Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

122. országos Illés 1892. deczember 14-én, szerdán. g§ nem indított meg, mert megérdemelte sorsát. De az ő bukása az embernek midőn refüexiokat tesz, önkénytelenül eszébe juttatja egy szép jelenetét a franezia történelemnek. Egy híres történet író leírja XIV. Lajost, midőn a ravatalon fekszik és így fejezi be szavait: »A nagy király még ott feküdt kiterítve a ravatalon és az udvaronczok, kik előtte hajlongtak, otthagyták a hullát, odamentek a másik szobába koczkát vetni, élezelődtek, mosolyogtak felette,miért? mert nem volt többé uruk, csak por és hamu. (Tetszés bal felöl.) Azért üdvözöltem én örömmel azt a mozgalmat, mely a kormány pártfüggetlen elemeiben megnyilatkozott és mely aztán kijelentette, hogy a személyes motívumok és lappangó klikek üzelmek helyébe állami feladatokat, állami szempontokat kell instruálni. Ily független szellem megnyilatkozására abban a pártban szükség volt. Mert én azok közzé tartozom, a kik hisznek a Tisza klikk létezéséhen, de nem azok közé, a kik a klikk befolyását praeponderansnak vagy túlzottnak tartják. És azt hiszem, hogy az ő erejük nem a belső tartalomban, hanem az illusioban rejlik csupán és rájuk illenek Pascal szavai. Ils semblent nombreux. parcequ' ils sönt unis et ils crient: csak azért látszanak számosaknak, mivel egyesülnek és lármát csapnak. (Úgy van! tetszés bal felöl.) Sajnos azonban, hooy a t. ministerelnök úr legalább legelső fellépése alkalmával nem tudta magát teljesen eme klikk befolyása alól emancipálni. Pedig a kormányelnök hivatottsága csakugyan első sorban cabinetjének összeállításában nyilvánul; az első kérdés, .hogy minő fegyverekkel, minő emberekkel akar menni az alkotmányos harczba, hogy magának a nemzet rokonszenvét és bizalmát biztosíthassa. És ha a politikai mozgás szabadságában akadályozzák ama bizonyos ismert holt súlyok és ha cabinetjében a heterogén elemek és erők meggyengítik a közös munkát, a kormányelnöknek a legjobb akarattal és tehetsséggel sem lehet hasznosan munkálkodni. Hiába tekint akkor bizalommal a haza a ministerelnök úr nagy tehetségeire, munkabírására, kiváló államférfiúi tulajdonaira, ha óloíiikeztyűkkel és ólom csizmákkal akar úszni az ár ellen és disereditalt eompanistákkal akar nyitni ítj czéget. {Élénk tetszés hal felöl.) Bármily bizalmat előlegez is neki a közvélemény ezzel a dologgal úgy vagyunk mintha valakiről hire jár, hogy rendkívül híres jó sakkista és az ember ezen bizalmat előlegezi is neki. De a mint melléje ül egy partiéra és mindjárt kezdetben látja, hogy a figurákat rosszul állítja fel, hogy a hol az erős bástyának kell lenni, oda állítja a parasztot (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) a király mellé pedig oda 'tesz egy lovat, (Zajos derültség és taps a bal- és szélsőbalon.) Bocsánatot kérek, ez csak sakkjáték s én ennek komoly czélzatot nem akartam adni. Némelyek ugyan mellettem egy ismert és általam mélyen tisztelt államférfi nevét említik fel, pedig ha én czélozni akartam volna reá, akkor az indus sakktáblára czéloztam volna, a hol a torony tetejére a fehér elefántot állítják fel. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De őszintén megvallom, ily tehernek tartom én az új kabinetben a t. igazságügyminister urat is, a ki sajnálatomra nincs jelen, mert hiába irta róla egyik essay irója azt a fényes dieshymnust, melyben összevont minden jó tulajdonságot, melyet egy férfierőre pazarolni lehet. Hiába írta, hogy »izom és keménységből összegyúrt Achilles«, »nagy tulajdonságok complexuma«, »a ritkaságok egész muzeuma«, (Élénk derültség a bal- és szelrö baloldalon.) >a ki magához fogja vonzani azon rózsás, lenge, fényes ködöt, a melyet népszerűségnek neveznek«. Ennek az ódának, ennek a dieshymnusnak daczára a közvélemény bizony a minister urat népszerűséggel nem fogja megajándékozni, mert régóta egy mozgó két lábú dynamitnak tekinti, a kinek fényes logikája csak arra szolgál, a mire a dugasz húzó. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, uraim, hogy az igazságügyminister úr talán az, társai közt, a ki a közvéleménynyel látszik legkevesebbet törődni, mert mit is imponálhatna neki az a közvélemény ? Mi &Z ti közvélemény, mi az az ország ? Egy settenkedő hipocrita, egy szamár! (Hosszantartó élénk derültség bal felől. Mozgás a jobboldalon.) Miklós Gyula: Az elnök urnak erre nincsen szava ? (Mozgás a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Hock János: Én értem, hogy Miklós képviselő úr annyira buzgólkodik az igazságügyminister úr mellett, de csodálom, hogy pártja részéről nagyon kevesen támogatják az igazságügyminister úr védelmében.. Miklós Gyula: A parlamenti illem mellett buzgólkodom. (Felkiál'ások bal felöl: Azas elnök dolga!) Hock János: Tehát a parlamenti illem bírálását ÍJZ elnök kezéből a magáéba akarja átvenni. Én személyekre nem vonatkoztattam semmit, csupán utánoztam gyarló módon azt a fényes eioquentiái, a melylyel az igazságügyminister úr minden alkalommal fellépni szokott. (Élénk derültség bal felöl.) Csakhogy, t. ház, én azt hiszem, hogy nincs az a nagy szellem, a kinél ne volna még nagyobb a közvélemény ítélő szelleme, a melynek akkor is igaza van formálisan, a mikor tárgyilagosan nincs igaza. Hiába vesz azért fürdőket az igazságügymini-ster úr ellenének gyűlő-