Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

122. országos ülés 1892. deczember 13-án, szerdán. 39 helyesen, vagy helytelenül történt-e, valamint abba sem, hogy megfelel-e, vagy sem a hozzáfűzött várakozásoknak. Még csak annak taglalgatisába sem bocsátkozom, vájjon a jog és törvényesség szempontjából helyes volt-e oly hosszú időre visszamenő, de talán a liquidatiók történetében egyedül álló leszámolási műveletnél még késedelmi kamatokat is számítani oly tartozás után, mely kivetve s a fizető kötelessel soha közölve nem volt, melynél tehát maga az esedékesség sem állott még be. Mindezektől eltekintek, mert ezek meg- és elbírálására illetékes nem vagyok, de illetékes a t. kormány, mely az ennek elbírálására való jog- és hatáskörrel a törvény által felruháztatott Én csak azt tudom, hogy ezen leszámolási ügy függőben tartása miatt véghetetlen nagy kellemetlenségek, bajok állottak be, hogy a leszámolásból eredő különbözet az ártéren levő községi és magáningatlanokra bekebeleztetett és hogy a kölcsönök contrahálásánál, az ingatlanok eladásánál oly bajok állanak be, melyek ez ügyletek létesítését nemcsak megnehezítik, de sok esetben meg is akadályozzák. Én csak azt tudom, hogy egyesek, különösen községek, melyek annak daczára, hogy terűletök az ártérbői kivonatott és hogy ennélfogva az általok befizetett összegek visszafizetéséhez jogos igénynyel bírnak, mai napig ez összegekhez hozzá nem juthatnak, holott humanitárius és egyéb, így óvodai czélokra is óhajtanak felhasználni; csak azt tudom, hogy e kérdés függőben hagyása által ingatlanok szerzése iránt a vételkedv ott meg van zsibbasztva és hogy e körülmény is egyik oka annak, hogy a délmagyarországi vármegyék és községek administratioja igen sok esetben oly méltatlanul befeketíttetett. De bénító!ag hat ez magára a társulat administratiojára is. E nyomasztó helyzetnek megszüntetése czéljából a következő interpellatiot vagyok bátor a földmívelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa): »Interpellatio a magyar kir. földmívelésügyi minister úrhoz. A fennállott m. kir. közmunka- és közlekedésügyi ministerium, támaszkodva az 1885. évi XXVII. tcz. rendelkezésére, 1886. évi ápril 30-án 16.270. sz. a. kelt rendeletével utasította a temes-bégavölgyi vízszabályozási társulatot, hogy a társulati járulék hátralékot 1885. évtől 1873. évig visszamenőleg liquidáija s a leszámolási munkát hozzá felterjeszsze. Nevezett társulat a leszámolást megejtette s ebbeli munkálatát még 1887. évben az elöl említett ministeriumhoz felterjesztette. Tekintve, hogy a kérdéses munkálat felterjesztésének ideje óta 5 év múlt el a nélkül, hogy ez ügyben bármily intézkedés tétetett volna; tekintve továbbá, hogy ezen ügy elintézésének KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. RŐTET. függőben való tartása nemcsak közvetlenül az illető érdekeltekre, közvetve pedig egy nagy vidék közgazdasági és földmívelési érdekére, de magára a szabályozási társulat administratiojára is felettébb hátrányos; tekintve végűi, hogy a leszámolási munkálat el nem intézése miatt egyesek, de különösen azon községek, melyeknek területe jogérvényes és közigazgatási úton meg nem támadható határozattal lett az ártérből kihasítva, az általuk befizetett, de a kihasítás folytán a szabályozási társulat által visszafizetendő összegekhez nem juthatnak, azon tiszteletteljes kérdést intézem az igen tisztelt földmívelési minister úrhoz: hajlandó-e az oly rég idő óta függőben levő ezen ügynek végleges elintézését kilátásba helyezni, illetve eszközölni és esetleg a fenforgó akadályokról felvilágosítást nyújtani?* Elnök: T. ház! Úgy értesültem, hogy a földmívelésügyi minister úr azonnal fog válaszolni a beterjesztett interpellatiora. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Ha a t. háznak méltóztatik megengedni, bátor leszek azonnal válaszolni ezen interpellatiora. (Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy ezen társulat beléletére, illetőleg annak egyes phasisaira vonatkozó kritikába bocsátkoznám, egyenesen a tett kérdésekre lesz szerencsém válaszolni. Az tény, a mit az iterpelláló t. képviselőtársam itt felemlít, hogy 1887-ben a társulat igazgatósága hozott egy leszámolási műveletre vonatkozó határozatot, alapítva azt az 1885: XXVII. tczikkre, még pedig a mint méltóztatott említeni, visszamenőleg í873-ig, a társulat keletkezéségének évéig. Ezen liquidationalis mű ellen több oldalról igen hathatós ellenvetések tétettek, részint törvényesség szempontjából, részint azon szempontból is, a melyet t. képviselőtársam itt a kamatok visszaszámítására vonatkozólag felemlített és épen ez volt az oka, hí gy e bonyolult kérdés hosszabb tárgyalásokon ment keresztül. Ezen tárgyalások most már oda értek, hogy azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen ügyet csakis törvényhozási úton lehet rendezni, a mennyiben a létező törvény az említettem 1885: XXVII. tcz., kellő támpontot nem nyújt arra, hogy ezen kérdés közmegelégedésre megoldassák. Épen azért czélba vettem — a most már elkészült javaslat alapján — hogy az érdekelt tényezők hozzájárulásával legközelebb egy törvényjavaslatot terjesztünk be a kormány, esetleg ezen társulat egyéb ügyeinek rendezésétől különválva is. A mi a másik kérdést illeti, t. i. az ártérfejlesztés alapján az ártérből kibocsátott községek területét, már most is nyilatkozhatom oly 12