Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
7g 122. orsaágos ül** 18W. äeefMfiHer IWB. werflän. előtt kiegyeztünk, egy törvényt hoztunk, a mely teljes paritást ad nekünk és még sincs magyar udvartartás a mai napig 1 . {Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nemsokára ezer éves itt létünk és alkotmányunk ezer éves jubileumát fogja megülni a nemzet és a mai napig nincs magyar udvartartása. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ezek mindenesetre igen szomorú állapotok és nem habozom kimondani, t. ház, hogy mindazok, a kiknek kötelessége lett volna ezt a dolgot tisztába hozni, akár ma, akár a múltban és akik akadályokat gördítenek ennek a dolognak tisztába, hozatala elé, azok a dynastiának igen rósz szolgálatot tesznek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azok egyenesen oda dolgoznak, hogy a dynastikus érzelem az országban gyengíttessék, (Úgy van! Úgy van! a balés a szélső baloldalon.) mert a magyar ember szívébe be van vésve kiirthatatlanúl a dynastikus jó érzelem. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) De ezt a nagyközönség előtt külsőleg is kell dokumentálni és ez másképen nem lehetséges, mintha ő Felsége mentől gyakrabban jön Magyarországra és ha őt itt Magyarországon magyar udvartartás veszi körül. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most menjünk tovább. Az 1867 : XII. törvényczikk keretében van a delegátio. Méltóztassék nekem megbocsátani, hogy erre is tegyek néhány megjegyzést. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: Nagyon sokat lehet. Bánó József: Mi az a delegátio? Beöthy Ákos: Szavazó masina! Bánó József: A delegátio, lehet mondani, a maga körében a nemzetnek legvitálisabb jogait gyakorolja, mert a véderő és a külügy felett rendelkezik és annak abudgetjét szavazza meg. Már most, t. kép\iselőház, hogy áll a dolog a praxisban? (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső baloldahn.) A delegátio összeül és neki kötelessége, hogy megbírálja azt a katonai rendszert, mely ma, mondhatni, Európában uralkodik. Már most ez a katonai rendszer oly complicált valami, hogy arról a legnagyobb erőfeszítés mellett is alig tud valaki magának tiszta képet szerezni. Ennek a rendszernek complicatioján és nem tudom, nagyobbításán a katonai körökben minden nap ezer meg ezer ember gondolkozik. A delegátio összeül, odaadják a delegátusoknak az előterjesztéseket és néhány nap múlva már tárgyalják. Különösen kitűnik e részben a marina. Hisz a marináról a delegátio alig kapja meg az előterjesztést, már 2—3 nap múlva készen van a flottája és 10—12 milliót már megemésztett. Hol van az a szem, az az agy, mely néhány nap alatt képes volna vagy mondjuk, egy-két hét alatt képes volna ezen tömkelegből tiszta képet szerezni, oly tiszta képet, hogy maga is lelkiismeretesen és nyugodtan tudja megszavazni és a nemzetnek is ezen képet tudja bemutatni. A delegatioban van egy rendszer: a siettetési rendszer. Az első naptól kezdve siettetik a dolgot, csakhogy vége legyen, így van ez a külügyeknél is. Ugyan a külügy ma egy olyan dolog, mely az egész világ folyásával van összekötve és igazán nagyon különös, hogy midőn néha a külügyeknél nemzetközi szerződésekről van szó, a nemzet úgyszólván semmit sem tud róla. Ott a delegatioban volna az alkalom, hogy a nemzet a külügyekről némi tájékozást szerezzen magának, de miután ott a siettetési rendszer van behozva, alig képes valaki magának a külügyekre nézve biztos tájékozást szerezni. Azután az a cynismus, az a minden tekintetet félre tevő cynismus, a mivel ott a többség eljár, az valóban elszomorító. (Úgy van! Úgy van! bal felől.)Ha itt van egy párt, mely a hatalmat* minden áron megakarja tartani, a delegatioban ez még nagyobb mértékben van meg, úgy, hogy az ember, ha egy olyan delegationalis ülésbe megy és itt már mindenféle dologra el volt készülve, mégis alig képes felfogni, hogy ez a magyar parlamentnek egy bizottsága lehessen. És mi módon van ott kép • viselve az ellenzék, nem az egyénekre értem, mert az ellenzéknek kitűnő férfiai ülnek ott, hanem a számarányra nézve. Itt a három ellenzék körülbelül egy harmadát teszi az egész háznak (Felkiáltások bal fel'U: Több annál!) és a delegatioban eddig 4, most 5 tag képviseli az ellenzéket. Tudom, erre azt fogják mondani, hogy van az ellenzéknek körülbelül 100 tagja, a kik nem akarnak belemenni a delegatioba. De vájjon miért essék ez a kormánypárt javára ? (Helyeslés bal felöl.) Vagy szükséges a delegatioban az ellenzék, vagy nem szükséges. Ha nem szükséges, hiszen önöknek többségtik van, akkor azt a 4—5 tagot is kihagyhatják. Ha pedig szükséges és szerintem szükséges, mert ott vitális kérdésekről van szó és szükséges a control: akkor miért nem adják meg azt az arányt, a mely megilleti az ellenzéket? (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Látszik ebből, hogy nem az ellenzék rontja meg a 67-iki törvényeket, hanem az önök eljárása fogja megrontani azt a szellemet, melyet Deák Ferencz bölcsessége az 1867 : XH. törvényczikkbe beleöntött. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Az fogja megrontani és nekem az a meggyőződésem, hogy ez soká így nem lehet. Még csak egyetlen egy dologra kívánok reflectálni és ez Bostda kérdése. A hetvenes években Bosnia annectáltatott a két állam által. Ennek ügye szintén a delegátio hatáskörébe vonatott és így természetesen az 1867: XII. tör vény czikk hatálya alatt ál] és így a paritás-
