Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

84 122. országos Ülés 1892, deesember l4.én, szerdán. beszédét, melyben világosan és minden kétséget kizárólag kimondja a bukott premier: bemondásomba személyes körülmények is befolytak, a melyekről most nyilatkozni nem időszerű, de a melyek előbb-utóbb napfényre fognak kerííni«. Palotaforradalom volt az tehát a szó szoros értelmében és a ministerelnök ár igazi nagy tehetségei nem szorultak arra, hogy ilyen köztudatban lévő igazságok elől bujkáljon. Válság volt az, kérem, mert az a nagy taeticus elérkezettnek találta az időt arra, hogy a hatalom kulcsát ismét a saját kezébe kerítse (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Apponyi exponálta magát nemzeti irányban, az udvarnál disgratiába esett, tehát »hors concours« állott. (Élénk derültség és tetszés a balodalon.) A legalkalmasabb volt a pillanat, hogy az a közkatona letegye a borjut és újra kezébe vegye a marsallbotot. (Zajos derültség és tetszés a baloldalon.) A tények historicuma igazolja az én szavaimat. Hiszen köztudomású: kezdték azzal, hogy köröztek egy aláírási ívet, a mely szerint a párttagok felszólították volna Tiszát, hogy újra vállalja el a vezérséget. (Élénk éllenmondások a jobboldalon.) Kezdték továbbá kiadni a jelszót, hogy a Szapáry-féle kormány reactionarius kormány, a melyet minden liberális politicusnak megbuktatni kötelessége. (Nagy mozgás jobb felől.) Ez sem igaz? (Éllenmondások jobb felöl. Egy hang: Ez sem igaz!) Mikor azután a ministerelnök felment Bécsbe, összeszedték a beavatottabb és a naivabb embereket. A beavatottakat a Tisza reactiválásának tervével, a naivabbakat pedig a polgári házasság eszméjének tiszta tüzével kezdték lelkesíteni. S a ministerelnök ínBécsben csakugyan elvesztette a szívét," megijedt a helyzettől és bekövetkezett a bukása. De mondják meg az urak őszintén, ha esetleg élére állítja Szapáry a dolgot és kissé erősehb szíve van és szavazást provocál a pártkörben vájjon azok a lázadó strelicek nem maradtak volna-e c?ak néhányan magukra s nem ugyanoly lelkesedéssel követték volna-e a polgári házasság reactionaris zászlója alatt önök a ministerelnököt, mint a hogy most követik a polgári házasság mellett a ministerelnök urat. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a baloldalon.) Annyit tudunk mi a magunk eszétől, hogy a ministereknek csak akkor szokott elfogyni a többsége, a mikor azok már megbuktak. 3 ez eszembe juttat egy gyerekkori találós mesét, a mikor felvetik a kérdést, hogy 250 madár ül a fán és egyet lelőnek, hány maradt ott? Egy sem, mert mind elrepül. (Zajos derültség és tetszés a baloldalon.) A Szapáry helyzete tehát nem elvi differentiák miatt tört meg a kormánypártban, hanem őszintén mondva, megtörött azért, mert a volt ministerelnök nem akarta tovább tűrni a Tiszabefolyást és közte és Tisza közt a helyzet teljesen tarthatatlanná vált. Mert ha elvi differentiák lettek volna azok, a melyek a volt ministerelnököt a jelen ministerektől és a cabinettől elválasztották, hátmiképen érthető meg az,b<'gy egy ember, a ki nem áll solidaritásban a cabinettel, a ki repudeálja azokat a politikai elveket, melyeket ez a cabinet politikájában vall és a melyek miatt ő megbukott, most oda ül a ministerek háta mögé és támogatja ugyanazt a politikát, a mely miatt székéből kiesett? (Úgy vxn! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Azt mondják némelyek, hogy önfeláldozó politika volt Szapárytól, a mennyiben meg akarta menteni az összetartást. Erre eszembe jut egy aneedota, (Halljuk! Halljuk!) mikor két vándorlegény egy üzletbe megy és az egyik alamizsnát kér, a gazda az első könyvelőhöz, az első könyvelő a legényhez, a legény az inashoz, az inas a házi szolgához utasitotta, ez pedig egyszerűen kilökte. Mikor aztán künn összetalálkoztak és a társa kérdé, hogy kaptál-e valamit? Ez azt felelte: »Kapni nem kaptam semmit, de rend, az van. Összetartás van!« (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ily személyes uralmi rendszernek rendesen csattanós következései és végjelenetei szoktak lenni. Épen azért óva intem és figyelmeztetem a t. ministerelnök urat, kinek nagy tehetségére szüksége van a hazának, hogy ne folytassa politikáját azon az alapon, melyen elődei megkezdték, a mely azután később a Szapáry aera emlőin bízott nagygyá. Ne folytassa azt a személyes érdekek politikájának alapján, hanem elvi összetartás, elvi közösség, az eszmék és a meggyőződésnek közössége tartsa össze azt a pártot, és akkor azt a pártot sem hatalmi szempontok, hanem eszmények, a nemzet eszményei fouják vezérelni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha pusztán ily személyes érdekek alapján épűí fel a politika, a legelső katachlismával összeomlik az egész épület, ízzé-porrá törik, úgy, hogy kő kövön nem marad. Hiszen az a párt, mely előtte való nap tüskönbokron át követte a volt. ministerelnököt és esküdözött államférfiúi tudományára, az a párt másnap, a bukás után mindent nyakába varrt és szidta, mint a bokrot. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egy szóval űgy tettek, mint a perzsa ttízimádók; midőn a nap lenyugszik és az ég peremén lebukik véres koronája, áhítatos szemmel nézik, aztán megfordulnak és ép oly áhítatos szemmel várják a keleten feltörő nap első sugárkévéjét. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Megvallom, t. ház, a volt ministerelnök bukása engem nem nagyon szomorított meg és