóbbi napokban is bebizonyította, hogy a politikai érintkezésben s a parlamenti életben a legelőzékenyebb és a legsimább (Éljenzés jobb felöl.) s mert programmja mindenesetre oly kérdéseket ölel fel, melyek napi kérdések és melyeket mindenesetre meg kell oldani, meg kell oldani a szabadéivú'ség elvei szerint, melyeknek én is lelkes híve vagyok. (Helyeslés jobb felöl.) Azon kivűl a ministerium minden reseortja élén szintén kitűnő egyéniség van és a mi itt e házban ritkán említtetik fel, bátorkodom azon névtelen hősökre is figyelmüket felhívni — mert minden ressortnak megvannak a maga lelkes férfiai — a kik a közgazdaság és közművelődés minden egyes irányzatának apostolai; (Helyeslés jobb felől.) a gépezet tehát kitűnő s így annak működése iránt szintén bizalommal kell lenni. (Helyeslés jobb felöl.) Hogy tulajdonképen felszólaltam, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) arra parlamentünk két vezérférfiának a közgazdaságra vonatkozó megjegyzései adtak okot. (Halljuk! Halljuk!) Apporyi t. képviselőtársunk a közgazdasági kérdést csak érintette egy kijelentésével és igen enyhén kívánta magát kifejezni akkor, midőn azt mondotta, hogy közgazdasági fejlődésünk legalább is nem egyenletes. Én ezen tételét teljesen elfogadom, de nem consequentiáiban, és nem indokolásában s mielőtt a továbbiakra áttérnék, bátorkodom a miriisíerelnök úrnak erre adott feleletére hivatkozni, melynek első része abból áll, hogy a költségvetés már a múlt években is, de nevezetesen ez évben úgy közgazdasági, mint közművelődési kérdéseink minden egyesére az eszközöket mindig fokozottabb és fokozottabb mértékben adja meg. De volt egy második megjegyzése is, a mikor figyelmeztetett bennünket mindnyájunkat, hogy ne túlozzunk semmiben. Én ennek az első részét készséggel elismerem. Tökéletesen igaza van a ministerelnök úrnak, bámulatos Magyarországon az a nagy őserő, mely abban nyilvánul, hogy Magyarországnak 150 milliónyi költségvetése rövid idő alatt 400 milliónyivá változott át. S ennél a kérdésnél bátor vagyok Bujanovics igen t. képviselőtársamnak egy öszszeállítására reflectálni. 0 tudniillik azt mondja, az utolsó 20 esztendőben megkétszereződtek a kiadások, kétszer akkorára emelkedtek, mint 20 év előtt voltak. ember ló-én, esütőrtiíkSn. . 93 Hát én azt mondom, szomorú volna, ha nem emelkedtek volna. És ha vizsgáljuk, hogy az ily emelkedés tulaj donkép milyen százalékokban történt, már t. i. az átlagokat véve, akkor azt látjuk, hogy bevételeink, a melyek 1868-ban 154 milliót tettek, 1893-ban kitettek az előirányzatok szerint 402 milliót; tehát körülbelül 250 millió az a többlet, a melylyel ezen 20 év alatt emelkedtek. Ha pedig ezt 20 esztendőre elosztjuk, akkor azt találjuk, hogy esik minden esztendőre körülbelül 10 millió. Már most ha ezt a 10 milliót a 400 millióra elosztjuk, ma az emelkedés 2 1 /2°/o, ha ezzel a kiadást állítjuk szembe, ezek 1868-ban 147 milliót tettek ki, 1893. évben pedig 378 millió, vagyis 230 millónyi emelkedés melyet constatálni kell. Ha ezt szintén elosztjuk 20 esztendőre, esik minden esztendőre majdnem 10 millió, a mi 3°/o. Ez alapon mondhatjuk, hogy ez a természetes emelkedés a bevételekben nem magas és hogy igen helyes az, a mit a t. ministerelnök úr mondott, hogy eljön majd az idő, a mikor 500 millió budgettel lesz dolgunk. Baj lenne, ha ez nem így történnék. És akkor a mi kiadásainkra, azaz a mi szükségleteink fedezésére is okvetetlenül meglesznek az eszközök. Mindennek daczára bátorkodom kijelenteni, t. ház, hogy a közgazdasági kérdések tekintetében a költségvetés keretén belül adott eszközök nem elegendők s azért Apponyi t. képviselőtársamnak azon tétele, melyet felállított, helyes ugyan, csakhogy ő nem vonja le a consequentiát, mert nem foglalkozott ezzel részletesen, hogy t. i. meg kell egyszer adni azon eszközt, mely által az összes közgazdasági kérdéseket egyszerre olyankép tudjuk megindítani s olyképen megoldani, hogy ezután ezen közgazdasági nagy kérdések részletes fejlesztése igazán hatásos legyen. T. ház! Bizonyos falíatiákkal dolgozunk politikai téren Magyarországban. Akkor, a mikor mindig azt mondjuk, hogy hazánk agrieultur állam, nehéz elhinni, hogy jóformán felében nem az, pedig Magyarországnak legalább is felerésze olyan, a mely egyenesen iparra van utalva s akkor, a mikor ezen ipar az osztó igazság elvei szerint mindama tereken el lesz osztva, a hol az szükséges, akkor oly állapotba kerültünk. hogy az agrieultur Magyarország megtalálja itt saját hazájában a fogyasztási területet. Igen, Magyarországot még egyszer, harmadszor megkell hódítani önmagunknak ezen irányban. T. ház! Az országnak nagy része nem agricol és mert nem az, veszélyeztetve van ez országnak fejlődése. Mindenütt ott, a hol szegénytalajú vidékei vannak és mindenütt ott, a hol vagyontalan munkásoknak megélhetést nem
