Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
90 122. országos ülés 1892. űee/ember 14»én, szerdán. értelemben, hogy a mennyiben községek vagy egyesek részéről kérvények adatnának be igényeik érvényesítésére, azon leszek, liogy jogosult kívánságaiknak elég tétessék. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) f Bessenyey Ferencz: ITgy a magam, mint a kérvényezők nevében a t. minister úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister úr válaszát tudomásul venni ? (Tudomásul vésessük!) Ennélfogva a válasz tudomásul vétetett. Van szerencsém jelenteni, hogy a bejegyzett interpellálok közül Kovács József és Hock János képviselő urak kijelentették, hogy interpellatiojuknak a mai napon való megtevésétől elállanak, fentartván azon jogukat, hogy későbben adhassák elő. (Helyeslés.) Még Sima Ferencz képviselő úrnak van joga interpellatioját a mai napon megtenni. (Felkiáltások: Holnap ! Holnap!) Sima Ferencz: T. képviselőház! Az idő rövidségére való tekintetből minden bővebb indokolásától tartózkodom interpellatiomnak, a melyet a t. földmívelésügyi minister úrhoz kívánok intézni. Oly egylet ügyeiről van szó, mely állami subventióban részesül. Az egylet élén oly férfiú áll, ki az államnak egyik exponált közege és így annak minden ténykedése a parlament elbírálása alá tartozik. Ennélfogva csak röviden jelzem, hogy Csongrád vármegye Zsilinszky Mihály főispán elnöklete alatt álló gazdasági egyletének összes vagyona az egylet titkára által elsikkasztatott. (Mozgás a baloldalon.) Nemcsak erről van szó, de arról is, hogy az egylet üzleti összeköttetésben állt mint bizományos úgy hazai, mint külföldi gyárakkal, melyek gépeket adtak bizományba az egyletnek. A gépek eladattak, a pénz befolyt és az így befolyt több ezerre menő összeg elsikkasztatott, úgy hogy ma az egylet minden vagyon nélkül áll, sőt az alapító tagsági díjak is elsikkasztatván még több ezer forintra menő obligoban is áll egyes gyárak tulajdonosaival szemben. Tehát mindenesetre oly ténynyel áll szemben úgy a parlament, mint a földmívelési minister úr, a mely iránt a legsürgősebb intézkedésre van szükség. Ennélfogva, mondom, az idő haladottságára való tekintettel minden további indokolás nélkül egyszerűen felolvasom interpellatiomat. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): >Kérdezem a minister úrtól először is, van-e tudomása arról, hogy a földmívelésügyi ministerium tárezája terhére rendes segélylyel gyámolított csongrádmegyei gazdasági egyesület összes vagyona az alapító tagsági tőkékkel együtt a nevezett egylet titkára által teljesen elsikkasztatott, nemcsak, de a mennyiben az egylet több hazai és külföldi gépgj^árnak bizományosa volt, az általa titkára közvetítésével eladott gépek árát beszedte s az így befolyt ezerekre menő összeg is elsikkasztatott és így az egylet nemcsak összes vagyonát vesztette el, de ezerekre menő obligatioban áll a vele üzleti összeköttetésbe lépett gépgyárak tulajdonosával ? Másodszor van-e tudomása a minister urnak arról, hogy ezen az ő gyámsága alatt is álló gazdasági egyesület pénzei és vagyona kezelése ellenőrzését az egylet alapszabályai értelmében az egyleti elnök köteles gyakorolni ? Miből természetesen az is következik, hogy ha e kötelesség-mulasztás által az egyletet kár éri, ezért anyagilag és erkölcsileg első sorban is az egyleti elnök a felelős. Harmadszor van-e tudomása a minister úrnak arról, hogy ez az eset már hónapokkal ezelőtt kiderült s az egylet tagjai mind ennek daczára mind e mai napig közgyűlésre egybe nem hivattak, hogy akár a sikkasztó titkár, akár az ennek ellenőrzésére kötelezett egyleti elnökkel szemben az egylet úgy az erkölcsi megtorló, mint a kártérítő lépéseket megtehetné. Negyedszer tudja-e a minister úr azt, hogy ezen anyagilag nemcsak a. múltra, de a messze jövőre is tönkretett gazdasági egyesületnek elnöke nem más, mint Zsilinszky Mihály Csongrád vármegyének volt, ez idő szerint pedig Zólyom vármegyének főispánja, ki elbúcsúzott Csongrád vármegyétől a nélkül, hogy egyenesen az ő ellenőrző kötelességének elmulasztása folytán vagyonilag megsemmisített egyesület ügyeinek rendezése érdekéből és saját reputatiojára való tekintetből is egyetlen lépést cselekedett volna. Ha van tudomása a t. minister úrnak mindezekről, tett-e már — s ha nincs tudomása, akar-e az elmondottak valóságáról meggyőződést szerezni és azonnal intézkedést tenni az iránt, hogy a csongrádmegyei gazdasági egyesület elnöke, Zsilinszky Mihály, Zólyom vármegye főispánja rendes és elnöki kötelességeiből folyó tisztességes úton megtérítse az egyletnek kárait s így megmentse magát, de a kormányt is attól, hogy a kormánynak egyik bizalmas politikai közege, a ki nem más, mint Zólyom vármegyének főispánja, a törvény rendes útján kényszeríttessék egy sikkasztással kapcsolatos botrányos perrel arra, hogy az alapszabályok értelmében az elnöki kötelességek botrányos elhanyagolása folytán az egyletet ért anyagi kár saját vagyonából megtéríttessék. Végűi kérdezem a minister úrtól, hogy a mennyiben már tudomással bírna, avagy majd tudomást szerzend arról, hogy az általam elmondottak a száraz esemény felderítésénél nem
